Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-582

deezember 21-én, hétfőn 482 582. ersságos älés 1891. magyar kormány fontos intézkedéseket tehessen. (Helyeslés a jobboldalon.) Mikor az imént említett tilalommal találkoztunk, t. ház, a magyar kormány a legesélyesebb felszólalásokkal élt, azokban megérintvén azt is, hogy a maga részéről képzelhetetlennek és elfogadhatatlannak tartja azt, hogy fegyverszövetségben élő á laiuok részéről oly közgazdasági intézkedések foganatosíttassanak, melyek magát a szerződő felet gyöngítik. Örömmel constatálhatom, t, ház, hogy azon indokok közt, a melyekkel NémeTörszágban mérvadó helyen ezen intézkedéseket védték, az általam imént említett tétel sanctiot talált s itt is bevallották, hogy közgazdasági intézkedéssel gyengíteni a szövetséges államot és tarthatatlan állapotokat teremteni reá nézve nem volna okszerű. (Helyeslés és tetszés jobb felől.) De mi tovább mentünk, t. ház. (Halljuk! Halljuk!) 1890 márczius havában és azon túl határozottan kijelentettük, hogy sürgősnek tartjuk azt, hogy a német birodalommal kereskedelmi viszonyaink szabályoztassanak. Sürgősnek tartottuk és kívántuk ezt, nemcsak tekintettel a politikai viszonyokra, hanem azért is, mert kereskedelmi viszonyainkban biztosságotjavulást kívántunk elérni; mert csak az, hogy mi a német birodalommal rendet hozzunk viszonyaink körébe, képzelheti hasisát annak, hogy másfelé is terjeszkedjünk kereskedelmi politikánkkal s a mellett, hogy nyugot felé rendezkedünk, nem tévesztjük szem elől a keletet sem; de hogy első sorban azon az alapon állunk, hogy kelet felé való biztosabb haladásunk érdekében első sorban nyugot felé kell rendezkednünk; (Helyeslés.) tehát felkaroltuk felszólalásainkban az egész közgazdasági helyzetet s nem győztük a rendezést szakadatlanul sürgetni. T. ház! Kedvező viszonyok, felfogások és változások után végre is sikerült a kereskedelmi tárgyalásokat megindítani; a kormány azokban elejétől fogva tevékeny részi is vett s így Beöthy Ákos képviselő urnak azon állítása — ezt inter parantesim legyen szabad megjegyeznem — az általa használt kifejezéssel élve, a mesék országába tartozik, hogy a magyar kormány a maga politikai és közgazdasági eljárásában az irányt magára octroyaltatta volna. T. ház! A magyar kormány loyálisan a vám- és kereskedelmi szövetség talaján áll és ezen, mint törvényes alapon igyekszik rendezni azon viszonyokat, a melyek rendezését a másik alap esetleges szabályozásától már most függővé tenni sem okszerű, sem hasznos nem lett volna. (Igás! ügy van!) Ilyen volt, t. képviselőház, az állapot akkor, a melylyel szemben állottunk. Egyik-másik intézkedés keletkezett napról-napra és érintette a legnagyobb mérvben közgazdasági életünket. Hiszen tény, t. képviselőház, hogy különösen nyugat felé nem annyira ipartermelésünkkel, mint nyerstermelesőnkkel és az azon nyugvó ipartermeléssel jutunk ki, hiszen mindazon intézkedés, a mit künn nemcsak az iparvédelem szempontjából, hanem agrárius szempontból is foganatosított egyik és a másik állam, mindaz első sorban Magyarországod sújtotta, úgy, hogy valóban első sorban Magyarország érdekében állott az, hogy a létezett bizonytalan állapotnak vége vettessék. Nem minden tevékeny részvétel nélkül tehát a magyar kormánynak sikerűit ezt a fordulatot előidézni, hanem igenis a magyar kormánynak szakadatlan, fáradhatlau buzgalmával és felszólalásaival sikerűit talán döntő fordulatot teremteni, de mindenesetre az is hozzájárult ahhoz, hogy ezen helyzet változzék. (Helyeslés és tetszés jobb felöl.) Ezt azokkal szemben, a miket itt hallottam, kötelességemnek tartottam külön is constatálni. (Élénk hel ,eslés jobb felöl) Épen ezen körülmény az, t. képviselőház, a mely jellemzi a mi közgazdasági értékünket nyugat felé. Az mondatott itt, hogy ezen szerződések létesítésével a kereskedelmi hel) z étnek nem annyira tartalma, min formája változott; ez szintén azokhoz az állításokhoz tartozik, melyek semmi által sincsenek indokolva. Nem, t. képviselőház ! Ezen kereskedelmi szerződések által változott a helyzet lényege. Hiszen azon körülmény, hogy minden szónok elfogadja a törvényjavaslatokat, mégis csak bizonyítja azt, hogy van azokban valami jó. (Élénk helyeslés.) Én nem hihetem azt, hogy a t. ellenzék csak a a formának hódolt volna, a midőn egyéb ellenvetései mellett m elfogadja ezeket a szerződéseket. B. Kaas Ivor. Ki is fejezte! Baross Gábor kereskedelmi minister: És meg is nyugtathatom, hogy igenis vau azokban a szerződésekben elég jó, mert — a mint azt a közgazdasági bizottságban magam kiemeltem — habár a vámtételek terén nem is találkozunk mindazzal, a mit feltétlenül kívánni lehet, mégis nemcsak átalánosságban, nemcsak kereskedelempolitikai szempontból, de a vámtételek szempontjából is lényeges javulást jelentenek e szerződések és így nem a forma, hanem maga a lényeg javult és e miatt fogadta el, úgy hiszem, a törvényjavaslatokat a t, ellenzék is. De az is mondatott, t. képviselőház, hogy nem közvetlen szükség kívánta az állapotoknak megváltoztatását. Már engedelmet kérek, t. képviselőház, ha a kormány meggyőződik arról, hogy valamely helyzet rossz, annak a megváltoztatására — és mielőbbi megváltoztatására — kell törekednie; már pedig általában minden