Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-582
480 582. országos ülés 1891. deezember 21-én, hétfőn. den ungarischen Absatzmarkt zu erobern; nllein wer dabei die Rechimng bezahlen würde, ist Niemand, als die cisleithanische, die österreiehische, die deutschbölimisehe, die mährischschlesiscbe, die Wiener und die alpinc EbenInduetrie.« Ebből tehát világosan kiderül az, hogy azon viszony következtében, a melyben mi Ausztriával vagyunk, az osztrák iparczikkek nálunk monopóliumot gyakorolnak és a mi nyers terményeinket olcsóbban kapják meg, és hogyha nekünk tisztán NémeTörszággal volna szerződésünk, nekünk sokkal jobb dolgunk volna. (igaz! Ugy van! a bal- és szélső haloldalon.) Ezekben, a miket mondtam, beigazoltam, hogy a t. képviselő úr színezése nem volt a tényállásnak megfelelő. Azt pedig, hogy az eddigi politika mily ! elytelen volt, bizonyítja épen a mostani szerződéses politika, mely semmi más, mint ama politikának desavouálása. Ha a t. képviselő úr a szerződéses politika híveinek vallja magát és mégis az autonóm tarifát mozdította elő: akkor el lehet róla mondani: »video meliora proboque, sed ckteriora sequor«. És ez »a fortiori« áll a t. kormányra nézve is, mert ha ránk nézve a szerződéses politika, a helyes, és az autonóm-tarifa a helytelem: akkor a kormánynak kötelessége lett volna mindig ez irányban működni. De e?t nem volt képes tenni, mivel nem volt képes Ausztria praeponderantiáját megtörni, igen egyszerűen azért, mert nem volt benne meg a politikai erő, hogy azokkal az igazán szemérmetlen követelésekkel szemben az önálló vámterület alapjára helyezkedjék. (Úgy van! a szélső baloldalon). Ép azé t ezen politika nem volt helyes a múltban. Én őszintén megvallom, hogy nem is hiszem, hogy e mostani politika előidézésében a t. kormán) nak valami nagy érdeme volna. Inkább az hozta ezt létre, hogy a védvámos rendszer ad ahsurdum lett vive. A dolog úgy van, mint volt a Lloyd subventionál, mely csak azért szűnt meg, mert az osztrák kormánynak inkább érdekében állt, hogy a Lloyd osztrák vállalat legyen, mint közös érdekű vállalat. Ezek azok, a miket felfogásom igazolására el akartam mondani és a miknek alapján állítom, hogy nekem addig, míg ez a kormányrendszer meg nem fog változni és a míg Ausztria praeponderantiája alól meg nem szabadulunk, ily viszonyok között semmi reményem sincs arra nézve, hogy egy öntudatos kereskedelmi politika fog követtetni. (Helyeslés balról.) Hogy ez mikép történjék, abba belebocsátkozni nem akarok, de az iránt tisztában vagyok, hogy mintsem oly állapotokat tartsunk fenn, mint a mostaniak és az előbbiek: inkább az önálló vámterűlet alapjára kell helyezkedni, (Helyeslés a szélsőbalon), mert a dualismus csak úgy lehet dualismus, ha van politikai és gazdasági paritás. A mi pedig most van, az semmi más, mint gazdasági meghódolás. (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert századok tanúsága azt bizonyítja, hogy ha egy iparos állam és egy kereskedő állam egymással kereskedelmi kötelékben vannak, mindig az iparos állam érdekei dominálnak. Ez a természet törvénye: ez a viszonyok erejében rejlik és ezt, nem lehet megtagadni sem ministeri dicsőítések, sem parlamenti szavazatok által. Ezt akartamelmondani. Különben a törvény javaslatokat elfogadom. (Élénk helyeslés balról.) Baross Gábor kereskedelmi mínister: T. ház! Az a fölötti örömet, hogy az előttem szólt t. képviselő úr a törvényjavaslatok elfogadja, megzavarta némileg érdekes beszédének több kitétele, a melyekről bírálatomat abban foglalhatom össze, hogy a t. képviselő úr ellenzéki álláspontjából kifolyólag igenlő szavazatát a lehető legkeserűbb labdacsban kívánta, nekünk beadni. (Te'szés.) A t. képviselő úr túlzott sok tekintetben. (Úgy van! a jobboldalon.) Nem fogok ugyan most beszédének egyes részleteire kiterjeszkedni, mert azokat nem látom összefüggésben levőknek magával a tárgygyai azon értelemben, a mint én azt a t. ház figyelmébe ajánlani óhajtom; de egy két megjegyzést a feltűnőbb kifejezésekre még is kell tennem. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr azt méltóztatott mondani, hogy 7 a kormány ezen törvényjavaslatok tárgyalásával statarialis eljárást követ és a magyar parlament szegénységi bizonyítványt állít ki magának a törvényjavaslatoknak ez idő szerinti tárgyalása által. Éhhez hozzátette Helfy Ignácz t képviselő úr, hogy a tárgyalások felett a titokzatosság homálya lebegett, úgy, hogy az egyes részletek felett nem is lehetett kellő időben tájékozást szerezni. Hogy a kormány most terjesztette elő a javaslatokat, abban a kormány nem hibás. Nagyon jól tudja a t. képviselőház, hogy itt nem egy, hanem hat államnak egymással való szerződéséről van szó és hogy ez óriási munkálat, hosszan tartó tárgyalások eredménye. Hogy ezek a tárgyalások csak e hónapban fejeztettek be, ez bizonyára nem mi tőlünk függött. Másfelől tény az is, hogy ezen szerződések már a jövő év február elsején lépnek életbe, miért ne tárgyalnék tehát ezen javaslatokat most és miért kellene azokat az utolsó perezre halasztani ? Hát a német birodalom szegénységi bizonyítványt állított ki magának az által, hogy oly rendkívüli körülmények közt mégis tárgyalta ezeket a szerződéseket? Nem épen jelezni akarta-e ez által magának a tárgynak fontosságát, a mit én is bátor vagyok a t. ház figyelmébe aján'ani. (Helyeslés.)