Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-580

444 580. országos ülés 1891. deczember 18-án, pénteken. Ezen szakaszban foglaltatik az 1875 diki törvény azon intézkedésének fentartása, a mely különbséget tesz az 1870 előtt és 1870 után betöltött hivatalkodási évek között. Már az átalános tárgyalás alkalmával kifejtettem, hogy e megkülönböztetést igazolatlannak, indokolatlannak és igazságtalannak tartom és szeretném a törvényből egészen eliminálni. Hozzátettem azt is, hogy az 1870 év előtt és 1870 év után teljesített szolgálat között tett különbség, melyet az a törvényjavaslat tartalmaz, nagyon praeearius természetű; mert hivatkozás történt átalános érvényű kormányrendeletekre, gyakorlatra, egyházi vagy községi szabályzatra és én bátor voltam akkor azt a kérdést felvetni, hogy vájjon léteznek-e olyan átalános érvényű kormányrendeletek, a melyek ezen v

ügyet szabályozzák ? Bátor voltam arra figyelmeztetni, hogy igen sok helyen megálla potlott gyakorlat e tekintetben nem létezik, hogy sok helyen sem egyházakban, sem községekben yagy magánosok által kötött szerződésekben létrejött provisio nem létezik e tekintetben, úgy, hogy még egyenlőtlen, de valamelyes intézkedés az 1870 előtti szolgálati évekre nem létezik igen sok helyen, mert azon törvény által kijelölt alap nem existál. A t. minister úr ezzel szemben hivatkozott általános érvényű kormányrendeletekre, t. i. a Mária Terézia-féle »Ratio-educationis«-ra, udvari és helytartó-tanácsi rendeletekre és az azzal kapcsolatban kiadott utasításokra. Én úgy tudom, hogy a Ratio-edueationisban a 290-ik szakasz foglalkozott a tanítói nyugdíjügygyei, azon kivűl egy, 1824. évi Julius 24-én kelt helytartó-tanácsi, udvari rendeletben és 1845-ben kiadott rendeletben Történik ez iránt intézkedés. Ezek azon rendeletek, melyekre a minister úr elődje által kiadott rendelet hivatkozik hasonló esetek elintézésénél. Hogy állunk ezen rendelettel? Ismét a minister úr rendeletét idézem, a mely eonstatälja, hogy azon szabályrendelet csupán a szorosan vett magyarországi római katholikus és görög katholikus tanítókra vonatkozik, nem pedig az erdélyi hasonló jellegű tanítókra. Tehát e rendelet csak az unió előtti Magyarország területén és csakis a római és görög katholikus tanítókról gondoskodik. Tehát Erdély egész területére nézve provisiot egyáltalában nem nyújt s nem nyújt az Erdélyen kivűli magyarországi területekre nézve sem a protestáns, a zsidó és a görög keleti felekezetet illetőleg. Hát lehet-e megnyugodni ily kormányrendeletben, mely az egész tanítóságnak nem is egész felére terjeszkedik ki, másik felét pedig egészen a levegőben hagyja ? A mi pedig a fennálló gyakorlatot, egyházi és községi szabályokat illeti, csak ismételhetem, hogy mindenki, a ki az ország különböző vidékeiről magának tájékozást szerzett, tudja azt, a out már az általános vitában mondtam, hogy néhol vannak, néhol nincsenek ilyen szabályok. E szakasz provisioja tehát semmi esetre sem kielégítő. Még ha azon álláspontra helyezkedünk is, hogy nem parificáljuk az 1870 év előtti éveket az 1870 utániakkal, még akkor sem kielégítő e szakasz intézkedése, mert az általam előadott körülményeknél fogva az esetek igen nagy részére egyáltalában semmi provisiot nem tartalmaz. Én nem tudok e bajon hamarjában másként segíteni, mint azon, szerintem egyedül igazságos elv elfogadásával, hogy nem teszünk különbséget a 70 előtt és a 70 után eltöltött évek között. Ez irányban leszek bátor módosítást benyújtani; de ha odáig nem is méltóztatik elmenni, méltóztassék más módokról gondoskodni, mert a 14. § provisioja a tanítóknak jó nagy részére nézve equale a semmivel, azok a 70 előtti szolgálati évekre nézve teljesen a levegőben vannak és minden nyugdíjtól elesnek, a mi pedig nem lehet intentiója sem a törvénynek, sem pedig a t. háznak. Ezzel kapcsolatban még egy más módosítást, illetve toldást proponálok, a mely oly kérdésre vonatkozik, melyet az általános vitánál már szintén felemlítettem, de erre a minister úrtól választ egyáltalában nem kaptam. És ez az a körülmény, hogy az 1875: XXXII. tczikk 32. §-a fentartotta mindazokat a törvény általános rendelkezésénél kedvezőbb szabályzatokat, melyek egyes helyeken, akár magánszerződés, akár az iskolaalapító intézkedése, akár canonica visitatio, vagy ehhez hasonló jogforrások alapján léteztek. E törvényjavaslat ezt az intézkedést eltörli, mert a 16. §-ban abrogálása foglaltatik annak a 32. §-nak, melyre hivatkoztam. Én ezt nem tartom méltányosnak és igazságosnak. Ha a t. ház azon álláspontra helyezkedett volna, hogy az összes néptanítókra nézve a szolgálati idő tekintetében kedvezőbb intézkedéseket fogadott volna el, e kérdés magától elesett volna. így azonban nem. És e tekintetben nem elégít ki a 14. §. két utolsó bekezdése, mely e törvény életbeléptéig szerzett igények fentartását mondja ki. Szerintem legalább méltányossági szempontból, szerzett joga nemcsak annak a tanítónak van, ki már nyugdíjba lépett e törvény meghozatala előtt, hanem annak is, ki e törvény meghozatala előtt lépett hivatalba. Mert a hivatalba lépés föltételei közé az is tartozott, hogy ő bizonyos kedvezőségi fokozattal ellátott nyűg-