Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-581

őBl. onusáfos ttlé* 1991. deczember 19-éu, Mombatoa. 451 ottani kormány ama törekvése között, mely]yel az a munkás osztálynak nyugodt, biztos existentiát iparkodik teremteni. Ha Németotszág a társadalmi forradalmat ki akarta kerülni saját birodalmában, akkor ezen ellenmondást okvetlenül meg kellett szüntetnie. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) De az ellentét nemcsak az iparos és mezőgazdasági elemek közt, hanem magának a földmívelő osztálynak kebelében is észlelhető ott; löszén a napokban a német birodalmi gyűlés tanácskozásaiból észlelhettük, hogy minő mereven állanak a nagy- és kiskirtokok egymással szemben. (Igaz! Űgy van! a hal- és szélső baloldalon.) A német nemzetgazdák már egy évtizeddel ezelőtt figyelmeztettek ezen ellentétre, a nélkül, hogy azt a hivatalos körökben hajlandók lettek volna elismerni. Az ellentét pedig abban áll, hoíry NémeTörszág kisbirtokusságának legnagyobb része, az általa termelt gabonát maga fogyasztja el; ennélfogva ezen véd vámos politika előnyeiben, melylyel a nyers termények behozatalát távol akarták tartani, nem részesült, neki csak a hátrányok jutottak; az összes előnyöket pedig a latifundiumok, a nagy lovag-birtokok tulajdonosa élvezték. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezen kivűl a német kormánynak lehetetlen volt szemet hunyni azon tény előtt, hogy a német ipar külföldi kiviteli piaczai nem tágultak még azon mértékben sem, mint a vele versenyző contineutalis államok kivitelének piaczai. Ennek különben megvan a maga természetes magyarázata. Túlságos védelmi politikát ugyanis az olyan állam, mely főleg iparos jelleggel bír, nagy kár nélkül nem folytathat azért, mivel a védvámos politika nemcsak a behozatal előtt zárja el a határokat, hanem elzárja a kivitel, különösen ipari czikkek kivitele elől is és pedig azon egyszerű okból, mert először a busás haszon, mely a védvámok által egyes iparok körében jelentkezik, sok tőkét vonz azok körébe, a mivel aztán túltermelés jár és másodszor, mert a munkás-osztály élelmezése ez által megdrágíttatik. Sokkal kedvezőbb helyzetben volt e tekintetben Ausztria, miként az eredmények is mutat ják ezt. Ausztriának iparos csoportjaival szemben itt volt egész Magyarország, a mely földmívelő állam, sőt az ő államának területén is ott volt Graliczia, mely biztos piaczúl kin ál kozott részére; ezen kivűl munkásai számára is biztosítva volt az olcsó élelmezés. (Igaz! Úgy van! bal felől) Ez az oka annak az eredménynek, melyre az igen t. kereskedelmi minister úr indokolása is rámutat: hogy míg a monarchia kivitele NémeTörszágba 102 millió márkával, addig NémeTörszág behozatala mi hozzánk csak négy millióval emelkedett, a különbözet tehát ezen I időszakra 98 millió márkára rúgott (Helyeslés I bal felöl.) Azonban NémeTörszágon kivűl Olaszország | ban is igen figyelemre méltó gazdasági bajok i vannak, melyeknek kútforrását az utóbbi időben j az a kedvezőtlen kereskedelempolitika viszony képezi, melybe Olaszország ujabban Francziaországgal jutott. (Halljuk! Halljuk!) A franczia védvámos kereskedelmi politika Svájczot is oly helyzetbe juttatta, hogy rá volt utalva arra, hogy velünk és NémeTörszággal szerződjék. Áll tehát, a mit az imént mondottam, hogy nem a nálunk észlelhető nagyobb bajok tették a változást sürgősen szükségessé, hanem Közép Európa gazdasági helyzete általában volt olyan, melynek ezt a fordulatot múlhatatlanul maga után kellett vonni. (Helyeslés bal felöl.) De, t. ház, akárki kezdeményezte is a kedvező fordulatot és akármilyen okok vezették is erre, tény, hogy az létesült és ime most előttünk áll, nekünk tehát ezen egyezményekkel szemben állást kell foglalnunk, Az én felfogásom szerint az előterjesztéseket a következő szempontból kell vizsgálni. (Halljuk! Halljuk!) Először is, mint egészet kell azokat tekinteni, hiszen a t. kormány is úgy nyújtotta be és egyiket a másik nélkül elfogadni, vagy elvetni I nem lehet. A második szempont, melyből azokat vizsgálni kell, a közgazdasági. Közgazdaságilag azonban szintén két különböző mértéket kell itt alkalmazni. Az egyik kérdés az, minő közvetlen előnyök foglaltatnak bennök, a második kérdés pedig az, mily kilátásokat nyújtanak nekünk a jövőre. Mindezen kérdéseket meggyőződésem szerint a legnagyobb elfogulatlansággal kell vizsgálnunk, mert nem kívánatos, hogy ide benn illusiókat ébreszszünk, melyek azután nem válván be, a közhangulatot nálunk esetleg az egész szerző dési politika ellen fordíthatnák; továbbá nem kívánatos, hogy az a nélkül is felhangzó panasznak, mely szerint mi egyoldalú előnyökben részesülünk, melyek árát mások kénytelenek meg.ülni, a külföldön úgyszólván plausibilitást adjunk. (Helyeslés hal felöl.) De azután felfogásom szerint mindazt, mi valóban jó a szerződésekben határozottan el kell ismerni, mert e kereskedelmi egyezményi comp'exum egyik rendeltetését épen az képezi, hogy az illető országokban mindenütt jó hangulatot teremtsen, mely azután politikai szempontból rendkívül fontos. Á politikai szempont pedig csak akkor érvényesülhet és ez előterjes ütések57*