Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-580

680. országos ülés 1891. deezember 18-án, pénteken. 443 a most felszólalt t. képviseli! iír sokkal nagyobbnak tekinti az iskolaszékekre mért kötelességet és feladatot, mint a minő az valójában. Mert hiszen itt csak az van kifejezve, hogy az iskolaszék köteles minden polgári év első két havában a községi adópénztárba beszolgáltatni az illető díjakat, illetőleg késedelmes fizetés esetében a behajtás iránt intézkedni, tehát a községi elöljárókat felszólítani, hogy a késedelmes fizetők irányában járjon el. Mihelyt az iskolaszék e tekintetben a magáét megtette, t. i. a községi elöljáróságot felhívta, megtette a maga kötelességét. Ezt szükség volt a törvénybe beletenni, nehogy az ily mulasztások miatt a díjak beszedése elmaradjon. Mert ha ily késedelmes fizetés esetében az iskolaszék nem értesíti a községi hatóságot a kellő időben, akkor természetesen a községi hatóság sem szedheti be az évi hozzájárulási díjat. Ez az értelme a szakasz illető helyének és azt hiszem, hogy erre nézve semmi scrupulusnak helye nincsen. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Kemény Pál: T. ház! A t. minister úr nyilatkozata után módosítványomat visszavonom, (Helyeslés.) Elnök: Minthogy a t. képviselő űr niódosítványát visszavonta és a szakasz egyébként nem támadtatott meg, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatott. Következik a 13. §. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a is. §-t, mely észrevéld nélkül elfogadlaük; olvassa al4,§-t). Madarász József jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk!) Mielőtt ezen szakaszra vonatkozó észrevételeimet előadnám, kötelességemnek tartom röviden refleetálni a t. minister úr nem épen most elhangzott, hanem legutóbbi nagyobb keretű felszólalásának egy szerintem igen szerencsétlen kifejezésére, a melyben az ellenzéket azzal vádolta, hogy midőn az előttünk fekvő javaslatot kötelessége szerint, kellő alapossággal tárgyalni iparkodik, a mennyire az az élénkbe szabott rövid idő alatt egyáltalában lehetséges és midőn a tanítási ügynek igen fontos érdekeit lehetőleg megvédeni törekszik: akkor üzleti szempontból jár el, jó üzletet akar csinálni és ebben — a minister úr szerint — az ellenzék esalódni fog. Én, t. ház, igen szerencsétlennek tartom a t. minister úr felszólalásának ezen részét, mert az eddigi egész vitába egyetlenegy ily hangnem vegyült, a lehető legnagyobb tárgyilagossággal járt el ezen javaslattal szemben a háznak minden oldala és kár volt a t. minister úrnak az ilyen teljesen alaptalan gyanúsítással a vita ezen tárgyilagos lefolyását zavarni. (Úgy van! bal felöl.) Alaptalan gyanúsításnak mondom, mert a mi indítványt tettünk és a mi módosítványt beadtunk, azt mind tárgyilagosan megokoltuk. Módosítványaink legnagyobb része — a kisebbektől most eltekintek — arra vonatkozott, hogy a nyugdíjra képesítő évek száma beszámíttassák, különösen rokkantság esetében és hogy az 1870 előtt töltött szolgálati évek ép úgy beszámíttassanak, mint az 1870 után eltöltött évek. Ez volt a két eardinalis jelentőségű módosítvány — a másikra majd visszatérek — a mint azt az általános vitánál jeleztem. Mind a kettőt objective megokoltuk. Az elsőt megokoltuk azzal, hogy a tanítók carriérje minden más államhivatalnoki pályától lényege-en különbözik, különösen abban — és ezt Ábrányi Kornél t. barátom már kifejtette — hogy az előléptetés majdnem ki van zárva, csupán a fizetési viszonyok némi javítása van meg, a mi azonban tekintetbe sem jöhet azon előléptetési reményekkel, melyek az állami szolgálat egyéb ágaiban kilátásba vannak helyezve. Ennek folytán a tanítóknál a méltányosságon és igazságon alapúi azon igény, hogy a nyugdíj képesítési évek leszállításában nyerjenek kárpótlást, a mint azt az 1885 ben az államhivatalnokok nyugdíjügyét szabályozó törvény egyenesen elismerte az annak keretébe tartozó tanítókra nézve, a kikre kivételesen rövidebb szolgálati időt szabott ki. A mint ez igazságos volt akkor, épen úgy indokolt — a mire bátor leszek visszatérni — hogy az 1870 év előtti és utáni szolgálati időre nézve különbség ne tétessék. Lehet a kérdés felett vitatkozni pro és contra tárgyilagosan, de az ekként megokolt indítványok senkit sem jogosíthatnak fel arra, hogy a kik ezen indítványokat tették, azok meggyőződésének, eljárásának őszinteségére homályt vessen és azokat utógondolattal vádolja, mint a minister úr méltóztatott mondani, (Úgy van! a baloldalon.) hogy csak politikai üzletet akartunk csinálni. Ugyan mit szólana a t. minister úr, ha azt mondanók, hogy a kormány csak politikai üzletet akar csinálni, midőn a választásokhoz közeli időben nyújtja be azt a két törvényjavaslatot, mely a tanítók helyzetének javításával foglalkozik és hogy a minister általán azért neheztel, mert ezen üzletét némileg elrontottuk. Mit szólana ehhez? Bizonyára visszautasítaná. Ugyanazon joggal visszautasítom én is az egész ellenzék nevében a minister úrnak azt a gyanúsítását, a mely azon felszólalásában foglaltatik. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Ezek után, t. ház, áttérek az ezen szakasz tartalmára vonatkozó észrevételeimnek rövid előadására. 56*