Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-582
»82, országos ülés 1891- íeczember 21-én, hétfőn. 483 szónok constatálta, hogy a közgazdasági helyzet, úgy, a mint az alakult, nem volt kívánatos, hogy azt meg kell változtatni; nekünk is sürgős szükségünk volt tehát arra, hogy ez irányban a kormány a maga intézkedéseit megtegye. Mi is azok közé tartozunk, a kiknek sürgős ezen állapotok megváltoztatása és pedig annyival sürgő sebb, minél inkább várunk azoktól eredményeket, a mint méltán várhatunk is. De az elért eredmények tekintetében is itt a t. képviselőház különböző siónokai magyarázták, hogy mennyit nyertek ezen szerződések által a németek, mennyit az osztrákok; de arra nézve átalában nem akartak nyilatkozni, hogy találnak-e valami javulást a szerződésekben speeialiter Magvaiorsz'igra nézve . . . (Egyhang bal felől: Mondta Gaál Jenő!) Graál Jenő képviselő úr háromfélekép mérlegeli a vámtételeket. Szerinte azok egyrészt olyanok, melyeket amúgy is megkaptunk volna, mások olyanok, melyek semmi jelentőséggel nem bírnak, vagy elégtelenek és harmadszor olyanok, melyek egyátalában figyelemre nem is méltók. Hát, t. ház, ezekre vonatkozólag akarom nézetemet elmondani. Mielőtt azonban ezt tenném, egy kis eltérést engedek meg magamnak. (Halljuk I Halljuk!) Hát, t. ház, azt hiszem, hogy Ausztriában is és itt is túloznak, midőn azt állítják amott, hogy az eredmények túlsúlyát a magyarok élvezik és viszont emitt, midőn azt mondják, hogy az eredményeket Ausztriában jelölték meg és az ő kívánságuk teljesedett. Az egyik is, a másik is túlzás. Hogy állunk ipari szempontból? Ipari szempontból nem ajánlhatom eléggé figyelembe azt a körülményt, hogy ma már nem lehet ahsolnte azt mondani, hogy iparilag csak Ausztria van érdekelve. Helfy Ignácz t. képviselő úr megérintette ezt a kérdést és szerény nézetem szerint igen helyesen, mert nem ismeri Magyarország valódi közgazdasági helyzetét az, a ki ilyet minden fentartás nélkül mond. A textilipar terén haladást észlelünk az országban és a statistika tanúskodik arról, hogy az a helyzet, melyben kereskedelmi viszonyaink szabályoztalak, tényleg megtermetté gyümölcsét itt is; a védvámos időszak alatt itt is születtek gyárak, melyek Magyarország iparvilágát meglehetős részben kitöltik. Vannak a textiliparon kivííl még számos más iparágak, melyek kiállják a. versenyt és számba vehető tényezők. De helyeden említette Helfy képviselő úr, hogy egész forgalmi politikánknak irányt szabott az eddigi helyzet és helyesen említette Fiumét, melynek kétségkívül vannak érdekei, melyeket igen behatóan érint a helyzet változása. Tehát, t. képviselőház, egyszerűen odavetni, hogy az ipari szempontok egyedül Ausztriát érdeklik és a, nyers termelés szempontjai egyedül bennünket illetnek, ma már nem lehet; nem lehet azon szempontból sem, mert határozottan azon alapon állunk, hogy első sorban a nyers termelést és az azzal kapcsolatos ipari termékeket kell megvédeni. Nem hiszem hogy akadt volna bármely ipartestület a világon, a mint Magyarországon, mely elismerte volna, hogy az ipar érdekei akkor lesznek legjobban védve, ha az agrár érdekek megvédetnek. De Ausztria viszont a nyers termelés szempontjából is van érdekelve. Nem akarok mást említeni, mint az í889-iki adatok néhány tételét: Rozsot 1889-ben Magyarország termelt 13 millió, Ausztria 25 millió hektolitert; árpát Magyarországi! millió, Ausztria 16 millió hektolitert; zabot Magyarország 16 millió, Ausztria. 28 millió hektolitert termelt, stb. Szerintem az egész közgazdasági téren érdekelve van mindkét állam és esak azt a közgazdasági transactiot tartom jónak és helyesnek, mely mindkét fél érdekét lehető legnagyobb mérvben kielégíti. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Még az egyes vámtételek tekintetében kívánok egyet-mást felhozni. (Halljuk ! Halljuk!) A német birodalommal kötött tarifa-szerződést illetőleg esak egy tételre szorítkozom, melyet Graál Jenő t. képviselőtársam is megjelölt. A búza vámja 5 márkáról 3 l A márkára szállíttatott le. tehát 1 '50 márkával; a lisztnek vámja mérsékeltetett 10'50 márkáról 7'30 márkára. T. képviselőtársam szíves volt felemlíteni, hogy ő a gabonavámok tekintetében két okból tulajdonít oly nagy fontosságot a mérsékléseknek. Az első szempont az, mert szerinte e kedvezményeket, a melyeket mi az agrár vámok ezímén kaptunk, megkaptuk volna különben is; a másik állítás pedig az volt, hogy leszállítja azok értékét reánk nézve az a körülmény, hogy ezen vámtételeket meg fogják kaphatni Amerika és Oroszország is, A mi az elsőt illeti, a képviselő úr hivatkozott a német birodalom socialis és munkás viszonyaira és ezekből is azt következtette, hogy NémeTörszág előbb-utóbb utalva lett volna arra, hogy a gabonavámokat mérsékelje és így e mérséklést megkaptuk volna a legtöbb kedvezmény révén amúgy is, a nélkül, hogy ellenáldozatokat kellett volna hoznunk. Ez csak feltevés, a mely nincs indokaivá semmi által, mert a német birodalom aem Amerikával, sem Oroszországgal szemben nem fogja kiadni kezéből soha azt, hogy ő ezen vámtételek fontosabbjait autonóm módon szabályozza; sőt ellenkezőleg épen velünk is az agrár vámok engedélyezésének mérve a legélénkebb tárgyalások anyagát képezte és a magyar kormány minden törekvését felhasználta arra, hogy ott további mérsékléseket eszközöljön ki, a mely tekintetben — önként értetődik — magának a 61*
