Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-581

454 &"!• ors*ágos ülés 1891. deczember 19-én, s»>inbaton< sérelme és kára nélkül tehetjük ezt a jövőben, mert meggyőződésem szerint egyáltalán nincs mit tartani a keleti államok gabnabehozalától, miután azok nyers termelésével a yilágpiaczon úgy is versenyeznünk kell. Az állatbehozata] tekintetében itt van az állategészségügyi eonveutio; ugyanazt fogjuk alkalmazhatni velük szemben is, e mellett pedig tény az, hogy a keleti államok állatállománya az utóbbi néhány év alatt úgy devalválódott, hogy attól i\ gazdák jó ideig nem félhetnek De ipari szempontból nagy előnyünkre válhatik ily egyezmények mellett a kelettel való szerzí'dés, először, mert ha igazi kivitelre egyáltalán van kilátásunk, azzal csak kelet felé mehetünk és másodszor, mert iparunkra nézve kívánatos, hogy az o ztrák iparczikkek a közös vámterület piaezán nagyon ne torlódjanak meg Ezen egyezményektől továbbá azt is várom, hogy a szabad kereskedelmi rendszer felé egyegy lépést fogunk tehetni a legközelebbi jövőben. Ezekkel szemben ugyanis a rajtok kivűl álló országoknak is állást kell foglalniok Es vagy megmaradnak védvámos politikájuk mellett, ez esetben azon hatalmakat, melyek ezen egyezményt kötötték, arra fogják kényszeríteni, hogy formális szövetséget létesítsenek, midőn közösen folytatott vámháború útján fogják elérni a ezélt, t. i a szerződéses politikának általános alkalmazását. Vagy belátva saját érdekeiket, az ezen egyezményen kivűl álló államok is közeledni fognak. És e tekintetben olyan jelenségeket észlelhetünk Francziaország részéről, melynél ma a kereskedelmi politikai helyzet kulcsa van, hogy a remények az iránt egyáltalában n-em mondhatók hiúknak. Az utóbbi időben maga a franezia kormány is felhatalmazást kért az ottani törvényhozá tói, hogy minimális vámtarifát alkalmazhasson mindazon államokkal szemben, a melyek Francziaországgal legfőbb kedvezményi szerződéssel bírnak, vagy annak megkötésére hajlandóságot mutatnak. Azon felül az ottani külügyminister beszédéből ki lehetett olvasni azt, hogy ők ezen minimalis tarifától eltérő kedvezőbb vámokat is hajlandók lesznek adni azon államoknak, melyek azokkal megelégedve nem lesznek. De Francziaországon kivűl Európa más államaiban is hajlandóság észlelhető a közeledésre. A mint olvastuk, Romániában mozgalom indult meg. a mely a kormányt arra akarja kényszeríteni, hogy ez irányban a kezdeményező lépéseket megtegye. Ugyanily kezdeményező lépések észlelhetők Spanyolországban és másutt is. A kilátások tehát, melyeket az egyezmények a jövőre nyújtanak, már az eddig észlelt jelenségek után ítélve sem kedvezőtlenek. A kereskedelmi politikának ily irányban leendő vezetése es;.k egy irányban lehet esetleg a mi érdekeinkre nézve nem sérelmes, de hátráltató, t. i. az ipar fejlesztésére. Az ipar fejlesztése tekintetéhen kétségtelen, hogy a helyzet némileg kedvezőtlenebb lesz reánk nézve. Azonban én azt hiszem, hogy ha a tőkegazdaság ebben az országban növekszik, ha a közkormányzat általában jayúl és az iparra nézve kedvezőbbé alakúi át; ha az adózás tekintetében kíméletesebbek leszünk az újonnan alakult iparvállalatokkal szemben; ha a szakoktatást még nagyobb mértékben karoljuk fel, minteddig tettük: akkor egyáltalán nem tartom lehetetlennek azt, hogy iparunkat egységes irányban és kellő határok között fejleszthessük a jövőben. Én meg vagyok arról győződve, hogy a védvámos iparfejlesztési rendszernek egy hátrányát okvetlen el fogjuk kerülni, t i. egyrészt beteges üvegházi ipart nem nevelünk, másrészt a túlproductiot nem fogjuk előidézni. És végre egy hatályos eszköz mégis van e tekintetben kezünk között, melyet az ipar erőteljesebb fejlesztésére is felhasználhatunk és melyre kitérni kötelességemnek tartom, mert az utóbbi napokban nemcsak itt nálunk, de az országon kivűl is élénk vita tárgyát képezte és ez a vasúti tarifa-politika. (Haltjuk! Halljuk! bal felöl) Azon kedvezmények, melyeket e tekintetben a szerződő államok, különösen monarchiánk és NémeTörszág kölcsönösen biztosítanak egymásnak, egyáltalán nem lépik túl azon határokat. ti melyek már a régibb szerződésekben, tehát nemcsak a legutóbbiban, hanem a megelőzőkben is ki voltak szabva. A mi a mai szerződéshez csatolt zárjegyzőkönyvben foglaltatik, nem egyéb, mint körűlírása annak, hogy ezen kedvezmények miként alkalmaztassanak. E tekintetben az mondatik ki, hogy kedvezmény kölcsönösen ugyanazon vonalszakaszon, irányban és mennyiségben szállított árúk részére biztosíttatik. Ha mindezen feltételek összeállíttatnak, be kell látni mindenkinek, hogy ezek mellett még az eseteknek egész sorozata van, a melyekben a magyar kormány tarifa-politikája által, különösen az iparfejlesztés érdekében hasznosíthatja az államvasút nagy és igen elágazó hálózatát. Hiszen ugyanazon vonalon, ugyanazon irányban, ugyanazon mennyiségben kell szállíttatniuk a német küldeményeknek, a mely vonalszakaszon, irányban és mennyiségben a mieink szállíttatnak. Hány oly vonalszakaszunk van az országban, a hova egyáltalában nem juthat német kiviteli vagy átviteli árú a dolog természeténél fogva? Mindazon vonalokon nemcsak a tarifa-képzés szabadsága, hanem a kedvezmények szabadsága is érintetlenül fennáll. A mi pedig a többi vonalokon a kölcsönösség biztosítását illeti, meggyőződésem szerint Magyarország, a mely nyerstermelő állam,