Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-559

569. országos ülés 1891. október 16-án, pénteken. fíí ne méltóztassanak rám neheztelni, mert én, mint férfiak iránt, a kormány tagjai iránt a legnagyobb tiszteletfel viseltetem, de mint politikusok iránt, nem. Mindenekelőtt vizsgálnunk kell, hogyan állunk külügyi tekintetben; tette a kormány valamit az osztrák kormánynyal egyetértve, hogy az európai béke helyreállíttatván, ez az örökös katonai költség ne fokoztassék, mert lehetetlen, hogy ezek terhe alatt a nemzeti közerő el ne pusztuljon. Fájdalommal tapasztalom, hogy a t. kormány a Felség örökös tartományainak kormányával egyetértve semmi kezdeményezést nem tett, hogy' pzzal a nagy erővel, melynek keretében mint szövetséges társ jelentkezik, így szólt volna Európa fejedelmeihez: jöjjünk össze ott, hol jónak látják, beszélj"ék meg Európa sorsát, hozzák be az európai békét, mert az édesanya nem azért szül fiút, hogy a másik fiu agyonlője, hanem azért, hogy más téren iparkodjék kitüntetni magát, nem pedig ott, a hol csak czélozásra tanítják az embert, hogy miként kell embertársát lepuskázni. Miután a t. kormány nem tett semmit, hogy a hatalmas német császár támogatásával és az olasz király hozzájárulásával egyszer valahára az északi óriással leszámoljunk, hogy ennek az örökös ijesztgetési politikának vége szakadjon. hogy a népek a béke áldását élvezhessék : én csak kötelességet teljesítek, hogy az ilyen, életbiztonságunkat veszélyeztető kormánynyal szemben ezt a törvényjavaslatot megtagadom. De szükséges elbírálni, hogy idebent az országban is mi történik, mert mégis most már harmadéve, hogy írj kormány vezeti az ország ügyeit és ágy látom, Ausztria nem gátolja azt, hogy idebent fejlődhessünk; következőképen, ha már a kormány a delegatioban nem tud semmit sem keresztülvinni, a belkormányzat terén mégis tehetett volna valamit, hogy némileg a nemzet képviselői vele megelégedettek legyenek. Először is meg kell említenem, hogy a belügyminister ár nem híven teljesíti tisztét; szó szerint a törvénynek nem szerez érvényt; megnyitja az ország kapuit mindenféle oly népek bejövetelére, melyek ide vagyont nem hoznak, hanem itt akarják így vagy úgy, de mesterséges úton mindenképen a jóhiszemű és könnyen tévedésbe ejthető kereszténység vagyonát elszedni. A t. belügyminiszter úr a benszülött, magyar nevelésben részesült izraelita vallásúaknak sem kívánja biztosítani a megélhetést, mert hisz emlékezik a t. ház, régideje, mikor beadtam interpellatiomat, hogy tegyen valamit, hogy a szent Oroszországból ide beözönlő, a magyar honos zsidókra is egyaránt veszélyt árasztó népvándorlásnak útja vétessék. még csak arra sem érdemesítette a t. belügyminister úr, hogy azon nagyon fontos kérdésre, mely nem volt váratlan, válaszoljon. Ha a belügyi kormányzat a házszabályokban megszabott ama kötelezettségét, hogy t. i. 30 nap alatt válaszolni tartozik, így teljesíti: kívánhatja-e valaki tőlem, hogy a kormány politikája iránt bizalommal viseltessem? De van még itt egy régebb időről intézett interpellatio is, a mely a képviselői immunitásnak védelmére kél, mert egy vármegye alispánja sárba rántotta azt. És íme eltelt négy esztendő és a t. kormány ez interpellatiora még máig sem válaszolt. A képviselőt meghurezolták, törvényszék elé állították, de a kormány még ekkor sem tartotta érdemesnek az interpellatiot a válaszra, noha az alispán az immunitás szentségét lábbal gázolta, megsértette. Ha mindezeket komolyan meggondoljuk, lehetetlenség, hogy én a t. képviselőház iránt annyi komolyságnak és tiszteletnek ne adjam tanújelét, hogy ki ne jelentsem azt, hogy az indemnity-javaslatot el nem fogadom. De tudomása van a t. belügyminiszter úrnak arról is, hogy Magyarországon 800.000 ember gyakorolja azt a jogot, a melynek alapján a képviselőház tagjai megválasztatnak. Jól tudja a t. belügyi kormányzat, hogy a mi választási törvényünk hiányos, olyan »ibis redibis« — olyan, a hogy az emberek akarják, olyan mint a viasz, engedékeny, hajlítható. A census megállapítása három emberre van bízva : az a kérdés már most, hogy ezek milyen párthoz tartoznak? Megengedem, hogy van oly kerület, hol a városi képviselet és a központi választmány a mi pártunkból való. Ott van szavazat elég. De ott, hol mesterségesen kereszI tűlviszik, hogy a mi pártunkból nincs tag a, ! központi választmányban, ott a mi pártunkból alig van választó közönség. Jól tudja a t. kormány, hogy 375 hold földön, a melyhez jönnek különböző legelők, illetékek, több mint 30.000 parcellát képező telekkönyvi vagyon, valaha 1800 választó volt, I és ma — szégyen kimondani — egy alföldi | városban, a hol 20,000 ember él egy tömegben, 412 választó van, mert úgy hozza magával az uralkodó hatalom érdeke, mert máskép abban a, városban kormánypárti jelölt meg nemfordul-hatna. Mikor azt látom, t. képviselőház, hogy a kormány a polgárok jogát megvédeni nem akarja, a választási törvény szabadságát biztosítani nem hajlandó, azt fejleszteni nem törekszik, nagyon természetes dolog, hogy iránta bizalom! mai nem viseltetem. Pedig, t. képviselőház, nem j közömbös dolog, a miről most beszélek. (Halljuk !) j Meg kell gondolni azt, hogy a szegénységnek i sok a gyermeke és az az úgynevezett nép, a 12*