Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-579
422 össze; azt azután könnyen elfelejtik, hogy ezért az illető hozzájárulóknak majd lehúzza a bőrét. A mi a beadott javaslatokat illeti, a szolgálati időnek leszállítása a tanítók érdekében azon a tényen alapszik, hogy a tanító munkája minden más munkánál sokkal nehezebb, az embert sokkal hamarabb elhasználja és ezen munka elvégezésére sokkal több frisseség kívántatik, mint minden más" munkához, úgy, hogy a tanítónak az életkor hanyatlásában hamarabb bekövetkezik az az időpont, a midőn munkát nem tud végezni, mint a bureaukratánál. A ki tanító volt, az ezt érezte, éreztem én is akárhányszor, pedig nem tartozom a gyenge természetűek közé Ha egy ember egy órán át tanítással foglalkozik, egy napon, azt nem érzi meg, máikét órát igen, három pedig oly súlyos munka, a mely után egyéb munkát végezni nem lehet; holott látjuk, más munkával négy-hat órát, sőt többet is lehet eltölteni. Azért minden olyan indítványt, mely a tanítók szolgálati idejének leszállítására vonatkozik, vagy rokkantság esetében kedvezőbb táblázat szerint való számítást kíván, elfogadok. A helyes alapon beadott módosítványok közül nagyon bajos választani. Azt tartom a leghelyesebbnek, melyet a közoktatásügyi bizottságban indítványoztam, hogy ám kívántassák esetleg a tanítóktól 40 évi szolgálat, ha bírják; de rokkantság esetében, bármikor következnék is az be, teljes nyugdíjban részesüljön az illető tanító és esetleg elhalálozása után, bármikor történjék is ez, a hátramaradottakra nézve a 30 éves szolgálat^ seálája szerint legyen az ellátás'kiszabva, így azután annyi munkát fognak végezni, a mennyit képesek, de nyugdíjaztatásuk esetén előnyben részesülnek. A beadott indítványok mindegyikéhez hozzájárulok, de ha elfogadtatnék valami, úgy az általam most javasolt eljárást kérném hogy méltóztassanak elfogadni; a t. ház, pedig bátran és minden aggodalom nélkül megszavazhatná azt, mert az előirányzott bevételekben oly bőséges fedezet van, hogy az összes módosítványok elfogadása mellett is túlságos bevételekben szenvedne a nyugdíjintézet ezentúl is, mint eddig. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Elnök: Szólásra senki sincs följegyezve. Ha tehát szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Spóner Andor előadó: T. ház! Őszintén megvallom, hogy a t. minister úr, valamint a t. államtitkár úr felszólalása után nem volt szándékom a szakasz tárgyalása folytán felmerült kérdésekhez hozzászólani; egyedüli ezélom az volt, hogy a szakaszhoz egy nagyon ényegtelen szerkezeti módosítványt javasoljak, }mberl7-én, esütSrtöbön. egy sajtóhiba kiigazítását kérjem. Azonban Hock János t. képviselő úr egy nyilatkozata arra kényszerít,hogy arra néhány megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr azt mondta, hogy minden párt készséggel hajlandó hozzájárulni ahhoz a költségtöbblethez, melyet az indítványozott módosítások esetleges elfogadása szükségessé tesz. Hát, t. ház, lehet, hogy Hock János t. képviselő úrnak ebben igaza van; én nem tudom, hogy minden párt hozzájárul-e, de azt tudom, hogy úgy a közoktatási bizottság, mint a pénzügyi bizottság többsége határozottan azon az állásponton állott, hogy a nyugdíjigények a rendelkezésre álló eszközökből fedeztessenek: a tanítói nyugdíj- és gyámalapból és a 15 krajezáros hozzájárulásból. Én azt hiszem, hogy midőn a bizottságok ezt az álláspontot foglalták el, akkor nagyon igazuk volt. Igaz, hogy az állami háztartásban az eg3 T ensúly helyreállott és igaz, hogy ez némi latitude-öt ad a költségek szaporítására, de ebben bizonyos sorrendet mégis meg kell tartani; már pedig a sorrend tekintetében nem tartanám helyesnek, hogy épen a nyugdíjakhoz járuljunk nagyobb öszszeggel, mert ott vannak egyéb igények, a melyek az állampénztárra nehezednek. Ott van — hogy a népnevelés érdekeinél maradjak — a tanítók fizetésének fölemelése, melyre nézve a minister úr javaslata előttünk fekszik ; ott van a tisztviselők fizetésének javítása ; (Helyeslés.) ott van ipari intézményeink fejlesztése, a mely szintén az állami segélyt igényli; ott vannak az igazságügyi reformok, csak a börtönügyet említem, a melynek rendezése szintén elodázhatatlan. De én azt hiszem, hogy ha a nyugdíjtörvényjavaslat úgy, a mint van, elfogadtatik, akkor a méltányos érdekeknek elég lesz téve. A jelen törvényjavaslat rendelkezései olyanok, hogy tökéletesen megfelelnek az állami alkalmazottak nyugdíjigényeinek. Igaz, hogy az állami nyugdíj-törvény a tanárokat 30 évi szolgálat kedvezményében részesíti. Én igyekeztem annak nyomára jutni, hogy mivel van ez indokolva, de azon törvényjavaslat indokolásában e tekintetben semmi támpontot nem találtam, képzelem azonban, hogy az egyedül azzal lehet indokolva, hogy a tanári qualificatio elérése sok időt és sok pénzbeli áldozatot szükségei. (Helyeslés.) De nézzük a tanítók ügyét. Felhozatott itt sok érv a tanítók mellett, a melyek mindazon közmondásra reducálhatók: »Quem Diiodere, paedagogum feeere.« Ebben van valami. De van sok más hivatás is, nézzük például a vasúti hivatalnokot, vagy a tisztviselők akármelyik kategóriájút, hogy ha kötelességüknek igazán meg akarnak felelni, akkor munkaerejüknek egész 579. országos ülés 1S91. dee: