Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-559

559. orszrtgos ülés 1891. október 16-án, pénteken. 87 hatályos ellenőrzést gyakoroljon ; hiszen közülök a legfontosabb albizottságokba egy sem jut. A ministerel nők xír akkor azt mondta, hogy a legjobb ellenőrzés a nyilvánosság. Bocsánatot kérek, úgy látszik, a t. ministerelnök úr nem ismeri a delegatio tárgyalásait és praxisát. (Derültség a jobboldalon.) Mindenki tudja azt — s elég hiba, hogy így van — hogy a tárgyalások súlypontja az albizottságokban van. Az albizottságok tárgyalásai pedig nemcsak, hogy nem nyilvánosak, de még hiteles feljegyzések sem történnek ottan. Velem történt meg az az eset, hogy egy igen fontos ügyben, évekkel ezelőtt, a hadügyi kormányzathoz kérdést intéztem, miképen vagyunk a hadsereg készenlétével? A hadügyminister azt mondta, hogy oly készenlétben van a hadsereg, mint soha. Erre nemsokára j'öttek mindenféle hitelekkel, a melyeknek nem lett volna értelmök, hogyha a hadsereg annyira készen lett volna. Én hivatkoztam a tett nyilatkozatra. Ezt azonban akkor igen szépen elcsavarták s kijelentették, hogy az nem lett és nem úgy lett mondva. Csatár Zsigmond: Ez már 380 éves politika! (Derültség jobb felől.) Beöthy Ákos: Ilyen körülmények között ne méltóztassék csodálkozni azon, hogy ez az intézmény rokonszenvet nem kelt. A harmadik incidens, melyet fel akarok említeni a t ministerelnök úrnak, mint belügyministernek viselkedése a tüntetésekkel szemben. (Halljuk ! Halljuk bal felöl) Én beszélhetek erről; mondhatnám, hivatalosan szólhatok, mert a tüntetőkkel volt szerencsém érintkezni. (Derültség jobbról.) Hát az igen ártatlan dolog. Nem volt ott sem rendzavarás, sem a forgalomnak megakadályozása; sőt politikai tekintetben sem volt az veszedelmes s ezt az is bizonyítja, hogy Tisza Kálmán képviselőtársunkat is megéljenezték. (Derültség bal felől.) Mindennek daczár,i a t. kormány elhatározta a legerélyesebb visszautasítást ; meglehet, talán épen azért, mert Tisza Kálmán képviselőtársunkat éljenezték meg. (Derültség abal- és szélső baloldalon.) Mikor én mind azokról értesültem a lapok útján, a mik történtek, meg voltam győződve arról, hogy a minister úr eljárásában az a reactionarius szellem nyilatkozik, a melyet kormányzási erélynek neveztek és a melyet t. képviselőtársaim mindig oly lelkesen megéljeneznek. Ebből folyólag azt is elképzeltem, milyen lesz a minister úr válasza, melyet t. barátom: Hock János interpellatiojára fog adni. Én azt képzeltem, a minister úr elő fog állni és azt fogja mondani, hogy ő birja a koronának és nemzetnek bizalmát és a jogosult factorok verdietjének magát alá veti és ha_ ezek ellene nyilatkoznak, annak engedelmeskedik, de nem engedi meg, hogy a piaczon, az útczán politikát csináljanak; nem engedi meg, hogy azok terrorismust gyakoroljanak, hogy ismétlődjenek azok, a mik a Janski eset s a véderő vita alkalmával történtek és ezért adta ki azt a szigorú rendeletet. És én nem is kételkedem a fölött, hogy ha a minister úr így felelt volna, viharos éljenzésben törtek volna ki atúlsó oldalon. Igaz, hogy ha a minister úr így felelt volna, mi ezt, mint helytelen politikát, visszautasítjuk és hogy t. barátom Hock János ezt első sorban egy zamatos lelkipásztori eljárásban részesíti; de legalább elismertük volna, hogy ez egyenes, őszinte eljárás. Ezzel szemben mit tett a minister úr? Elkezd hímezni-hámozni, a kezét mosni s kisüti, hogy ő a dologról tulajdonképen nem tud semmit, hogy kiadta azt a rendeletet, hogy azok a jó rendőrök Sasku Károly illemtanának szabályai szerint járjanak el; de hát azok nem engedelmeskedtek. Hallott már a világ valaha ily nyilatkozatot? Lehet-e akkor azon csodálkozni, hogy minden conflictusnál a közönség a rendőrséggel szemben foglal állást ? Nem a kormányzati anarchiát jelenti-e az, ha a minister még saját rendőrségével sem képes akaratát respectáltatni ? Ezek beteges állapotok; ezek, mondhatnám, a t. kormány ábrázatán mutatják a facies Hippocraticust. (Felkiáltások jobb felöl: Hippocratica ! Nőnemű! Derültség.) Tehát a faeies Hippocraticát, a mely semmi szín alatt sem a hosszú élet bizonyítéka, mert kétségtelen, hogy oly eljárás, mely az erőszak és a tehetetlenség fiascoj a közt vigadozik, kimerült szervezetnek bizonyítéka, mely nem a kormányra, hanem az ispotályba való. Báró Kaas Ivor:Elbizakodott gyengeség! (Derültség.) Beöthy Ákos: De ez még mást is jelent. Mert azok a kérdések, melyek itt felvettettek, igazán nem oly fontos problémák, melyek megoldására valami nagy államférfiúi képesség kell. Azokhoz a parva sapientia is elég. És mit látunk ? Azt, hogy a t. kormány még azzal a képességgel sem bir, hogy a kormányzat rendes menetébe tartozó ügyeket gyorsan ellássa. En azt tartom, hogy az ily természetű felhatalmazás csakis oly államférfiaknak competál, a kik feladatuk magaslatán állanak. A t. kormány e magaslaton nem áll és ezért azt tartom, hogy valamint a gyermek kezébe nem lehet kést adni, épen úgy e kormánynak sem lehet ily természetű felhatalmazást adni. (Helyeslés bal felöl.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés bal felöl.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Bár nem hízeleghetek az előttem szólott képviselő úrnak azzal, hogy a mennyiben a kormányjavaslat ellen felszólalt és a többi szónokokkal összhangban van, azoktól különböző