Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-582

476 582. országos ülés 1891. deCzember 21-én, hétfőn. fel, mert egyrészt bizonyos dolgok nem domloríttattak ki kellőképen, de másrészt fel kell szó lalnoni Matlekovits Sándor t. képviselőtársam felszólalása ellen, a ki kitűnő beszédében a mi kereskedelmi politikánk történetét oly színezéssel adta elő, mely nézetem szerint a történeti valóságnak meg nem felel. (Igaz! Úgy van Hal felöl.) Ezt majd ;iz illető helyen Leszedem fonalán recti fioálni fogom. Áttérve a szerződésre magára, kijelentem, hogy azt elfogadom. Elfogadóul pedig azért, mert a szerződéses politika a mi politikánk volt é.s mi mindig ellene voltunk az autonóm politikán, ik két okból. Először azért, mert én meggyőződésből a forgalmi szabadságnak, a kereskedelmi szabadságnak vagyok híve. (Helyeslés bal felől.) Abban az időben léptem én a politikai pályára, mikor ez az irányzat uralkodott egész Európában, különösen hatása alatt voltam annak a, szerződéses irányzatnak, melyet 1860-ban III. Napóleon inaugurált a nagy angol nemzetgazda, Cobden Richárd segélyével, ki Magyarországnak igaz barátja volt és a ki a magyar menekül tekét és bujdosókat vendégszeretettel fogadta, a mi, azt hiszem, érdemes arra, hogy itt felemlítsem. (Helyeslés és tetszés.) De azután ezt látom az ország érdekében levőnek is. Minekünk az az érdekünk, hogy minél több piaczunk legyen ; a mennyiben vásárlók vagyunk, az az érdekünk, hogy a legolcsóbb piaczon vásárolhassunk, s a mennyiben eladók vagyunk, az az érdekünk, hogy a legdrágább piaczon adhassunk el. Ezért vagyok én híve a szabad forgalmi politikának, a szerződéses politikának, mert ez a, piaezot megnyitja és azért voltam ellene az autonóm politikának, mert ez a piaezot elzárja. Már most a mi kereskedelmi politikánkban egy jelentékeny fordulat állott be: szakítottunk az autonóm politikával és ráléptünk a szerződéses politikára. Ennek indokát Matlekovits t. képviselőtársam igen helyesen és szabatosan adta elő; kisült, hogy a védvámos politika sem az agrár vámoknál, sem az ipari vámoknál tulajdonképeni czélját el nem érte, sőt még a mit vártak tőle, az árak stabilitása sem következett be. Bekövetkezett tehát a fordulat; a kérdés az, hogy ezen fordulatnak milyen közgazdasági értéke, jelentősége és haszna van? (Halljuk! Halijuk! baloldalon ) A bizottsági jelentés ezeu szerződések értékét igen világosan és szabatosan a következőkben fejezi ki: »A szerződések nagy jelentősége nem annyira az egyes részletekben, hanem azok összegében és azok összhatásában rejlik és e szerint ítélendő meg.« Eu a magam részéről ezt úgy formulázom, hogy az egyes vámtételek leszállításának nincs valami nagy közgazdasági jelentősége és értéke, hanem azok a maguk összegében mégis bizonyos hasznot hajtanak. Nem vonom kétségbe, hogy a forint krajezárokbói gyíü össze; de mégis az olyan összeg, mely krajezárokbói áll, nem jelentékeny és ép úgy az olyan összhatás, mely csekély hatásokból áll össze, gzintén nem valami jelentékeny. Én a magam részéről ezen szerződések hatását és jelentőségét másképen eonstruálom. Kereskedelempolitikai szempontból indulok ki és ebből a szempontból véve a dolgot, az egész úgy áll: mi igenis szakítottunk az autonóm politikának rendszerével, de ennek minden eonsequentiáit nem vontuk le, a mit legjobban bizonyít azon körülmény,hogy ha veszsziik pl. az ipari véd vámokat, melyek bennünket legjobban érdekelnek és ezek között — mondjuk a textil-iparra — vetett vámokat, melyekből, ha nem esalódom, évi behozatalunk 200 millió: hát itt csak az történt, hogy az 1887-iki tételek le lettek szállítva a 82-iki tételekre. De ha tekintetbe veszszük azt, hogy az 1882-iki tételek már fokozását képezték az 1878-iki tételeknek és az 1878-iki tételek ismét aranyban szedettek, a mi szintén jelentékeny fokozást képez, akkor ezt az eredményt nagynak tekinteni nem lehet, a minek folytán az eddigi állapot fennáll, hogy t. i. az osztrák ipar mono poliumot gyakorol Magyarországon és mi az ő ipari czikkeiket kénytelenek leszünk méregdrágán megvenni. Ráléptünk igenis a szerződéses politikára, de ennek minden eonsequeatiáü szintén nem vontuk le. Nyers terményeinkre nézve fennállanak a vámok és ha történt is valami kis leszállítás, azt hiszem, abból valami nagy hasznunk nem lesz, mert úgy képzelem, hogy abban Amerika is partieipálni fog. A mint tudjuk, a Mac'Kinley Bili-ben meg van az Egyesült Államok elnöke számára adva az a felhatalmazás, hogy 1892. január elsejétől kezdve azokat az államokat, melyek az amerikai terményeket hátrányban részesítik, reTörsioval sújthatja. Ebből azt következtetem, hogy ez be fog következni s akkor bizonyára ezen államok Is megadják Amerikának azt a kedvezményt, mert nekik viszont Amerikával van nagy kereskedelmi összeköttetésük. Itt van helye annak, hogy egy pár szót szóljak az állategészségügyi eonventióról s különösen egy közjogi momentumot akarok felemlíteni, mert ez nekem késő évek multán Igazat adott. Jelesen 1878-ban, mikor arról volt szó, hogy a berlini szerződést beczikkelyezzük, ez a túloldal részérő] ellenzéssel találkozóit; jelesen azt mondták, hogy a beczikkelyezés nem folyik a kiegyezési törvényből, mert ott csak az van, hogy a kereskedelmi szerződéseket a törvény, hozással közlik. Mi erre azt feleltük, hogy a