Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-581
450 *81. oraiigos Hé* 1891 deciember 19-én, uombaton. A jelen szerződéseknél még ennél is tovább kell mennünk, mert mind a négy szerződés úgyszólván egy egészet képez és azokat együttvéve keli bírálatunk tárgyává tenni, úgy, a mint azt a közgazdasági bizottság helyesen elhatározta. így tekintve ezen művet — és ezzel bevégzem beszédemet — az úgy tűnhetik fel, mint egy óriási csarnok a népek jólétére s a huinanismus követelményeire fektetett szilárd alappal, a közérzííletet képviselő hatalmas oszlopokkal s ormán a béke zászlajával. (Tetszés.) Ezen épület hatalmas constructioját méltán az államművészet remekének nevezhetjük, mely annak alkotói iránt az általános tiszteletet és elismerést megköveteli. És midőn másutt a legmagasabb helyről már kifejeztetett egy hatalmas állam vezetője iránt az elismerés, azt hiszem, nekünk is kedves kötelességünk e házban ezen szerződés megalkotói: kormányunk iránt elismerésünket és köszönetünket leróni, (Helyeslés.) hogy ezen szerződések által a béke ezen magasztos csarnokába leendő belépésre mi is meghivattunk. Kövessük a meghívást bona fide, fogadjuk el a baráti kezeket azon meggyőződésben, hogy ezen hozzájárulásunkkal míg egyrészt a szabad kereskedelmi iránynak s általában a liberalizmusnak és humanismusnak hasznos szolgálatot teszünk, addig egyúttal hazánk érdekét is hathatósan előmozdítjuk Ennek alapján bátor vagyok a szerződéseket a közgazdasági bizottság nevében a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslések.) Dárdai Sándor jegyző: Gaal JenöJ Gaal Jenő: T. képviselőház! Azon lázas sietség, melylyel a t. kormány ezen nagyfontosságú előterjesztéseket úgy a közgazdasági bizottságban, mint itt is tárgyaltatni kívánja, valóban nagyon kevés időt engedett nekünk arra, hogy azoknak egészévei és részleteivel alaposan megismerkedjünk. Pedig arra igen nagy szükség lett volna különösen most, midőn kereskedelmi politikánk alapjait, több, mint egy évtizedre kell letennünk s midőn a kereskedelmi szerződések ily nagy complexuma terjesztetik elénk, a melyek kölcsönösen hatván egymásra, tulajdonképen nemcsak azoknak tartalmát, hanem combinatioját is tanulmányozni kell. A magam részérői ezen eljárás ellen a jelen esetben nem emelek kifogást és ha mégis felemlíteni, csak azért történik, hogy rámutassak azon nehéz helyzetre, melyben a képviselőház mindazon tagjai vannak, a kik alaposan kívánnak e kérdéshez hozzászólani. Bocsánatot is kell kérnem a t. képviselőháztól, ha tekintve az idő rövidségét ; kevésbbé előadásom formájára, mint annak tartalmára vetettem a fősúlyt és daczára, hogy ezen általános vitában azokra nem lehet kiterjeszkedni, a részleteket is alaposan tanulmányozni törekedtem, hogy belölök vont következtetéseim lehetőleg megbízhatók legyenek. (Helyeslés). Az összes részleteknek a rövid idő mellett megengedett kellő figyelembe vétele után azt az általános benyomást nyertem, t. ház, hogy ezen egyezmények folytán a kereskedelmi helyzetnek nem annyira tartalma, mint inkább azon módszer változott, melylyel ezt a politikát folytatni akarjuk. A védvámos kereskedelmi politika még ma is megvan, csak a szabad kereskedelmi politikai formák mellett az úgyszólván legitimáltatott. Ezt sem kifogásolom, t. ház, mert nagyon jól tudom, hogy ha az egyezkedések alkalmával egyes érdekek jobban akartak volna érvényesülni, mint a többiek, nagyon valószínű, hogy az előterjesztés most nem feküdnék itt a t. ház asztalán. Csak megállapítani kívántam ezt és constatálni akarom továbbá azt is, hogy nem a monarchia bármelyik államának gazdasági helyzete tette ezt a változást a mai viszonyok között égető szükséggé. Hiszen magukból az előterjesztésekből is kiderül az, hogy Ausztriának ipara talán még sohasem volt oly kedvező helyzetben, mint jelenleg. Viszont tudja minden gazda Magyarországon — még azok is, a kiknek kiirthatlan szokása a folytonos panaszkodás — hogy a gabonának régen volt olyan ára, mint a milyennek ma örvendünk. Tehát nem a mi szorult helyzetünk kívánta ezt a fordulatot. Volt idő, midőn ez reánk nézve is sürgősebb volt és akkor három ízben kíséreltük meg különösen NémeTörszággal az egyezkedést, a nélkül, hogy törekvéseinket e tekintetben siker koronázta volna. A fordulat előidézésére más indító erő volt szükséges és ez meg is jelent akkor, midöia már régóta üstökösökkel megjelenendőnek hirdetett 1892. év közeledtével NémeTörszág azon alternatíva előtt állott, hogy vagy megmarad a véd várni kereskedelmi politika mellett és annak megtartására kényszerít a jövőben úgy, mint a múltban bennünket is, vagy pedig a kereskedelmi politikai front- változtatást a maga részéről kezdeményezi. NémeTörszág a mi szerencsénkre, valamint saját szerencséjére is, az utóbbi alternatívát választotta. Jó sorsunk úgy akarta, hogy NémeTörszág élén épen moit olyan államférfiak álljanak, a kik a genialis államférfiak által nem mindig birt ama képességgel dicsekedhetnek, hogy a dolgokat valódi alakjukban látni ée abból a kellő következtetéseket levonni tudják. NémeTörszág vezérlő államtérfiai látták azt, hogy az ő birodalmuk túlnyomólag iparos állam, a mely rá van utalva arra, hogy nyers terményeket vigyen be és hogy nagy ellenmondás létezik ezen irány és az
