Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-580

430 88". orsíágoi ülés 1891. őeenember 18-án, pénteken járulna: ezen indokok alapján indítványozzuk, hogy a törvényjavaslat 10. §-a töröltessék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Beadják: Kiss. Albert, Petrich Ferencz, Madarász Imre, Dobay Antal, Kun Miklós, Kemény Pál, Hevessy Benedek, Fornszek Sándor, Zoltán János, Luby Géza, Madarász József.« Madarász József jegyző: Komlóssy Ferencz! Komlóssy Ferencz: T. ház! A 15 kr. hozzájárulási díj miatt akarok felszólalni és kijelentem előre is, hogy benyújtandó módosítványom megközelíti Kiss Albert képviselő úrét, csakhogy tényleg intézkezést is involvál. így hát nemcsak nem vonom azt vissza, sőt ellenkezőleg ajánlom a minister lír szíves pártfogásába. Kijelentem mindenekelőtt, hogy maga az a bizottság, a melyre tegnap refleetáltam, a magyarországi országos tanító bizottság megszégyenítőnek bélyegezte a törvényjavaslat azon intézkedését, mely a 15 krra vonatkozik. Magam is 18 tanító-testülettől kaptam felhívást, melyben a tanítók kijelentik, hogy inkáitb ők viselik az ilynemű megadóztatást, semhogy a szülőkre rójják. De hogyan is lehet kívánni, hogy az a szegény szülő, kinek 4—5 tanköteles, tandíjat fizető gyermeke van, a tandíjon felül még fejenkint 15 krt fizessen? Ugyan, kérdem, ki adta a t. minister úrnak azt az ideát, hogy így sarczolja meg a szülőket? Hisz ha a minister úr félt, hogy szegénységi bizonyítványt állít ki magának, ha elfogadja Apponyi t. képviselő úr javaslatát: vájjon nem állít-e ki magának szegénységi bizonyítványt az egész közoktatásügyi ministerium, midőn olyankor, mikor a müveit államok azon gondolkoznak, mint lehetne a tandíjat végkép megszünteni, Magyarországon újabb iskola adóval terhelik meg a szülőket? Ez határozottan visszaesés és nem haladás. A kik e ! javaslatot csinálták, nem ismerik a falusi isko Iákat, nem ismerik a falusi népet. (Igás! Úgy van! bal felől.) Az általános elszegényedés mellett, t. képviselőház, a szülő nem képes gyermekét kellőleg ruházni, ezért kevés az iskolába járók száma, ezért annyi az iskolai mulasztás és bírságolás. Már most, ha meg van a ruha, következik az instructio: tankönyvek, írótábla stb. Ha van 60 tanoncz, ezek között alig van 10, a ki fel van kellőleg szerelve. Nem sokkal practicusabb volna e a 15 krt meghagyni a szülőnek, hogy vehessen rajta palatáblát, vagy irkát, mert az általános szegénység mellett arra sem futja ki. (Úgy van! a baloldalon.) Ezek tények, t. képviselőház, ilyenek a mi falusi miseriáiuk. Tessék megnézni a falusi iskolát s látni fogják, hogy a gyermekek nincsenek felszerelve a szükséges taneszközökkel. És hogyan segítünk ezen a bajon, t. képviselőház? Felkérjük az iskola fentartókat és az intelligens embereket adakozásra, gyűjtünk, hogy vehessenek a gyermekek tankönyvet, irkát, palatáblát, papirost, tollat és tintát. így áll a dolog. Hogyan lehetett tehát valakinek az a szerencsétlen ideája, hogy fejenkint 15 krajezárjával sújtsa a szülőt, ki legjobb akarattal sem képes gyermekét iskolába küldeni, mert nem képes őt a legszükségesebb iskolaszerekkel sem fölszerelni. Más országokban tandíjmentességet iparkodnak behozni, nálunk pedig nemcsak a tandíjmentességet törülik el, hanem újabb terhekkel sújtják a szülőt. De csak a szülőnek érdeke kívánja-e azt, hogy a gyermekek iskolába járattassanak, nem kívánja-e a társadalom érdeke is? Miért nem áldoz tehát a társadalom és az ország és miért áldozzon csupán a szegény szülő és ha ez közteher, miért van abból kivonva a gyermektelen házaspár, a garzon ember ? Hogy példát hozzak fel, mikor az úti adót csináltuk, nem tettünk kivételt, hanem megadóztattunk papot és világit, boldogot, boldogtalant. Most, mikor az iskola-adóról van szó—igen sajnálom, hogy a t. minister úr magára vállalta az ódiumot, mert ha van tisztelője, az én vagyok és én teljes mértékben fogom fel jó szándékát — sajnálom és nem értem, hogy magára vállalta a pénzügyminister odiosus szerepét; mert ezt vállalta magára, mikor újabb adóval terhelte meg a szülőt. Akkoriban, mikor az útadóról volt szó, megadóztattak mindenkit, most pedig kivételt tesznek és megadóztatják csupán azt a. szülőt, a kinek iskolába járó gyermekei vannak. Ha annak az útnak a felépítéséről van szó, a mely úton elérhető Magyarország generatiójának igazi boldogsága és jóléte, akkor nem értem miért tegyünk különbséget állampolgár éít állampolgár között és miért nem adóztatjuk meg ezen 15 kr. hozzájárulási díjjal a gyermektelen szülőt ép úgy, mint azt a szülőt, a ki 4 — 5 gyermeket köteles iskolába járatni? De azt is bátor vagyok kérdeni a t. minister úrtól, vájjon hogyan gondolj;!, hogy érvényt fog szerezni a törvény ezen intézkedésének? Hisz igen jól tudja a t. minister úr, hogy az iskolaszékek és a községi elöljáróságok a legtöbb községben ugyanazok. Miután pedig tények igazolják azt, hogy a mulasztási birsáságokat soha egyetlenegy község sem volt képes behajtani, hogyan gondolja a t. minister úr ezen 15 krajezárnyi adót és ki útján behajtani? Én tehát arra kérem a tisztelt minister urat, mondjon le a g. ezen intézkedéséről és ha a szükség úgy kívánja, utasítsa módosításomat a pénzügyi bizottsághoz, hogy ez az általam be-