Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-582
474 582, országos ölés 1S91. äeezember 21-én, hétfőn. olasz piaczon az oiasz bort. Kincs tehát semmi ok üttól félni, hogy Franciaország sietni fog csupán azért, liogy Magyarországon, a melyről tudja, hogy inkább szereti az erősebb borokat azért, mert 3 frt 20 krajczár a vám, leszállíts;) a magáét 5"70 francra. Ezeket elmondtam, mint Olaszországnak meglehetős ismerője, s nem tehetem, hogy egy táltalános megjegyzést ne fűzzek hozzá. Én, mint . barátom tudja, bizonyára nagy súlyt helyezek arra, hogy a magyar termelük minden téren, úgy a kormány által administrativ úton, valamint a törvényhozás ált; 1 lehetőleg támogattassanak, mert hisz azok képezik ezen állam és nemzet legfőbb fentartóit. De midőn ezt elismerem, mégsem szalad megfeledkeznünk a népnek másik részéről: a fogyasztókról. Nem tudja. t. barátom, hogy rövid másfél év alatt a bornak ára saját hazánkban 30 —40%-kal emelkedett? Hogy annak, a ki eddig itt 20—24 krajezárért kapott egy liter igen jó asztali bort, most 40—45 krajezárt kell fizetnie? Utoljára is igazságosnak kell lenni mindegyik rész iránt; támogatni kell a termelőt mindenütt, a hol lehet, de nem keli túlságosan sújtani a fogyasztót. Mindezek folytán én semmi hajt nem látok abban a clausuIában, a mely egyébiránt nem is uj, mert az Olaszországgal eddig fennállott szerződésben szintén benne volt. De ha volna is némi kis áldozat ebben a eoncessioban Olaszország irányában, nem szabad elfelejtenünk, hogy ezzel szemben kaptunk néhány oly concessiót Olaszország részéről, a melyek egész összegükben mindenesetre felérnek evvel az esetleges kárral, a mely hazánkra nézve ezen egy ezikkből származhatnék. Ezek tehát azon speciális előnyök, a melyekre az egyes részleteknél némi súlyt helyezek. Általában véve elismerem, hogy agé»z kereskedésünkre nézve ezen szerződéseknek főbecse abban áll, hogy megvan a stabilitás, mert a kereskedőre nem az a döntő, hogy mennyi áz a vám, néhány krajczárral, vagy a ezikkhez képest, egy forinttal több vagy kevesebb-e, hanem döntő az, hogy tudja, hogy ma így van, a jövő esztendőben és néhány év múlva is így le>z, hogy ahhoz képest rendezhesse be a maga exportját. Ez képezi mindig és ez képezi ina is a kereskedelem egyik főkövetelményét, ennek meglehetősen megfelel ez a szerződés. Igen természetes, hogy most kereskedelmünkre vár a feladat, hogy e 12 évet jól ki tudja használni. Általános phrasissal élve, azt mondják, hogy fogják tudni kihasználni; megvallom, hogy bennem nem oly túlerős a remény. Kn kereskedelmünkben, daczára, annak, hogy abban bizonyos haladást elismerek, még oly kevés kezdeményezed szellemet látok, hogy nem hiszem, hogy a kormány erélyes unszolása és támogatása nélkül létrejöjjön azon általános mozgalom, a mely minden más államban ilyen új állapot előtt minden esetre előállna. Még nagyobb feladat vár azonban a t kereskedelmi minister úrra két irányban. Először is nem látom ezen nemzetközi szerződéseknek teljes képét magam előtt mindaddig, míg a keleti államokkal szintén nincs megkötve a szerződés*, mert hogy ezek most megvannak, az kétoldalú fegyver. Remélem, hogy a t. kereskedelmi minister ár igyekezni fog e fegyvert úgy használni, hogy minél több hasznot meríthessünk belőle. Ismerem a nehézségeket, melyekkel e téren meg kell küzdenünk, de egy kormánynak nemcsak az a feladata, hogy a könnyű kérdéseket oldja meg, hanem a nehéz kérdéseknél kell ügyes ségét, arravalóságát kifejtenie. A másik feladat, a melyre fel kell hívnom a t. ház figyelmét, a fiumei kikötő kérdése, a melyre sok és ,-ok milliót költöttünk. Előttem nem szenved kétséget, hogy a szőnyegen levő szerződéseknek létrejövetele nagy változást fog előidézni a fiumei kikötőben és ha különösen tekintetbe veszszük azt, hogy remélem, rövid néhány év múlva a Vaskapn is meg fog nyílni, akkor el lehetünk készülve arra, hogy a kivitel, a mely a fiumei kikötőből évről-évre fokozódott, ezentúl évről-évre vissza fog menni, mert most megnyílt újból a német piacz, ezek az árúk vasúton fognak menni felfelé, a mi pedig délnyugatra, vagy a tengeren túlra megy, az igen természetesen a Vaskapu megnyílásának felhasználásával hajózási úton fog szállíttatni. Kellő időben kell tehát, hogy a t. minister úr foglalkozzék azzal az eszmével, hogy Fiumének kiviteli kikötőből lassn-lassan beviteli kikötővé kell átváltoznia. Ehhez természetesen kereskedőink életrevalósága is szükséges és szükséges, hogy együtt működjenek arra a czélra, hogy ezt a változtatást az általános érdekek csorbítása nélkül*vigyék keresztül. (Űgy van! a szélső baloldalon.) Es most, t. ház, nem fejezhetem be beszédemet a nélkül, hogy néhány megjegyzést ne tegyek részint a törvényjavaslatnak, részint a ministeri indokolásnak némely közjogilag incorrect kifejezéseire, a melyek nagyon bővelkednek benne. Őszintén örülök, hogy engem e téren Ábrányi Kornél t. képviselőtársam tegnapelőtt megelőzött; örülök rajta azért, mert én a dolog rendje szerint úgy találom, hogy tulajdonképen azok feladata vigyázni arra, hogy legalább a jelenlegi közjogi alapon belül incorrectségek elő ne forduljanak, a kik maguk is közösiigyes alapon állanak. Ilyen incorrect kifejezés pedig nagyon sok van a törvényjavaslatban és a hozzá mellékelt indokolásban. Előäzör is a mi a t. minister úr
