Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-582

582. országos ülés 1891, decíemfcfr 21-én, hétfőn. 479 Ez bizonyítja, t. ház, azt, hogy az osztrák j parlament a védvám zászlóját mindig magasan j hordozta. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A keres- ! kedelmi szerződéseket a 60-as években csak í úgy lehetett megcsinálni, hogy az alkotmány akkor fel volt függesztve és azután is csak a legnagyobb erőfeszítéssel. Álig, hogy azok a szerződések meg voltak kötve — a 60-as évek végéről beszélek — a parlamenten kivül megkezdődött Ausztriában az agitatio, annak daczára, hogy Ausztriának ipara fejlődött, mint a hogy azt maga a t. képviselő úr és a t. minister úr is elismeri indokolásában. Sőt az osztrák közgazdák congressusa világosan kimondta, hogy autonóm tarifa kell. De nemcsak ez történt, hanem a parlamentben minden osztrák párt interpellatiot intézett a kormányhoz, a melyre 1875. november 26-án a minister kijelentette, hogy a szerződés Angliával, Francziaországgal és NémeTörszággal felbontatott. így áll a dolog, j t. ház, a NémeTörszággal kötött szerződést illetőleg is. Ugyanis a 70-es években még nem volt a védvámos irány olyan erős NémeTörszágban, mint később. Hogy tehát ezzel az iránynyal szembeszállni lehessen, akkor Ausztriának Bismarck herczeg azt az ajánlatot tette, hogy a szerződést egy évre újítsák meg. Bismarck herczeg e tekintetben a következő utasítást adta ki. (olvassa): »Fürst Bismarck könne für einen Vertrag, der ungünstiger wäre, als der bestehende vom Jahre 1868, die Verantívortung dem Reiehe gegenüber nicht übernehmen und es frage sich, ob der initgetheilte Tarif als feststekend zu betrachten sei und ob nicht der Vertrag auf ein Jahr verlä"gert werden könne.« Erről a t. képviselő úr egy szót sem szólt munkájában. »Es war das zweitemaí, dass die Forderung einer Verlängerung des Vertrages auf kurze Zeit an die österreichischen Staatsmänner herantrat. Die Entscheidung fiel im verneinenden Sinne aus, und hiermít war die Möglichkeit einer handelspolitíschen Vereinbarung ungemein zweifelhaft geworden.« igaz, hogy azután még folytak Bécsben a tárgyalások, de már azok nem sikerülhettek ' abból az igen egyszerű okból, mert közös alapot nem lehetett találni. A t. képviselő úr azon ban maga is elismeri, hogy készek voltak Német • országban a magyar behozatali czikkeknek vámmentességet biztosítani, de az egész szerződés az osztrák védvámosokon tört meg, a kik nem akarták NémeTörszágnak az előbb említett tarifát concedálni. Ekkor kezdődött meg, t. ház, a védvámos rendszer inaugurálása, a melynél az előző lövést a monarchia tette és csak azután jött Németország, mert a mi 1878-ikí vámtarifánkat követte NémeTörszág 1879 iki vámtarifája. Erre következtek annak folytonos fokozásakép az 1882-iki és az 1887 iki vámtarifák, (ügy van! a szélső baloldalon.) Igaz, hogy Magyarországnak ki akarták az agrár vámokkal a szemét szúrni, de az 1878-iki törvény indokolásában, melyet — gondolom — a t. képviselő úr készített, világosan meg van mondva, hogy Magyarországon az agrár vámok nem érnek semmit, mert mi exportáló állam vagyunk és mi nekünk a külföldiek concurrenciájávai kell megküzdenünk, nem pedig a belföldiekéivel. Hogy ennek az autaiom politikának uralma alatt Magyarország közgazdaságilag: milyen helyzetbe jutott, arra nézve elégséges, hogy csak egyetlenegy momentíimot emeljek ki és ez az; ha Magyarország kereskedelmi mérlegét összehasonlítjuk a monarchia kereskedelmi mérlegével, míg a mi kereskedelmi mérlegünk Ausztriával szemben jelentékenyen passiv, a monarchia mérlege a külfölddel szemben jelentékenyen activ. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy míg mi Ausztriából körülbelül 200 milliónyi fonó és szövő iparczikkekef hozunk be, addig ugyané tárgyakból a monarchia összes bevitele legfeljebb 30 millió. Mit jelent ez, f. ház? Jelenti azt, hogy n magas védvámok által az idegen iparczikkek a, monarchiából ki vannak zárva és hogy az osztrák iparczikkek feltétlenül uralják a magyar piaezot. (HelyesUs bal félő'.) Es ezt ők nem is tagadják. Erre nézve, t. ház, egy nagyon tekintélyes és kiváló osztrák államférfi, báró Plener, 1886-ban, hivatkozva a statisztikai anyagra, a következőkép nyilatkozott; »!ch glaube, aus den Ziffern, die ich Innen eben angeführt habé, über das ausserordentlich grosse Mass des österreichischen Export nach Ungarn gegei.über dem geringen Import von Industrieproducten auderer Länder nach Ungarn ist uns ganz deutlich, dass eme Zollunion mit Deutschland garnichts Anderes bedeuten würde, als den Verlust der führenden Stellung der österreichischen Industrie auf dem ungarischen Absatzmarkte.« B. Kaas IVOr Ezért üdvözlöm én a szerződéseket. Beöthy Ákos; »Ich kann mir vollkommen denken, dass eine Coalition ungarischer und auch anderer agrarischer Interessen mit preussiäehen Industrie-Interes-en eine solche Zollunion herbeiführt, denn es würde für Ungarn wie Tür die andercn Agrarier ebenso von Nutzen sein, ein freies Absatzgebiet ihrer Producte nach Deutschland zu habén, als es für die deutsche industrielle Überproduction von Kutzen wäre,