Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-582
582. országos filé 1891. indokolását illeti, teljes készséggel elismerem, hogy sok szorgalommal van összeállítva, sok becses adat van benne, a melynek nagy hasznát lehet venni bizonyos irányban s általában úgy látszik, hogy a t. minister úr teljesen dominálja e tárgyat. Egészében azonban olyan az indokolás, a mely úgy látszik, mintha arra lett volna szánva, hogy egy közös parlament elé terjesztessék. Itt pedig magyar parlamentben vagyunk. Az egész indokolásban, talán egy-két pontot kivéve, egyetlenegy adatot sem találunk arra nézve, hogy milyen volt a kivitel a szerződő felek egyik országából a másikba és viszont, hanem mindenütt a monarchiáról van szó. De hiszen, t. ház, én itt nem a monarchia nevében szólok, én mint magyar képviselő állok itt, (Helyeslés bal felől.) és mint ilyen vagyok hívatva ítélni a fölött, üdvös, vagy káró* e a szerződés Magyarországra nézve. Azt mondják és szomorúan tudom magam is, hogy a külföldi forgalomra nézve nincs még statisztikánk. Ez szomorú dolog 1 , de ha nincs is statisztikánk, a t. minister úr azt a közegét, a ki e dologban tárgyalt, bizonyára ellátta b ; zonyos utasításokkal, melyeknek alapján Magyarország érdekeit képviselte; annak csak kellett valamit tudnia, mert másképen hozzá nem szólhatott a speciális tárgyalásokhoz: illő lett volna tehát, hogy a minister úr legalább azt a keveset, a mit az illető szakközegével együtt e tárgyban tud, a képviselőháznak is tudomására hozza. Meg van az indokolásban említve, hogy a monarchia bevitele, vagy kivitele például Svájczba ennyi, de ez nem elég, t. ház, beszéljünk valamit Magyarországról is. Kun Miklós t. barátom, a ki pártunkat a bizottságban képviselte, már ott rámutatott, hogy a törvényjavaslatokban incorrect kifejezések fordulnak elő, mint például »az osztrák-magyar monarchia alattvalók kifejezés. Pedig ilyen alattvalókat, t. ház, én nem ismerek; mert a honosság — hála Istennek — nem közösügy. A ki magyar alattvaló, az nem osztrák és a ki osztrák, nem magyar. Ne méltóztassék ezt kicsinyelni. Ez igen fontos dolog, mert Bécsben ez systema: elismerni a dualizmust Magyarországon, de titokban tartani a külföld előtt. A dolog rendje az volna, hogy midőn ily tárgyalásoknál ő Felsége megnevezi meghatalmazottjait, azt mondja: megbizom Ausztria részéről ezt, Magyar királyságom részéről amazt és ezeknek a szerződést alá kellene irniok. E helyett az történt, hogy a német szerződés bevezető soraiban ez van: ő Felsége Ausztria császárja kinevezi a maga megbízottjának gróf Kálnokyt; ott elő van sorolva nemesi czímen, azután jönnek hivatalos czímei, azután jön az, hogy a császári ház és a külügyek ministere. Azt, hogy a magyar államnak is külügydeeiember 21-én, hétfőn. 475 ministere, azt nem szabad tudni. Ez, hogy gróf Apponyi egy találó kifejezésével éljek, csak házi használatra való; külföldön arról nem szabad tudomással bírni. Méltóztassék megnézni az olasz szerződést; ott alá vannak írva Malvano, Miraglia, Stugher, Monzilli. Miért nincsenek aláírva azok, a kik a magyar kormány részéről tárgyaltak ? Mert azt nem szabad tudni. Az összes törvényjavaslatokban nem fordul elő az a szó, hogy magyar királyság; mindenütt csak osztrák-magyar monarchia van. Pedig a magyar kormánynak, akár a persona! unió, akár a közösügyek alapján áll, legszentebb feladata volna tudatni a külfölddel, hogy itt két államról van szó, nem egységes birodalomról. Ezek után kijelentem, hoogy a javas latot általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Madarász József jegyző: Beöthy Ákos! Beöthy Ákos: T. ház! Nehéz a mi sorunk a t. kormánynyal szemben, mert a legjobb akarat melleit is, majdnem lehetetlen vele békességben élni. Nem múlik el nap, hogy a kormány olyat ne tenne a mi bírálatot, megrovást provocál. Itt van például e törvényjavaslat, melyet régóta várunk és örömmel üdvözlünk. És a t. kormány még ezzel is országos érdeket sértett; értem azt az igazán statarialis eljárási', melyet e javaslatok tárgyalásánál követ. És ez netnincidentalis dolog, ez rendszer. (Igaz! Úgy van! halról) Ennek oka kettő; az egyik az: lehetetlenné tenni az alapos és tárgyilagos bírálatot, mert a t. kormány attól fél; a másik az, hogy megmutassa, hogy voltaképen a kormány dispoaál a parlament felett, mert a magyar parlamentarismusnak az a saját sága, hogy a kormány ura a parlamentnek és nem megfordítva. (Ügy van! balról) Ily viszonyok között a parlament sem ellenőrizheti a kormányt, sem jó törvényeket nem alkothat. Nincs egyetlen ok, mely e javaslatnál ily eljárást igazolna. Az, hogy a szerződéseken nem változtatunk, nem ok arra, hogy azokat kellő alapossággal ne tárgyaljuk. E szerződések c=sak február 1-én lépnek életbe; addig lett volna még idő. És hogy mily helytelen a mi eljárásunk, azt legjobban illustrálja az osztrákok eljárása. Míg a mi bizottságunk egy nap alatt bevégezte a tárgyalást, azok napokon keresztül és igen alaposan tárgyaltak, a mi az osztrák parlamentnek tekintélyét fogja növelni a mi rovásunkra. Ennek következtében be kell vallani Őszintén, hogy e törvényjavaslat tárgyalásának nem méhe tünk neki azzal a készültséggel, amely szerintem sinequanont képez. Nem mondom, hogy teljesen tájékozatlan vagyok, mert ezekkel a kérdésekkel már má« alkalommal is foglalkoztam; de azonkívül azok az igen jeles beszédek, a melyeket lígy túlnan, mint erről az oldalról hallottunk, sok informatiót nyújtottak. Főleg azért is szólalok 60*
