Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-583

498 é88. országos ülés 18M. deesember 22-én, kedden. tett be törvényünkbe s az akkor változatlanul elfogadtatott, de elfogadtatott hivatkozással arra, hogy itt már megkötött szerződéssel volt dolgunk; de történt ez a többség részérői is azon határozott kijelentéssel, hogy ebből semminemű consequentiát levonatni nem engednek és hogy jövőre ily incorrect kifejezés használatától a törvényhozás és kormány tartózkodni fognak. Akkor a kényszerhelyzet nyomása alatt elfogadták e közjogilag helytelen kifejezést, de azt törvényerőre emelni, helyesnek sanetionálni s praeeedensül használni nem akarták, sőt tiltakoztak ellene és íme most ezen becsúszott helytelen kifejezésből praeeedenst akarnak alkotni; azért, mert a kifejezés figyelmetlenségből akkor törvénybe iktattatott, most már azt törvényesnek, helyesnek akarják decretálni Ha a mai felszólalások előtt lehetett volna talán ez alkalommal ezen incorreetség mellett elmenni, de ezen felszólalások után most már egész határozottsággal ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy ezen helytelen kifejezések azon értelemben, mint Kun Miklós t. képviselőtársam javaslatba hozta, kijavíttassanak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Baross Gábor kereskedelemügyi minister.' T. ház! Bocsánatot kérek; értelmezés és értelmezés közt U lehet nagy különbség. En azon vádakkal szemben, a melyekkel engem b. Kaas Ivor t. képviselő úr illetett, említettem fel kettőt: először azt, hogy nem mi kezdtük használni ezt a kifejezést, hanem készen találtuk és találjuk a törvényekben és másodszor kijelentettem azt, hogy én semmiféle bajt abban, ha ez kiigazíttatnék, nem látnék, esak abban találok nehézséget, hogy a franczia eredeti szöveg hasonló kifejezést tartalmazván, most már nem volna czélirányos és megfelelő, hogy csak a magyar szöveg módosíttassák, mikor a francziát módosítani nem lehet. (Helyeslés jobb felöl.) De felszólalásomból egyáltalán nem következtethető az, hogy jövőre, a mint szerét fogjuk ejthetni, e kifejezéseken ne változtassunk. E tekintetben a t. képviselő úr az én előző felszólalásomban egy betűt sem talál, mely azon következtetésre jogosítaná, mintha itt a kormánynak szándékába volna oly kifejezésekkel élni, melyek a törvényhozásnak előző vagy utólagos jóváhagyásával nem találkoznak. Ez esetben azonban a körülmények olyanok, hogy a dolgon változtatni már nem lehet. Még csak egyet, t. képviselőház. Kijelentettem volt, hogy ebből egyáltalában nem következik az, hogy jövőre hasonló kifejezéseket használjunk, a mint hogy maga az előterjesztett szöveg is bizonyítja, hogy különböző kifejezéseket használunk és a hol csak szerét tehettük, a megfelelő kifejezést alkalmaztuk. Itt például, a hol a franczia szövegben az van mondva, hogy: »Les Italiens en Áutrich-Hongrie et les Autrichiens ct les Hongrois en Italie« ezt magyarul így fordítottuk: »az olaszok az osztrák-magyar monarchiában és a magyarok 01aszországban«. (Helyeslés.) Tehát a hol szerét ejthettük, megtettük. De itt világosan ki van mondva (olvassa): »Les sujets du Royaume d'Italie et ceux de la monarchie austro-hongroise«. Ezt tehát tényleg szó szerint kellett a magyar szövegben visszaadni. És így volt ez az 1888-iki szerződéssel is. De ismétlem, ebből nem következik, hogy jövőre hasonló kifejezéssel éljünk. E tekintetbe bátran utalhatok a t. képviselőház előtt az újabb időben is kötött szerződésekre, például a német birodalommal kötött szerződésre és másokra, a melyekben coasequeosen oda törekedtünk, hogy ép úgy az idegen, mint a hazai szövegben lehetőleg a mi közjogi törvényes álláspontunknak megfelelő kifejezések használtassanak. Ily körülmények közt mégis esak kérhetem a t. képviselőházat: méltóztassék a szöveget változatlanul elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Nagy István jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. ház! Részemről ma sem látnék komoly neéhzséget abban, hogy magában a szövegben, még pedig a franczia szövegben is, ezt az illető külállamra nézve semmi jelentőséggel nem biró, mi ránk nézve azonban nagyfontosságú módosítást megtegyük Hiszen ma már mindnyájan tudju , hogy Olaszországban az a szerződés csak jövő január 14-én fog szőnyegre kerülni. Én azt hiszem, ez bőségesen elegendő a t. kormánynak arra, hogy tudomására hozván az illető külügyministernek, hogy ilyen közjogi hiba csúszott bele a szövegbe, felkérje őt, szíveskedjék beleegyezni címek megváltoztatásába. Meg vagyok győződve, hogy egy kis jóakarattal — és csak erről az oldalról, mert arról az oldalról bizonyos vagyok benne, hogy semmi nehézségbe nem ütköznék — ezt keresztül lehetne vinni. Én valóban elég fontosnak tartom azon okokat, melyeket már az előttem szólottak előadtak, hogy a kormány magát ezen kis alkalmatlanságnak alávesse De ha a t. kormány erre nem hajlandó, vagy ha ő e tekintetben leküzdhetetlen akadályokat lát — miután fölteszem, hogy nincs a házban senki, a ki a létező, fennálló közjogot csorbítani akarná — s miután ez a kérdés, legalább a honosság kérdése, nem képezhet ez idő szerint pártkérdést: én első sorban támogatván Kun Miklós t. barátom javaslatát, a mennyiben ez el nem fogadtatnék, bátur vagyok indítványozni, (Halljuk!) hogy vétessék fel a jegyzőkönyvbe a t. minister úrnak legutóbb