Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-583

583. orssägos ülés 1891, az Ábrányi Kornél, Irányi Dániel és többek által kifejtett aggodalmat, hogy azok ellen az igen t. kereskedelmi minister úr és ma az előadó úrnak törvényekre való hivatkozása semmi bizonyító erővel nem bírhat; mert noha azon törvényekben az osztrák-magyar monarchia kifejezés előfordul, de abból oly következtetéseket levonni nem lehet, a melyek ime most levonatnak és törvénybe iktattatni szándékoltatnak. Nem szabad az »osztrák-magyar nionarchia« szót s ennek folytán a 67 iki kiegyezést a t, kormánynak ugyanoda magyaráznia, hogy ez által osztrák-magyar alattvalók keletkezzenek, mert ebből keletkeznek majd azután az osztrák magyar honosság, majd később az osztrákmagyar honpolgárság először a külföld előtt, az után az aulicus törvénymagyarázók előtt könyvekben, Lustkandelek által kifejtve, utóbb pedig, ha nem is ez, de valamely jövendő kormány, mint törvényes praecedensre fog e kifejezésekre hivatkozni ép úgy, mint a t. kereskedelmi minister úr a tegnapi napon a hibás törvényeket hozta fel praecedensekííl. Ez az a magyar nemzeti politika, melyet a szabadelvű párt képvisel ? Én az ellen felszólalni kötelességemnek tartom és a felelősséget ezért a valóban osztrákmagyar politikáért azokra hárítom, a kik ezt a szöveget változatlanul elfogadják. Részemről pártolom Kán Miklós t. képviselő úr indítványát. (Élénk helyeslés bal felöl.) Baross Gábor kereskedelemügyi minister :T. ház! Az előttem szólott t. képviselő úr szavaira volna néhány megjegyzésem. (Halljuk! Halljuk!) Bátor vagyok a t. képviselőházat, figyelmeztetni, hogy azokkal az állításokkal és vádakkal szemben, melyeket a t. képviselő úr felhozott, a legbiztosabb alap, ha a törvényekre hivatkozom és e mellett utalok arra is, hogy a törvényhozásnak évek óta követett praxisa jut itt ismételt kifejezésre. Már az 1888 : XV. tez., mely az Olaszországgal akkor kötött szerződés beczikkelyezését tartalmazza, használja ezen kifejezést, a melynek első ezikkelye így szól (olvassa): »Az osztrák-magyar monarchia ós az olasz királyságok alattvalói közötte stb. E kifejezés tehát a törvény által szentesítve van és mi ragaszkodunk ehhez, t. ház, épen azért, hogy kitérjünk hasonló magyarázat elől; ragaszkodunk azon törvényekhez és azoknak azon szövegéhez, a mely már a t. ház által applacidáltatott. Itt nincs arról szó — és ez ellen megint én tiltakozom — mintha a kormány most kezdeményezne egy önmagában véve helytelen, törvény által nem szentesített kifejezést; de ha ekként minden törvényes kifejezés ellen föl lehet szólalni és az ellen óvást emelni, akkor a kifejezések kérdésében megállapodásra soha sem fogunk juthatni. (Helyeslés jobb felől.) KÍPVH. NAPLÓ. 1887-92. XXVII. KÖTET. űeesemfcer 23-én, kedden. 497 Különben én érdemileg nem emelnék az indítvány ellen nehézséget, de kénytelen vagyok felszólalni ellene már csak azért is, mert ezen szerződéseknél a franczia szöveg az eredeti, a mely pedig határozottan ezt a kifejezést használja; ha már most a magyar szöveg más kifejezést is használna: a franczia szöveg nemzetközi jellegén és eredetiségén még sem változta íír >. (Helyeslés jobb felöl.) T. ház! Mivel ez a kifejezés már a törvénybe van igtatva és így tisztán csak a törvényes kifejezést használjuk és mert ezen, a magyar fordításban használt kifejezést nem pongyolaságból, hanem egy előzményből és az eredeti franczia szövegnek szoros átfordításából eredt: kérem a t. házat, méltóztassék a szerződés szövegét változatlanul íéntartani. (Helyeslés a jobboldalon.) Nagy István jegyző.* Gróf Apponyi Albert! (Halljuk! Halljuk!) , Gr. Apponyí Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Kénytelen vagyok azon egész felfogás ellen tiltakozni, a mely a t. minister úr felszólalásából kitűnik. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hogy azért, mert figyelem hiányából, a mely hibából én is kénytelen vagyok részemet kivenni és velem az egész ellenzék, mert a korábbi szerződések megbírálásánál nem voltunk elég figyelmesek az egyes kifejezésekre, a mit kell, hogy őszintén bevalljunk, mondom, hogy ily hibából, a melynek mi is részesei vagyunk, azután az a következtetés vonassék le, hogy az ilyen figyelmetlenségből használt, de hazánk közjogi helyzetével ellentétben álló kifejezések megcsontosodhatnak és lassankint közjogunk részévé válhatnak, ez ellen a leghatározottabban tiltakozom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És, t. ház, ha az eddig követett hibából nekünk is ki kell vennünk a részünket, akkor abban a hibában való megmaradásért, abból a hibából praecedensnek levezetéseért és a közjogunkban abból beállható hátrányokért nem mi, hanem a kormány és a többség lesz felelős, ha a becsúszot; helytelen kifejezésekhez ragaszkodik és azoknak eddigi fentartásából princípiumot csinál. (Igaz! Úgy van! Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Egészen más az, ha valamely kifejezés becsúszik törvényünkbe azért, mert arra senki sem figyelmeztetett és egészen más az, ha fentartatik az a kifejezés, daczára annak, hogy a figyelmeztetés megtörtént. (Igaz! Űgv van! Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én csak arra emlékeztetem a t. házat, hogy a Romániával kötött határkiigazítási szerződés által egy egészen új, közjogunk és államiságunkkal merőben ellentétes fogalom, tudniillik »magyar-osztrák ertüet« és »magyar-osztrák határ« csempésztess