Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-579

410 5f9. omftgtos ftlés Í891. ávémmher 11-én, esfttertSko'tU De még furcsábbnak tartom e számoknál azokat az adatokat, melyeket a Brünner-Fischer féle halandósági táblázatok és a Heym Behm — féle invalidítási táblázatok feltüntetnek. Ezek valóságos labirynthust képeznek, melyben eligazodni nem lehet. De hogy ezek a számítások hozzávetőleg sem állják meg a helyet, az világos abból a körülményből, liogy Ők azt mondják: a 60-ik életkorban százezer 25 éves egyén közül 43.033 megmaradhat activ szolgálatban. Ha ez az adat állana, nem panaszkodhatnánk a halandóság nagyságáról, akkor nem volna olyan ritka a nyolczvan éve* ember és nem volnának oly ritkák az ötven éves tanítói jubileumok. Engem tehát épenséggel nemtud meggyőzni sem az a táblázat, sem a financiális mérleg arról, hogy nem lehetne a tanítói évek számát 30 évre leszállítani. Hogy igazoljam ezen financiális mérleg tarthatatlanságát és kimutassam, hogy lehetséges jó akarattal segíteni a néptanítók jogos kívánságain, erre nézve a következőket hozom fel. Kevés tanító van, a ki a 40-ik szolgálati év betöltését eléri és még kevesebb, a ki azután a nyugdíját 10 — 20 évig élvezi. Továbbá, ha áll az, hogy 1887-ben az alap 6 millió és néhány frinton felül volt, 3 év múlva legalább 8 millió frt. lesz, a mint tegnap a t. minister úr is jelezte. Ehhez jön az újabb jövedelem ; ugyanis Magyarországnak 24.645 tanítója van, ezek befizetnek évenkint mintegy 150.000 frtot; továbbá ezen törvényjavaslat utolsó szakaszában az az intézkedés van, hogy az iskolaköteles gyermekek szülői 15 krt fizetnek fejenkint gyermekeik után. Ezen összegből a 2,468.625 tanuló után bejön évenkint 370.293 frt 93 kr. Vagyis míg ezelőtt a nyugdíjalapnak körülbelül 250 usque 300 ezer frt, állott rendelkezésére, ez az összeg ma meg van kétszerezve, sőt ma körülbelül 700.000 forinttal rendelkezik a nyugdíjalap. így tehát higyje a ki akarja, én nem hiszem, hogy a tanító méltányos és jogos kívánságait nem lehetne figyelembe venni. Az a vigasztalás, hogy tiz év múlva változni fog a helyzet, igen sovány vigasztalás és megmondom, miért; erre még nem refleetált senki. Tíz év múlva, nem mondom, hogy a tanítók száma szaporodni fog, mert hiszen csak lassan szaporodnak az iskolák, tehát ezen az alapon nem igen fog szaporodni tanférfiaink száma. Van ugyan új törvényünk nz óvóképzésrő! és az óvóintézetek fellállításáról, de ha tiz év múlva lesz is talán több két három ezer tanerővel és ha tíz év múlva újra kezdünk számolni, ott leszünk, a hol most. Én egy módosítványt nyújtok be a t. házhoz, mert nem akarom, hogy e javaslat, mely előttünk fekszik, újból a bizottsághoz utasíttassék, ott revideál fcassék és módosíttassék, hanem véleményem szerint igen lényegesen lehetne a tanítók sorsán javítani, ha módosításom elfogadtatnék. Nem kívánom, hogy kimondjuk, hogy 30—35 évi szolgálat után teljes nyugdíjat kapjanak a tanítók, hanem hozzáteszem, hogy ha 30 évi szolgálat után rokkantakká válnak, akkor teljes nyugdíjat élveznek. Azt hiszem, nem kívánok ezzel sokat, illustrálja ezt egyrészt az a körülmény is, a melyre Illyés Bálint t. képviselőtársam is refleetált és az a humanitás, a melylyel tartozunk a tanítóknak; másrészt az a körülmény is, hogy az angol episeopatus e hónap elején Londonban conferentiát tartott épen a tanítói nyugdíj-törvény megállapítása czéljából. Es mit végeztek? Azt, hogy kimondták az angol püspökök, hogy a tanító 25 évi szolgálat után teljes nyugdíjat élvezzen, mert tudták méltányolni a paedagogia terén kifejtett munkássá gukat. Sőt a eonferentia kimondotta azt is, hogy a tanítók a nyugdíj-alaphoz éppenséggel semmire! se járuljanak hozzá. Én nem kívánok ennyit, hanem megnyugszom abban, hogy 40 évi szolgálatot vegyünk a nyugdíj alapjául, de oly hozzáadással, a melyet a 2. §. végére kívánok tétetni, hogy ha a tanítók 30 évi szolgálat után rokkantak lesznek, teljes nyugdíjat élvezzenek. (Helyeslés bal felől.) Dárdai Sándor jegyző: Kégl György! Kégl György: T. képviselőház! Mindnyájan ismerjük a mesebeli harangozó esetét, a ki a faluba érkező püspök elé nem harangozott. Kérdőre vonatván, el akarta sorolni számos okait, melyek legelseje az volt, hogy nincsenek harangok. A püspök természetesen a többi okok részletes fölsorolásától fölmentette. Gróf Széchenyi István valamelyik munkájában szerepeltet valami Vanpeng nevezetű gazdag hollandit. Midőn tegnap a törvényjavaslat általánosságban tárgyaltatott és annak hiányai felsoroltattak, az igen t. eultusminister úr is beismerte azokat, de kijelentette, hogy a bajokon segíteni nem lehet azon egyszerű oknál fogva, mert nincs »peng«. E kijelentés után a t. ház mellőzhette volna a további tárgyalást a püspök példája szerint, miután lényeges javítás a javaslaton az adott viszonyok között úgy sem eszközölhető és akkor én megszabadultam volna azon kényelmetlen helyzetbői, a melybe jutottam annak következtében, hogy egy igen tiszteletre méltó tanítótestület azzal fordult hozzám, hogy a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával annak hiányai eltávolítása ezéljából nyújtanék be módosítást, vagy ha olyan más oldalról nyújtatnék be, pártoljam azt. Beöthy Ákos: Nagyon helyes! (Derült ség. Halljuk! Halljuk !) Kégl György: Miután a választások közel vannak és a választók feledékenységére számítani nem lehet, (Élénk derültség. Halljuk! Hall-