Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-579

406 67». országos illés 1881. deesiemtier 17-én, csütörtökön. »A 2. §. első pontjában e helyett ,,40 évi szolgálati idő kitöltése után" tétessék „népiskolai tanítókra nézve 35 évi, a polgári és gyakorló iskolai tanítókra nézve 32 évi szolgálati idő kitöltése után"«. (Helyeslis a szélső baloldalon.) Dárdai Sándor jegyző: Madarász József! Madarász József: T. képviselőház! Minthogy én a második és az ezzel összeköttetésben levő harmadik szakaszra nézve is, ha a t. ház megengedi, egyúttal kívánom kifejezni nézetemet, bocsánatot kérek, hogy ezt tehessem, azért is, mert a 2. és 3. §. letárgyalása után az esetre, ha módosítván vaun el nem fogadtatnának, egy határozati javaslat elfogadására fogom a t. házat felkérni. (Halljuk! Halljuk!) Először is kötelességemnek tartom nyilatkozni előttem szólott t. barátom módosítványára nézve. Igen jól tudjuk azt, hogy az ország tanárainak és tanítóinak összes testületei a 40 évi szolgálati idő megállapítására nézve nagyban csalódtak. Mert egyrészt teljesen meg voltak győződve a felől, hogy a képviselőháznak minden tagja jól tudja, hogy ük is a nemzet legjobban megterhelt munkásai, a kiknek kívánatait lehetetlen, hogy meg ne hallgassák. A mennyiben ők tudják legjobban és a tapasztalás is bizonyítja, hogy e terhes foglalkozás mellett 30—40 éret csak kevesen töltenek be, azért kérték a 30 évi szolgálati időt. Mégis miután ezt a pénzügyi helyzet nem engedi meg, arra kérem a t. minister urat és a t. házat, hogy legalább azon szolgálati évszámokat méltóztassék elfogadni, melyeket az előttem szólott t. képviselőtársam proponált. Tudom, hogy a tanítóknak igényeit és reményeit ez sem fogja kielégíteni; azt is tudom, hogy maga a t. közoktatásügyi minister úr mielőbb óhajtja, hogy a pénzügyi helyzet arra képesítse őt, hogy ne csak 35, hanem már 30 év után nyugdíjaztathassanak : mégis sokkal inkább meg fogja nyugtatni őket az, lm a 35 év fogadtatik el, a tanároknál pedig a 32 év. Ezek után leszek bátor felolvasni azon módosításásaimat, melyeket a 2. és 3. §-nál a t. ház figyelmébe ajánlok. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »A 2. §. 2. pontja alatt az első sorban ezen szavak helyett „10 beszámítható évig" tétessék „öt évig". Ez azt jelenti, hogy azoknál, a kik véletlenül azon idő előtt, mikor már nyugdíjképesek lennének, előbb munkaképtelenné válnának, vagy előbb elhalnának, nem tiz, hanem öt év után számíttassák ezen kedvezmény. Mivel azonban súlyt helyezek arra, hogy a nyugdíjalap, a mennyire csak lehet, meg ne támadtassék ; az esetre, ha e módosítványom elfogadtatnék, a 3. §. második sorában ezen szavak után „alapjául szolgáló fizetésnek" tétessék ,,öt szolgálati év után 20 százalékkal". Ezen módosításnak az a világos értelme, hogy óhajtanám, hogy öt év után úgy az elhaltak özvegyei és árvái, mint pedig a munkaképtelenek nyugdíjban részesíthessenek, de tiz év előtt nem 40 százalékban, hanem csak 20 százalékban. S mivel tartok tőle, hogy miként ön maga az 1885. évi törvénynek a gyakorló iskolai tanítók és tanítónőkre vonatkozó és a gyakorlat által is helyesen értelmeztetett rendelkezése már is el nem fogadtatott, a pénzügyi helyzethez való konok ragaszkodás ezt sem engedhetné meg és módosítványom mellőztetnék: abban az esetben a következő határozati javaslatot ajánlom elfogadásra, (olvassa): »Utasíttatik a vallás- és közoktatásügyi minister, hogy az esetre, ha a tanítók és tanítónők, mielőtt nyugdíjukhoz igényt tarthatnának, munkaképtelenekké lesznek vagy elhalnak: a munkaképtelenek halálukig, az elhaltaknak özvegyei és árvái pedig évi segélyben részesíttessenek. A mennyiben a nyugdíjalap bevételeiből e segélyek nem fedeztethetnének, a szükségelt összeg a költségvetésben vétessék föl.« (Helyes lén a szélső baloldalon.) T. ház! Én abban a meggyőződésben vagyok azon számítások után, a melyeket mindnyájan ismerünk és tudjuk, hogy ma már kilencz milliónál több a nyugdíjalap, hogy azon csekély összeg, a mely határozati javaslatom elfogadásából következnék, nem támadná meg a nyugdíjalap bevételeit, de egyenlőséget teremtene a tanítók és tanítónők között, abban az irányban, hogy munkaképtelenségtik esetén tíz év letelte előtt is — ha már az öt év el nem fogadtatnék — az igazság és méltányosság szempontjából évi segélyben részesülnének. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, ha netalán meg is támadtatnék a nyugdíjalap, azt hiszem, hogy ha van ennek a háznak Bosznia és Herczegovina fentartására évenkint több százezer forint, hogy ne mond1 jam millió forint költeni valója: akkor kell bírnia azzal az erővel is, hogy a nép gyermekeinek oktatóira, azokra, a kikről tudjuk, hogy legmegterheltebb munkásai e nemzetnek, költhesscn néhány tízezer, vagy mondjuk pár százezer forintot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Kérem a t. minister urat, hogy ezen alap megtámadása esetére a költségvetésbe vegye föl a szükséges összeget. Ez az, a mit kötelességemnek tartottam elmondani és a miért módosítványomat és határozati javaslatomat beadtam. Kérem a t. házat, méltóztassék ezeket elfogadni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Ki következik? Dárdai Sándor jegyző: ifj. Ábrányi Kornél! írj. Ábrányi Kornél: T. ház! (Halljuk!