Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-580
580. országos ülés 1891. deczember 18-án, pénteken. 439 közoktatási budget majdnem egy millióval nőtt. A közeljövőben még jelentékeny emelkedés van kilátásban. Ott van az óvodák szükséglete és mindaz, a mi azzal jár, jelesen az óvóképzők létesítése, ott van a tanítói fizetések szabályozása és számos más szükséglet, melyet fedezni kell. És épen, mert a közoktatásügynek rendkívüliek az igényei, csak akkor fogunk megfelelhetni a szükségleteknek, ha az összes tényezők hozzájárulnak a terhekhez. Ezért nem menthetném fel a szülőket és az iskolafentartókat a hozzájárulástól. Még csak egy rövid megjegyzést. Szederkényi t. képviselő úr tegnap helytelenítette, hogy én az ez alkalommal felmerült kívánságokat az Eiffel-toronyhoz hasonlítottam. De bár ő ezt helytelenítette, most is kénytelen vagyok fentartani e hasonlatot. Mert az Eiffel-torony a maga nemében kétség kivííl unicum és non plus ultra. És én azon meggyőződésben vagyok, hogyha respectálnók az összes felmerült óhajokat, e nyugdíj-intézetből is oly unicumot csinálnánk, a minő nincs sehol az egész világon. f De elismerem, egy hibája van a hasonlatnak. Ügy tudom a lapokból, hogy az Eiffel-torony tulajdonosa igen jó üzletet csinált. Ellenben azt hiszem, hogy az óhajok és kívánságok előtérbe tolásával önök, t. képviselő urak, jó üzletet nem fognak csinálni, nem fognok csinálni azért, mert a közelről érdekelt tanítók, szülők és nagyközönség igen jól fogják tudni, hogy mi Írandó ebből a captanda benevolentia számlájára és mi az, a mi komolyan számbavehető. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsőbalon és felkiáltások: Tessék rendretitasitani a ministert! Derültség a jobboldalon.) A raódosítványokat és indítványokat nem fogadom cl. (Folyton tartó zaj a bal- és szélső baloldalon.) Szederkényi Sándor: T. ház! (Zaj joib felöl. Felkiáltások: A vita be van zárva/) A t. minister úr észrevételeit az Eiffel-torony építéséről az én szavaimhoz fűzte és nekem válaszolt. Engedelmet kérek, de ezt el nem fogadhatom, mert azt az észrevételt, melyet a t. minister úr felhozott, nem én tettem. Tehát intézze a t. minister úr szavait ahhoz, a ki azt mondotta. (Élénk derültség a bal' és szélső baloldalon.) KÍSS Albert: T. képviselőház! Röviden fogok szólni. (Élénk derültség a jobboldalon.) Amit igérek, azt teljesítem is. Igen sajnálom, hogy az általam mélyen t. közoktatásügyi minister úr azon kijelentéssel fejezte be beszédét. Még nagyobb mértékben sajnálom, hogy azon kijelentés a túlsó oldalon most derültséggel, előbb oly nagy tetszés-nyilatkozatokkal találkozott. (Egy hang a baloldalon: Mint minden, a mi üzlet!) Felhívom a t. túloldal minden tagját, tisztelettel felhívom a közoktatásügyi minister urat is, hogy felszólalásomban és indítványomban van-e egyetlen egy szó, vagy oly szándék, mely üzleti szempontból tétetett volna s hogy az által én, vagy e párt, bármily üzletet csinálhatott volna, vagy csinálhatna. {Egy hang a baloldalon: A kormánypártnak minden üzlet !) De ha már, t. ház, a t. közoktatásügyi minister úr által és általa szokatlanul a vita e térre vitetett és eljárásunk üzletnek neveztetett: nem örömmel bár, de válaszomban tárgyalom ezt a kérdést úgy, mint üzletet. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ki csinálta itt a jó üzletet? Ha jó üzletről van szó, nem e párt, nem az iskolafentartók, de nem is a néptanítók, nem a kisdedóvodák tanítói csináltak jó üzletet, hanem csinálta azon jó üzletet az államkormány, az állam financiális szempontja érdekéhen, (Egy hang a baloldalon: Minden üzlet a kormánypárton van!) Kilencz millió forintra nőtt fel az e czímen csak idáig megtakarított összeg. Az állam még a kezelést sem teljesítette ingyen; kezelés czímen évente ezerek adattak ki. (Egy hang a baloldalon: Üzlet!) Ha meg méltóztatnak tekinteni a tanítók gyám- és nyugdíj-intézetének alapításáról szóló első törvénynek ezen összeg miként való kezelésére vonatkozó szabályait és megvizsgálják miként kezeltettek ezen összegek: akkor nem minket fog terhelni a jó üzlet csinálásának vádja. Azt azonban elismerem, hogy ezek a dolgok a jelenlegi közoktatásügyi minister úr idejében nem csak nem történtek, de a mennyiben történtek, orvosoltattak is. Nem is hozéam volna fel, de ha provocáltattunk, rá kellett mutatnom az előzményekre. (Helyeslés a baloldalon.) Méltóztassanak csak megnézni minő czélra, minő építkezésekre és beruházásokra fordíttattak ezek és minő kamatozás mellett. (Halljuk! Halljuk ! Felkiáltások bal felől: Üzletre! Üzletre!) Az államnak feladata és kötelessége a közoktatási intézményeket fejleszteni; a népiskolák tanítóiról, azok özvegyeiről, árváiról és azok gyám- és nyugilletékeiről gondoskodni. Kőrösi Sándor: Ezt teszi! Kiss Albert : Ezt teszi, de más pénzéből. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Az iskolafentartó testületek idáig is járultak ezen czél megvalósításához. Maga ezen törvényjavaslat költség-számítása 240.000 forintot irányoz elő e czímen. Kérdem: az állam, mit adott"? Évi 150.000 forintot. Tehát kevesebbet, de mégis adott 150 000 forintot, évenkint és ez összeget kizárólag a tanítók javára, ezek özvegyei, árvái, gyám- és nyugilletékei fejlesztésére adta. És most mi történik? Mi igyekeztünk a második
