Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-582

582. országos Ölés 1891. decjsembtr 21 én, héttön. 473 csekély súlyt helyezek; először, mert maga a leszállítás alig nyom valamit a latban, másodszor mert a síatistikai adatok mutatják, hogy a 80-as években, vagyis azon időben, midőn a gabonavám NémeTörszágban öt márkás volt, több gabonát vittünk oda, mint az előző két évben, midőn csak három márkás volt. Mit bizonyít ez ? Bizonyítja azon régi elméletnek örök igazságát, hogy a gabonára vámokkal hatni nem lehet. A gabona olyan czikk, melyet az ember nem azért vesz, hogy vegye, hanem azért, mert elkerülhetetlen szüksége van reá és akkor megfizeti azt az árt, melyet azon időben megfizetni kénytelen. Ez függ a termési conjuncturáktól, hogy egyik vagy másik országban korai vagy késői aratás volt-e, de ezeket a kérdéseket vámokkal szabályozni nem lehet. Sokkal inkább látok előnyt az állategészségügyi conventioban, mely állandó piaczot biztosít állatkivitelünknek és látok előnyt azon néhány iparczikk vámleszállításában, melyet ennek folytán Ausztria-Magyarország kénytelen volt NémeTörszágnak engedni; ez hazánkra nézve annyiban előny, hogy bizonyos iparezikkekért nem vagyunk kénytelenek oly túlságos árt fizetni Ausztriának, mint eddig, mert most ott van ezea a téren NémeTörszág versenye. A svájczi szerződésre nézve becset kell helyezni szerintem legfőképen s egyedül azért, mert ott a helyzet olyan, hogy azon előnyöket, melyeket mi az utóbbi években a svájczi piaezon élvezhettünk, nem azon viszonynak köszönhettük, a melyben mi állottunk szerződésünk szerint direete Svájczczal, hanem — a mint azt az indo kolás is helyesen említi fel — azon körülménynek, hogy Franeziaországnak volt Svájczczal egy szerződése, mely igen kedvezményes volt és minthogy a mi szerződésünkben is benne volt a kedvezményi clausula, így mi egészében szintén élveztük azon előnyt, a melyet Franeziaorszég élvezett. Minthogy azonban a franczia szerződés február elsején lejár, mi meg lennénk fosztva ezen előnyöktől, ha a szerződés a kellő időben meg nem köttetik. Ez az a legfőbb előny, melyet én a svájczi szerződésben látok. A belgiumi szerződésben minden esetre, ha nem is világraszóló, de örvendetes tény az, hogy tarifaszerződés jött létre némely mindenesetre nem jelentéktelen czikkre nézve és hogy néhány tarifaszerüleg megállapított árakat kaptunk, olyanoknál, melyek a magyar gazdaságra nézve nem közömbösek. Olaszországgal is meglehetősen fentartatott a statusquo. Néhány czikk, mint a esersav, borkősav, antimonfémek stb., a melyeknél bizonyos leszállításokat nyertünk, egyenként véve ugyan nem sokat nyomnak a, kereskedelemre KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXVII. KÖTET. nézve, együttvéve azonban mindenesetre rovatot képeznek. Készséggel ismerem el azt is előnynek, hogy a többi czikkekre nézve az eddigi tarifák meg voltak kötve, mert mindnyájan tudjuk, hogy nagy fontosságú árúkat szállítunk Olaszországba, nevezetesen : lovakat, fanemííeket, hajlított fabútorokat, sertéseket, melyeknek vámja 10—20 kilogrammon túl 3 frank és 3 frank 75 centimes között változik; elismerem, mondom, aztaz előnyt, hogy 12 éven át biztosítva van az, hogy ezek vámját ezen idő alatt felemelni nem lehet, részben pedig teljesen vámmentesek. Ezen pontnál kötelességem egy megjegyzést tenni arra, a mit Szalay Imre t. barátom a borárakra és az esetleges borvámokra nézve felhozott. Remélem, hogy t. barátom, a kivel különben minden kérdésre nézve teljesen egyet értek, nem fogja azt, a mit mondok, érzelmi politikának jelezni, mert csak fel fogja rólam tenni ágy ő, mint bárki más, hogy bármennyire rokonszenvezzek is más nemzettel, rokonszenvem odáig bizonyára nem mehet, hogy saját hazámat e miatt károsítani akarnám. Nem osztozom azon aggályokban, melyeket t. barátom előad, azok után, miket Matlekovits Sándor t. képviselőtársam elmondott, a következőknél fogva. Először, mert t. barátom figyelmét kikerülte az, hogy Olaszországból leginkább a calabriai és apuliai borokat szokták kivinni, még pedig leginkább azért, hogy oly rendkívül erősek, hogy csak oly országban élvezhetik, a hol kezelésökhöz értenek, a hol azokar úgyszólván átgyártják. Nem hiszem, hogy ily fajta borok versenyt csinálhatnának itt a magyar boroknak és hogy ezektől félni kellene. A mit felemlített, hogy már is nagy verseny van külföldi borokkal, az igaz, csakhogy az eddig nem Olaszországból jő, hanem Dalmatiából és Görzből, vagyis a Karszt tájékáról, ezen pedig nem az olasz szerződés, hanem az önálló vagy közös vámterület kérdése segíthet. Épen a múlt hetekben Olaszországból jövet pár órára megállottam Grörzben és azon néhány óra alatt véletlenül megtudtam, hogy ez idő szerint is már hetek óta magyar és osztrák kereskedők vannak ott, a kik rövid hat hét alatt 100.000 hektoliter karszti bort vásároltak össze, mert azon a tájon, mely Olaszországgal határos és egész Olaszországban a bortermés az idén oly csodálatos módon gazdag volt, hogy nem tudják miként meneküljenek attól és igy valóban potom áron vásárolják össze a borokat. Olaszországba eddig igen kevés magyar bor ment be. Ott csak a nagy urak iszszák a magyar borokat és pedig nem nagy mennyiségben, A magyar bortól az olasz nem fél; az olasz a franczia bordeaux-tól fél, mert az megveri az 60