Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-580
580. országos ülés 1891. deezember 18-án, pénteken. 445 rr dijat fog élvezni. 0 e feltétellel, e tudatban vállalta el a hivatalt, tehát nem tartom helyesnek, hogy a törvény egy i]y helyzetben, ily alapon hivatalba lépett tanítót most niegfoszsza azon feltételek egyikétől, mely előtt állott akkor, mikor a tanítói hivatás követésére magát elhatározta. Azért bátor vagyok ezen szakaszhoz a következő módosítványt beadni. A harmadik bekezdés egészen maradjon ki és helyébe tétessék: A jelen törvény életbelép tetésétől kezdve a befizetések, valamint a végellátás és a hivatalbalépés, illetőleg az életkor 21. évétől kezdve lefolyt évek arányában eszkozlendő, tekintet nélkül arra, hogy vájjon a hivatalba lépés 1870 előtt vagy 1870 után történt-e? A szakasz végére pedig a következő új bekezdés volna teendő: Az 1875 : XXXII. t -ez. 32. §-a továbbra is érvényben fcartatik. Elnök'. A módosítvány fel fog olvastatni, Madarász József (olvism a módosítványt). Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs följegyezve; ha tehát szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: T. képviselőház! Hozzá kell szólnom azokhoz, a miket gr. Appouyi Albert t. képviselő úr ez imént előadott. Csanády Sándor: Hangosabban! Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: Nem tehetek róla, ha a t. képviselő úr nem hHlja. Azokhoz kívánok hozzászólni, miket gr. Apponyi Albert az imént előadott és pedig megfordított sorrendben, előbb az általa benyújtott módosítványokhoz és végűi még egy rövid megjegyzésem is lesz azokra, melyeket utolsóelőtti felszólalásomra vonatkozólag mondani szíves volt. Először is, a mi a módosítvány okát illeti, Apponyi Aliiért gr. t. képviselőtársam azt ajánlja, hogy az 1875 : XXX1.I. tez. 32. szakasza, mely e törvényjavaslat 17. szakaszában hatályon kivííl helyeztetik, megint restituáltassék. Úgy hiszem, hogy a t. képviselő úr figyelmét kikerülte azon köríílmény, mely szerint a régi törvény 32. szakaszában foglalt rendelkezések a törvényjavaslat 13-ik szakaszáéban találnak kifejezést. Én legalább úgy fogtam fel; másként nem tudom a szakaszt magyarázni, minthogy az teljesen pótolja a régi törvény 32. szakaszában foglaltakat. A mi a másikat illeti: hogy az 1870-ik év előtt alkalmazott tanítóra a multat illetőleg teljes nyugdíj mondassék ki ezen törvényjavaslatban, ez oly messzemenő követelés és oly megállapíthatlan összegre rúg, hogy azt magamévá nem tehetem. A sötétbe való ugrásoktól mindig tartok, mert nem tudom, hogy az micsoda pénzügyi következményekkel jár. Az 1870 előtt alkalmazott tanítóra nézve már ezen javaslat is jelentékeny kedvezményeket biztosított, mert ezekre nézve az eddig fennálló törvényben a nyugdíjak maximuma 250 forintban volt megállapítva. Ezen 250 forintnak azon részét volt köteles fedezni a nyugdíj-alap, a mely azon évekre esett, a melyeket az illetők 1870 óta töltöttek tanítói szolgálatban, Ezen maximum el lett törülve e törvényjavaslat által, úgy,' hogy ők is szolgálati éveik arányában fognak nyugdíjban részesülni, természetesen mindig úgy, hogy az 1870 óta szolgálatban töltött éveik a nyugdíj-alap terhére fognak esni, az 1870 előtti szolgálati éveik pedig azok terhére, kik erre kötelezettek voltak, t. i. a Ratio edneationis értelmében az illető hitközség vagy iskolafentartó egyesület. így tehát a t. képviselő űr második módosítványát sem fogadhatom el. Méltóztassanak megengedni, hogy most még egészen röviden reflectáljak azokra, miket a t. képviselő úr az én felszólalásomat illetőleg mondott. (Halljuk! Hall juhi) Én egy hasonlattal éltem az Eiffel toronyról szólva és e hasonlat felhozásánál előfordult az »üzlet« szó. Nem akartam én senkit sem bántani, sem sérteni e kifejezéssel, mert egyáltalában nem fekszik természetemben sérteni, (Közbeszólás a baloldalon: Csodálkoztunk is rajta. 1 ) De minthogy úgy látom, hogy a t. képviselő úr az »üzlet« kifejezést rosszalja, azt talán nem fogják tőlem megtagadni, hogy én ezen kifejezés helyébe azt tegyem, a mit a tegnapi napon Szederkényi Nándor t képviselő úr — megint kénytelen vagyok a képviselő úrra hivatkozni — fölszólal ásában használt, a midőn a kormánypárt »korteskedéséről« szólott. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem ö mondta!) Ha méltóztatnak megengedni, hogy ez arról az oldalról mi ránk mondatik, akkor ne méltóztassék rossz néven venni, ha mi ugyanazt mondjuk arra az oldalra. (Helyeslés jobb felöl.) Thaly Kálmán: Az üzlet szó azonban csúnyább, mint a korteskedés! Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: A mint már említettem, e kifejezést azért használtam, mert a felhozott hasonlatban feküdt. Kiss Albert képviselő űr a maga részéről megint felemlítette a nyugdíjalap kezelését és azt mondotta, hogy nem tudja miféle üzletet csinált a kormány, illetőleg a minister. Ezzel szemben csak arra utalok, hogy Kovács Albert t. képviselő úr, gondolom, tegnap vagy tegnapelőtt tartott beszédében kijelentette, hogy az mindig helyesen lett kezelve és hogy az ellen semmiféle kifogás nem emelhető. (Helyeslés jobb felöl.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház!
