Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-559

gg 5S9. orsstágos ülés 1891. október lB-án, pénteken. vitetett keresztül; de, ha elhirtelenkedve, rendszertelen rendszabályok foganatosíttattak, ebből mindig sok baj keletkezett. Már a múlt alkalomal, midőn közigazgatási kérdésben felszólaltam, kifejezést adtam annak a nézetemnek, hogy a t. kormánynak nincs meg a jogezíme e törvényjavaslat megalkotására és hogy az egy nagy fogyatékosság, hog^y a nemzetet nem kérdezték meg e dologban. Épen ezért azt gondolom, hogy az a körülmény, hogy t. szomszédaink fellépése következtében lehetővé vált a közvéleménynek és a választó-kerületeknek az e kérdés fölött való véleménynyilvánítás, épen a parlamentarismus érdekében történt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azok az okok, t. ház, a melyeket méltóztattak felhozni, engem ezen eljárás szükségéről egyáltalában nem győztek meg, mert azok — s ebben igaza volt Apponyi Albert barátomnak — csak az aggódó, körültekintő óvatosságnak folyományai, a melytől a t. kormány már annyira el van telve, hogy azt sem tudja, mit csinál. (Derültség bal felöl.) A t. ministerelnök úr kipked-kapkod mindenfelé, mint Bernát a menykőhöz (Derültség.) és azt hiszi, hogy azzal minket üt agyon, pedig csak maga-magát kólintja oldalba úgyannyira, hogy nagyon természetes az ispotályszag, a melyről gr. Apponyi Albert t. barátom beszélt. (Derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Hogy ezt beigazoljam, nem látom szükségét hogy a t. kormány általános és pénzügyi politikájának bírálatába bocsátkozzam, mert erre — reménylem — máskor is lesz alkalmam. Csak szorosan és tisztán a legutóbbi napok incidenseire fogok szorítkozni és azokból fogom bebizonyítani felszólalásom jogosultságát. (Halljuk! Halljuk!) Hát, t. ház, itt van ez az incidens, a mely a mai napon is szóba került: a közigazgatási famoms két paragraphus sorsa a főrendiházban. Igazán megvallva, azt hittem, hogy a t. kormány el fogja azt ejteni és nem veszi többé elő, először azért, mert valójában olyan e tekintetben a t. kormány működése, hogy legjobb, ha azt a feledés homálya fedi. De különben sem tudom elképzelni, micsoda értelme van annak az egész javaslatnak? Hiszen ha a jövő országgyűlésen többségük lesz, úgy is keresztül lehet azt vinni; ha pedig nem lesz: akkor mi értelme van annak, hogy ilyen tisztán elvi enunciatiot törvénybe iktatnak '? Apponyi Albert t. barátom elmondta erről, a miről különben az újságokból értesültünk, hogy a t. ministerelnök úr voltaképen mennyire com promittálta a saját törvényjavaslatát a főrendiházi bizottságban; elmondta, hogy a főrendek megmagyarázták, hogy ennek a törvényjavaslatnak a szövegezése milyen értelmű non sens, hogy e tekintetben csakis Pulszky Ágost t. képviselőtársunk jogbölcseleti fejtegetései mixlják azt felül. (Élénk derültség a bah és szélső baloldalon.) Azonban ennek daczára sem engedte meg a t. ministerelnök úr a változtatást egyszerűen azért, mert nem volt báTörsága a képviselőházzal szembe szállani; és a miat nem volt báTörsága itt a képviselőházzal szembeszállani, úgy nem volt báTörsága ott a főrendiházban visszautasítani azt a támadást, mely a képviselőház tekintélye ellen intéztetett és a melyre gr. Apponyi Albert t. barátom igen helyesen megfelelt. Én nem akarok erről a dologról bővebben szólni, mert az egész azt a hatást tette reám, mint egy politikai kávénénikének zsörtölődése. (Élénk derültség. Úgy van! a bal- én szélső baloldalon.) De végre a képviselőházról volt szó és én azt tartom, hogy a t. ministerelnök ixrnak, mint e ház vezérének s mint képviselőnek kötelessége lett volna, hogy ott a képviselőház tekintélyének lovagja, bajnoka legyen és az ilyen támadást visszautasítsa. {He lyeslés. Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) És itt bocsánatot kérek a ház t. elnökétől, de abban az alázatos nézetben vagyok vele szemben, hogy a mit gr. Apponyi Albert t. barátom kért, az nem beavatkozás a főrendiház szólásszabadságába, hanem a mi jogaink védelme; (Élénk helyeslés. Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mert mi mindenkitől, de különösen a főrendiháztól megkövetelhetjük, hogy ott minket, a képviselőház tagjait tiszteletben tartsanak és ne mondják azt, hogy itt a házszabályokkal való visszaélés történt. (Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Másutt, például Angliában, ha, ilyes történik, a képviselőház felszólal, üzenetet küld a felsőházhoz és ez a maga részéről jóváteszi a sértést azzal, hogy felszólítja az illetőt, a ki a sértést elkövette, hogy engedelmet kérjen; és ha ezt nem teszi meg, Angliában még az is megtörtént az illetővel, hogy becsukták. (Felkiáltások a bal- és szélsőbalon : »Be kell csukni GyulayPált!« Derültség jobb felől.) A másik incidens, a mire már gr. Apponyi Albert t. barátom is hivatkozott, Ugron Grábor t. képviselő társamnak a delegatioba választását illeti. Én is helytelennek tartom a t. ministerelnök úr eljárását, mert neki igyekezni kellene azon, hogy mentül több pártnak és képviselőnek cooperatioját nyerje meg. A múlt alkalommal midőn Ugron Grábor t. képviselőtársam támadást intézett a delegatiok ellen és azt mondta, hogy milyen fogyatékos ott az ellenőrzés, többen a túloldalról azt mondták, hogy ez ellen itt nekünk kellene felszólalnunk, mert ez voltaképen mi ellenünk is sértés. Én nem láttam benne sértést, mert azt magam is elismerem, hogy ez úgy van, már annál az oknál fogva is, meri; physikai lehetetlenség, hogy négy ember ott