Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-559

559. országos ülés 1891. október 16-án, pénteken. K> mázasoktól és ez változtatja meg ennek jellegét. E szerint, t. ház, itt voltaképen nem az államháztartás szükségletei a mérvadók, hanem a politikai exigentiak és ennek következtében itt egy olyan elvet statuálunk, a mely szerint ez nem úgy tekintetik, mint maliim uecessarium, hanem mint az opportunitas eszköze, (Igaz! Úgy van! hal felöl.) a melyet minden alkalommai fel lehet használni. Mi tehát megállapítjuk azt a praecedenst, hogy behozzuk a költségvetési dictaturát politikai maneuverekből s párt- és esetleg kortes czélokból. (Élénk helyeslés hal felöl.) Ez az, a mibe nem lehet belemenni. Meg lett kísértve ennek indokolása; azonban nézetem szerint ezek az indokok a komoly bírálat Ítélőszéke előtt meg nem állhatnak. (Helyeslés bal felöl.) Fel lett hozva az, hogy a ház nem fog ülésezni, mondjuk a karácsonyi szünetig. Én elhiszem, hogy minden képviselő jogot és igényt tart erre a szünetre, de szívesen fel fogjuk mindannyian áldozni ezen vacantiát azért, hogy praejudicium ne származzék. A t. előadó úr bevezető előadásában azt is mondta, hogy hiszen ebből a felhatalmazásból azért sem származik praejudicium, mert hisz ismerjük már a jövő évi költségvetést. Engedelmet kérek, ebből még egyáltalában nem következik az, hogy esetleg ezt a költségvetést meg nem változtatjuk. Nem ezen fordul meg a dolog lényege, hanem azon, hogy például mikor NémeTörszágban Bismarck herezeggel szemben a budget jogi conflictus volt, mikor megtagadták a budgetet, akkor ő arra az álláspontra helyezkedett, hogy az előbbi évi budgetet joga van a kormánynak effectuálni. És épen ebben rejlett és rejlik a sérelem, mert nem volt meg a törvényes appropriatio. A t. pénzügyminister úr arra is hivatkozott, hogy az indemnityt meg kell szavazni azért, mert a t. kormánynak nincsenek morális biztosítékai arra, hogy nem lesz-e obstructio és Helfy Ignácz t. képviselőtársunk beszédére különösen kiemelte a különbséget az angol viszonyok és a mi viszonyaink közt. A t. minister úr azt méltóztatott mondani, hogy nem igen van ideje foglalkozni az angol viszonyokkal; ezt mostani felszólalásával tényleg be is bizonyította. (Derültség bal felöl.) Abban igaza van a t, minister úrnak, hogy maga a budget, sőt maga a felhatalmazás nem képezi ott a bizalmi kérdésnek tárgyát; hanem azt elfelejti a t. minister úr, hogy Angliában minden | ülésszak egy felirattal szokott megnyittatni és akkor dől el a bizalmi kérdés. Nálunk erre alkalom nincs. Wekerle Sándor pónzügyminister: Mindennap vanj Beöthy Ákos: A mi ülésszakainkat nem nyitják meg királyi leirattal s ennélfogva kénytelenek vagyunk a budgetet a bizalmi kérdés eldöntésére felhasználni. Hogy pedig Angliában nem lennének a budget tárgyalása alkalmával nagy viták, erre vonatkozólag hivatkozom — már nem jut hirtelen eszembe — az 1852. évi budget-tárgyalásra, mikor épen a tory-kormánynak, Disraelinek budgetjét buktatták meg, a mely egyike volt a leghosszasabb és legmérgesebb vitáknak Angliában. De áttérek az obstructio rémére. Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy semmi sem jogosítja fel a t. kormányt ^rra a feltevésre, hogy obstructio fog lenni. Én, aki e kérdésben egészen elfogulatlan vagyok,, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy az, a mi a múlt nyáron itt történt, nem volt obstructio. (Derültség jobb felöl. Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Kőrösi Sándor: Hát akkor mi volt? (Halljuk! Halljuk!) Beöthy Ákos: T. képviselőtársam, én tanulmányoztam az obstructiot; ismerem azt az obstructiot, a melyet Peel Eóbert Angliában a 30-as években csinált; ismerem azt az obstructiot, a melyet az utóbbi időben Irlandban csináltak és ismerem azt is, a melyet illó tempore Tisza Kálmán t. képviselő úr csinált. (Derültség a szélső báloldalon.) Mindezeknek az obstructioknak ismérve, hogy úgy mondjam, a gépiesség, a szellemtelenség. Azok a viták, a melyek a nyáron itt folytak, merem állítani, igen magas niveaun álltak, az utolsó perczig sem vesztették el a komolyság jellegét és azokból mindenki csak tanulhatott. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Igaz, hogy a t. túloldal és Kőrösi Sándor t. képviselőtársam már azt is obstructionak találja, ha a többség akarata nem érvényesül. Distinguáljunk. Elhiszem, sőt tudom is, hogy a parlament a többség kormánya. De arra már nem tud t. képviselőtársunk nekünk cadentiát mondani, hogy az a parlamentarismus követelménye, hogy a többség akarata bizonyos záros határidő alatt bekövetkezzék és effectuáltassék. Az egész parlamentaris intézmény arra van alapítva, hogy a törvényhozást és a nemzetet az elhirtelenkedéstől megóvja. (Úgy van! bal felöl.) Ezért van a törvényhozásnak három factora; ezért van két háza, ezért van pl. Angliában az a bevett szokás, hogy ha egy törvényjavaslat esetleg egyenlő szavazatot kap, akkor a ház elnöke mindig a létező törvény fentartása mellett szavaz, hogy így alkalma legyen a nemzetnek még egyszer reconsiderálni határozatát. (Úgy van! a baloldalon.) Minden intézkedés tehát az elhirtelenkedés ellen van. Abból még sohasem származott egy nemzetre nézve sem baj, ha egy reform valamivel, mondjuk egy évvel későbben