Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-579

420 579. országos ttlés 1891. deezember 17-én, csüt5rtök5n. min en tandíjnak az elemi iskolákban, mert nines ellentmondóid) dolog, mint, a tankötelezettség elvét kimondani tandíjjal együtt. Mert mit jelent ez? Jelenti azt, hogy a tankötelezettség bizonyos elveivel bizonyos szolgálnia nyokat rónak a gyermekre, melyeket szüleik viselni tartoznak. (Helyeslés a báloldalon.) Es midőn a szülők e szolgálólányt teljesítik, azért, hogy az állammal szemben kötelessé#et teljesíthessenek, még tandíjat is kell fizetniök. De, t. ház, ha már leszállítani nem lehet a tandíjat, mert az a budgetben nagy különbséget okozna, legalább újabb terhekkel nem kellene azt növelni. Mert maga a t. minister úr mondja, hogy a különbözet 1,600.000 elemi iskolás gyermek után évenkint csak 240.000 forintot tenne. Az összeg tehát nem nagy s nagy kellemetlenségeknek vehetnék elejét, ha a szülők helyett az állam viselné. Mert -az a szülők által fizetett 15 kr. a tanítók tekintélyének rovására történik s maguk a tanítók voltak az elsők, a kik tiltakoztak az ellen, hogy midőn az egész világon törekszenek a hivatalnokok magukat a párbér és más ily kézi illetmények alól megváltani, hogy akkor ilyen újabb követelményeket éjien az állam rójjona szülőkre. Mert ez az újabb teher a tanítókat teszi gyűlöletesekké s az ódium a kormányra csak másodsorban háramlik. Az a nép ugyanis, mely impre-siok után indul, első sorban is a tanítókat fogja érette vádolni. (Élénk helyeslés bal felöl.) Különben is nagyon furcsa dolog, hogy akkor, a midőn Magyarországon azon nép oszlályának érdekeiről akarunk gondoskodni, mely a legfontosabb állami feladatot, teljesíti, vagyis a culturát fejleszti, az állam kihúzza magát minden kötelesség teljesítése alól és a terheket a szü ökre rója. (Helyeslés bal felől.) E teher átvállalása tehát az állam kötelessége lenne épen azért, mert hisz a t. minister úr Komlóssy Ferencz t. képviselőtársammal szemben kijelentette, hogy nem 360.000, hanem csak 240.000 forintról van itt szó. Végre engedje meg a t. ház, hogy beszédem végén még csak egyetlen egy megjegyzést tegyek a t. minister urnak egy kijelentésére. (Halljuk! Halljuk!) Midőn tudniillik Lits képviselőtársam csatlakozott Komlóssy t. képviselőtársam indítványához, mely gróf Apponyi Albert tegnap beadott határozati javaslatának első pontját képezi, hogy tudniillik rokkantság esetén már 30 évi szolga at után nyugdíjba léphessen a tanító, a t. minister úr azt mondotta, hogy a kívánságoknak és óhajtásoknak minő Eiffel tornya az, hogy 30 évi szolgálat után a rokkant tanító nyugdíjba lépjen, Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi iJlillister; Általában mondottam! Hock János: Ha általában mondotta is a t. minister úr, akkor sem találó, mert a kívánságoknak nem Eiffel tornyát állítottuk mi itt fel, hanem méltányos és jogos követeléseket hangoztattunk. Mert joga van ellátást követelni az államtól agg korában és rokkantságában mindannak, a ki egész életét az államnak áldozta. (Helyeslés bal felől.) Itt, t. ház, nem Eiffel toronyról van szó, mert akkor, midőn 300 forint minimális tételről beszélünk, midőn a fizetés évi congruája 300 forintban állapíttatik meg: azt hiszem, nincs oly igény, mely abból valaha Eiffel tornyot akarna emelni. Hiszen ha a tanítók összes fizetését egyesítjük is, még akkor sem lehet belőle Eiffel tornyot állítani, pedig ez az összeg partialódik annyi részre, hogy egy-egy rész, mint a t. minister úr maga is megjegyezte, nem több 50 forintnál. (Helyeslés és tetszés bal felől.) Ezek után, t. ház, praecisirozom álláspontomat és kijelentem, hogy hozzájárulok Ábrányi Kornél t. képviselőtársam indítványához, vagyis hogy 35 év után a tanító nyugdíját teljes mértékben élvezhesse. Ha pedig az el nem fogadtatnék, akkor pártolni fogom Komlóssy Ferencz t. képviselőtársam határozati javaslatát, mely csak variatioja gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam határozati javaslatának, tudniillik, hogy rokkantság esetében a munkaképtelen tanító 30 év után teljes nyugdíját élvezhesse. (Helyeslés bal felől.) Ezt. t. ház, nemcsak tanügyi, hanem humanisticus érdekek is követelik. Ennélfogva elfogadom a benyújtott határozati javaslatokat. (Élénk helyeslés bal felöl.) Elnök: Kégl György képviselő úr kíván szeméhes megtámadtatás czímén szólni. Kégl György: Nem voltam e teremben, de azt hallom, hogy Hock János képviselő úr az alatt kegyes volt csekélységemet felemlíteni, mintha én a tanítótestületet, mely bizalmával tisztelt meg, gúny tárgyává akartam volna tenni. (Ellentmondások és felkiáltások, bal felöl: Rosszul informálták !) Ha Hock János képviselő úr ezt így mondta volna, (Felkiáltások bal felől: Nem így mondta!) akkor kénytelen volnék az ellen tiltakozni. (Zaj,) Hock János: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Tartozom azon kijelentéssel egy képviselőtársam iránt, a kinek, azt hiszem, ez teljes elégtételül fog szolgálni, hogy én a t. képviselő urat nem akartam gúny tárgyává tenni azért, hogy a tanítók érdekében felszólalt, sem azt nem fogtam rá, hogy a tanítók kérvényét gúny tárgyává akarta volna tenni. Pusztán megemlékeztem az ő szavai kapcsán arról, hogy ő ezt kellemetlen kötelességnek tekintette, mert a tanítók kérvénye az ő párt-