Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-583
496 £88. eruiigos ülés 1891, deexember 22 én, kedden. ben is megszavaztatott ugyan, harmadszoii megszavazás alá azonban azzal a három törvényjavaslattal együtt lesz bocsátandó, melyekkel azt általánosságban is együtt tárgyalta a t. ház. (Helyeslés.) E szerint következik az Olaszországgal, Belgiummal és a Svájczczal kötött kereskedelmi szerződések beczikkelvezéséről szóló törvényjavaslatok részletes tárgyalása és pedig először az Olaszországgal kötött szerződés. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét és a bevezetést, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa az I. czikket). Madarász József jegyző': Kán Miklós! Kun Miklós: T. ház! Az Olaszországgal kötött kereskedelmi és hajózási szerződés I. czikkének mindjárt bevezető szavai így szólnak: »Az osztrák-magyar monarchia és Olaszországkirálysága alattvalói között«. Világos tehát ezen I. czikknek az a kifejezése, mely szerint egyrészről azt mondja: Olaszország alattvalói, másrészről pedig azt mondja : az osztrák-magyar monarchia alattvalói. T. ház! Az osztrák-magyar monarchiának közös törvényhozása nincs ; az osztrák- magyar monarchiában közös állampolgár nincs. Ausztriában van osztrák állampolgár, vagy ha tetszik, osztrák alattvaló, Magyarországon pedig van magyar állampolgár. Magyarországnak alattvalója. Világos tehát, hogy ez a czikk magában nemcsak közjogi helytelenséget, hanem valósággal közjogi valótlanságot, absurdumot képez. Mert a hol nincs Ausztria-Magyarországnak alattvalója, ott osztrák-magyar alattvalóról sem lehet szólni. (Helyeslés bal felöl.) Azt hiszem, Ausztriában senki sem tartja magát osztrákmagyar alattvalónak, de meg vagyok győződve, hogy mi közöttünk, még talán a t. házban sem akad senki, ki magát osztrák-magyar alattvalónak tekintené. Az én kérésem tehát oda terjed, hogy méltóztassék közjogi álláspontunknak és közjogunknak megfelelőleg s lehetőleg a franczia szöveg értelmének megtartása mellett ezt a kifejezést: »osztrák-magyar monareida a1attvalói« a megfelelő kifejezéssel felcserélni. Ebből a czélból vagyok bátor a következő módosítványt beterjeszteni: »Az Olaszországgal kötött kereskedelmi hajózási szerződés első czikkének első sorában ezen kifejezés helyett: »az osztrákmagyar monarchia alattvalók tétessék : » Ausztria és Magyarország alattvalók. Ha ez így történik, akkor az első czikk úgy fog hangzani: » Ausztria és Magyarország alattvalói és Olaszország királysága alattvalói, stb«. Ajánlom módosítványomat elfogadásra. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: A módosítvány fel fog olvastatni. Nagy István jegyző (olvassa a módosít ványt). Perlaky Elek előadó: T. ház! Szabadjon a közgazdasági bizottság részéről Kun Miklós t. képviselőtársam ezen módosítványával szemben álláspontunkat megjelölni. (Halljuk.') Teljesen tisztában voltunk az iránt, hogy osztrák-magyar polgár nem létezik. Közös polgár nincs, mert hiszen az az 1867-iki törvényekben nincs megjelölve és közös csak az, a mi ott közösnek határozottan meg van jelölve. Azonban különbséget látunk azon kifejezés között, hogy »osztrák-magyar ab,ttvaló« és a közt: »az osztrák-magyar monarchia alattvalója«, mert ezek lehetnek osztrákok és lehetnek magyarok, úgy, a mint az ugyanezen szövegben később és az egész törvényjavaslaton végig meg is van különböztetve. Méltóztassék végigolvasni a szöveget és találni fogják azt a kifejezést: »az osztrák és magyar alattvalók« Ezen kifejezésnek tehát: »az osztrák-magyar monarchia alattvalók koránt sincs azon értelme, hogy »osztrák-magyar alattvaló*. Miután pedig az a kifejezés korábbi törvényeinkben is előfordul, másrészt pedig a tranczia szöveggel is tökéletesen egyezik s azon változtatni a forma kedvéért, a melyben semmi lényeg nincs, (Ellenmondások a szélső baloldalon.) valóban szükségtelen volna : ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék az eredeti szöveget fent ártani. Nagy István jegyző: B. Kaas Ivor! B. Kaas Ivor: T. ház! Az előttem szólott mélyei) tisztelt előadó úrnak okoskodása mindnyájunkat, kik a kizárólagos magyar államiságnak védői vagyunk és a kizárólagos magyar honpolgárság álláspontját foglaljuk el, megdöbbentett. (Igaz! Ugy van! a hal- és szélső biloldalon.) Mert igaz ugyan, hogy a t. elo.idó úr egy különös okoskodással elismerte az állampolgárságnak egyedüliségét magyar szempontból — hiszen, ha ennek ellenkezőjét ismerte volna el, akkor egyenesen belemehetne a Reichsrathba — (Igazi Ügy van! bal felől.) de ezen álláspontját oly magyarázattal kísérte és annak a hibás — határozottan állítom, hibás — és Kun Miklós •t. képviselő úrral állítom, corrigálandó szövegnek elfogadását olykép ajánlotta a t. háznak, hogy ez a 67-iki kiegyezésben benne is van, nincs is benn, vagy alatta, vagy felette, de még is csak benne van. (Egy hang jobb felől: Nem mondta!) Én az »osztrák-magyar-monarchia alattvalói* kifejezésnek, mint nem létező dolognak és általunk perhorrescált jogi fogalomnak törvénybe iktatását a leghatározottabban ellenzem, síit merném azt mondani, ha jogom volna hozzá, óvást is emelnék ellene. (Helyeslés bal felől.) Valóban ezen csak pongyolaságból ide került és törvénybe iktatandó fogalom annyira igazolja
