Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-581

468 581. országot fiiéi 1891. deesentber 19-én, Mombaton. mennyiségű bor jön onnét Somogyba — mi fog történni még akkor, ha Olaszország előtt megnyitjuk vámgoroinpóinkat? Az fog történni, hogy az olaszországi nagy termelés, a mely eddig is mindenfelé piaczot keresett, azonban a francziaországi viszonyok miatt nagyrészt benszorúlt magában Olaszországban, minket fog elárasztani. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez unnál Yalószinűbb, mert méltóztatik tudni, hogy ::z olasz kormány mennyire szívén viseli Olaszország borkivitelének érdekeit. A t. minister úr bizonyára tudni fogja, hogy Olaszországbau a kormány minden borra, mely a határon kivitetik, praemiumot ad. Már most el lehet gondolni, hogy ha összevetjük azon nyereséget, mely a financvámokból esetleg előáll, azzal a nyereséggel, melyet Olaszországnak az ő nagymennyiségű bo:kivitele hoz: a vámnak Olaszország részéről való leszállítása okvetetlenül azt fogj;; eredményezni, hogy nekünk is le kell a vámot szállítanunk és ennek következése az lesz, hogy az olasz bor el fogja özönleni Magyarországot. Azt mondhatnák erre, a mit Gaál Jenő t. barátom fel is említett, hogy Olaszországban a phylloxera pusztítása nem oly nagy, mint nálunk. Tökéletesen igaz. A t. képviselő úr említette azt is, hogy ő nem tudja ennek az okát. Nos hát én tudom és meg is mondom. Ha egyforma lenne a pbylloxera-veszély Olaszországban és nálunk, akkor nem kellene az olasz bortól félnünk, mert nekik is oly drágán kellene a bort eladniok, mint nekünk, a kik új oltásokkal és amerikai ültetvényekkel iparkodunk az előbb elért jövedelmet pótolni. De ott egészen máskép áll a helyzet. Olaszországban olyan hegyeket, a minők nálunk vannak, igen gyéren találhatunk, Ott a lugas systema lévén a metszéseknél behozva és a szőlő a fákra felhúzkodtatva és közben-közben mindenütt szántóföldek levén, ennek következése az, hogy a phylloxera nem terjedhet oly* rohamosan, mint nálunk. Ez az oka, hogy ott a phylJoxera pusztítása nem mutatkozik oly vehemensnek, mint itt. Nem találtam a szerződésben semmiféle intézkedést sem arra nézve, hogy mi történjék mi velünk, ha — a mint ezt már számtalan helyen látjuk s a lapokban is hirdetve van — Olaszországból nemcsak az igazi borok, de a gyártott borok is beözönlenek hozzánk. Én a minister úrtól elvártam volna és azt hittem, ha reményemben nem csalódtam, hogy ő, a ki számtalan dologban vaskézzel szokott működni, ebben Magyarországnak e kívánságát és óhaját nem fogja oly soká figyelmen kivííl hagyni, hanem megteszi az intézkedést a gyártott lorok ellen. És most mit Iátok, t. ház? Az ülésszaknak ma-holnap vége. a képviselőház üléseit elnapolja és megint elérttik azt, hogy, őszintén mondva nagyon nehezemre esik, hogy 15 évi sürgetéseim, sőt mondhatom, az egész országnak sürgetése is hajótörést szenvedtek és hogy az országnak ezen kívánsága, melyet most már a kereskedők is táplálnak, kielégítést nem talált. Kijelentem azonban, hogy daczára az olasz borokra vetett vámnak, mégis kénytelen vagyok a javaslatot elfogadni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Maűíirász József jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: Bátor vagyok a t. házat arra kérni, hogy felszólamlásomat holnapra halászszám, annyival inkább, mert többen is vannak feliratkozva. (Fölkiáltások jobb felől: Folytassuk/) Baross Gábor, kereskedelemügyi mi nister: Hiszen még csak félkettőre jár az óra. (Fölkiáltások jobb felöl: Folytassuk!) Madarász József jegyző: Ábrányi Koméi! Ábrányi Kornél: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Daczára influenzás állapotomnak és rossz hangomnak, egy pár szó meghallgatására kérem a t. házat. (Halljuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő kereskedelmi szerződédések gazdasági részleteire kiterjeszkedni nem akarok, mert hiszen a gazdasági szempontokat az előttem szólók már nagyon helyes alapon kimerítették. Én egy más szempontra akarom a t, ház figyelmét felhívni, oly szempontra, mely azonban nem kevésbbé fontos, mint a szerződések gazdasági része. Ez a szempont a szerződésben rejlő közjogi rész. Egy általános thésis az, t. ház, a mi oldalunkon, hogy az 1867-iki közjogi törvény kezelése nem történik a kormány részéről azzal a rigorositással, a melyet nemcsak a törvények szelleme és betűi követelnek, hanem a mit megkövetel az államérdek és a. nemzeti érzület. Viszont a túloldalon az az általános thésis, hogy mi ezt az állítást csak a levegőből merítjük és ezt beigazolni eoncrét tényekkel nem tudjuk. Fájdalom azonban, hogy mi ezt sokszor beigazoltuk már eoncrét tényekkel és most is előttünk áll egy momentum, a melyre nézve ezt az elvi álláspontunkat a bizonyítás alakjában vagyunk kénytelenek a t. ház bírálata alá terjeszteni. Az 1867: Xn. törvény értelmében a vámszerződéseket a külügyminister köti és e tekintetben tehát a mai állapot kifogás alá nem esik és e tekintetben a szerződések formai része is correkt, de épen, mert a közös külügyminister áll Magyarország képviseletében is az idegen államokkal szemben, tehát kétszeresen kell ügyelni minden oly nuancera, mely szerint Magyarország külön államisága a kereskedelmi szerződések formájában se mosódjon el, hanem legalább is látható legyen. m Hogy a múlt törvényhozások és kormányok erre milyen gondos figyelemmel voltak, erre az