Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-579

S?9. orszAsros ülés 1881. dee&ember 17-én, esflt«rt8k8n. 407 Malijuk!) Én csak pár szót kívánok hozzászólni a második szakaszhoz, melynek a 40 évi szolgálati időre vonatkozó rendelkezését igen fontosnak, sőt ;i javaslat legorganieusabb kérdésének tartom. Ugyanis minden egyebet későbben nagyon könnyen lehet vagy megigazítani, vagy módosítani; de ha most elvileg arra az álláspontra állunk, hogy n néptanítók is csak 40 év múlva kapnak teljes nyugdíjat, akkor erről visszamenni később már igen nehéz lesz s épen ezért nagyon óhajtanám, hogy a t. ház e kérdést még egyszer considerálja, mielőtt a 40 évi szolgálati idő iránt határoz. (Helyeslés a bal- és szélső halóidalon.) Rövid akarok lenni. Nagy elismeréssel szemlélem a kormány benyújtott törvényjavaslatában azt a nagy apparátust, a melylyel logarythmusok segélyével ki tudta számítani a sok minutiosus differentiát, mely elő áll, ha egy vagy két évvel rövidebb szolgálati idő mondatnék ki s hogy ez által minő pénzügyi eredmény származnék. Ámde ezen logarythmusok nem mutatnak egs et; pedig ez igen jó, sőt szükséges volna, mert csakis logarythmusok segélyével lehet kiszámítani, hogy Magyarország tanítói hogyan tudnak megélni azon fizetésből, {Igazi Úgy! a bal- és szélső baloldalon.) mely nekik évről-évre hosszú éveken át jut s hogy azon fáradságért, melylyel ők nemcsak a tanítás terhét, de a tanítványok fékezését s mindenféle kellemetlenségeket kénytelenek elszenvedni, milyen reconpensatiot kapnak testileg és lelkileg azon existentia által, melyet nekik a néptanítói, vagy egyáltalában a tanítói fizetés nyújt, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezt a törvényjavaslat logarythmusai meg nem mutatják. De a minister úr tegnapi érvei közt is szerepelnek olyanok, melyek ridegen, de nem igazságos alapon zárkóznak el a méltányos követelményed elől. Ilyen például az, mikor azt mondja, hogy ha az, a ki 30 évi szolgálat után megrokkan, teljes nyugdíjat kapna, ez igazságtalanság volna azokra nézve, a kik nem rokkannak meg 30 esztendei szolgálat után. T. ház! Ez formailag és tiscalis szemponthói igaz lehet. De mit, jelent lényegben a t. minister úr e kijelentése? Ez, t. ház, azt jelenti, hogy a t. minister úr bátorítja, buzdítja a néptanítókat arra, hogy esetleg több flegmával vegyék a hivatásukat, (Úgy van! bal felől.) Mert kik rokkannak meg, t. ház? Nemcsak az rokkan meg, a kit a természet gyönge physieummal vert meg, hanem az is, a ki nagyon komolyan veszi a maga hivatását, (Úgy van! Igaz! a baloldalon) a ki nagyon sokat áldoz érte, (Úgy van!) És ha már a logarythmusoknál vagyunk, vájjon a t. kormány miért nem combinálja össze azt is, hogy miként aránylik egymáshoz azon tanítók működése, a kik megrokkannak a közoktatás szolgálatában és azoké, a kik jó egészségben megérik az 50 éves szolgálatot is és esetleg arany érdemkeresztet is kapnak? (Tetszés. Úgy van! Úgy van! hal felől.) Mit vége.tek azok, mint néptanítók a nevelés terén? Ezt is ki kellene számítani, mert meggondolandó, vájjon a rokkantság képtelenséget jelent-e és nem a képesség túlfokozását és nem az érdemek nagy mennyiségét-e? (Helyeslés hal felöl.) A t. minister úr továbbá előadta azt is, hogy halandóság tekintetében a tanítói pálya majdnem olyan, mint a papi pálya: igen sokan megélik 50 éves jubeliumukat. T. ház! Lehetetlen, hogy itt egy triviális, de igen találó hasonlat eszembe ne jusson (Halljuk! Halljuk!) és ez az, hogyha már azt nézzük, ki mennyi időt ér el — hiszen az utczákon igen sok öreg koldust látni, a ki öregnek ugyancsak öreg, de azért ebből talán még sem lehet azt következtetni, hogy a koldusi pálya nagyon egészséges? (Derültség.) hogy tehát azt is hosszú szolgálati évekkel lehet sújtani. (Derültség és tetszés bal felől.) De a t. minister úr előhozza még azt is, hogy a tanítói nyugdíjat szembe kell állítani az állami tisztviselők nyugdíjával. Hát, t. ház, éhben van szerintem a legnagyobb igazságtalanság. (Halljuk! Halljuk!) Mert, t. ház, igaz, hogy az állami tisztviselő később lép a hivatalos pályára, mint a tanító. De mit jelent az állami tisztviselőnél a 40 évi szolgálat és a, teljes nyugdíj? Az állami tisztviselőt az ő pályája nem ítéli el 40 évi szolgálatra, hanem jó chanceokat, előnyöket biztosít neki arra, hogy 40 év alatt egy fokrólfokra emelkedő maximális fizetést érhessen el és azzal vonulhasson nyugdíjba. (Igaz! Igaz! bal felől.) Ellenben a tanítónál egészen máskép áll a helyzet. A legtöbb tanító már kezdetben elérte azt a fokot, a hol 30—35 év múlva lesz (Igaz! Úgy van! bal felől.) és igen kevés percent az, a mely ennél pár száz forinttal többre viheti. De vájjon 30—35 évi szolgálat után mi az a pár száz forint differentia? A tanítónak egész életén keresztül kellett sínlődnie, nyomorognia, sokat, nagyun sokat dolgoznia és fáradnia, hogy 40 év múlva megkaphassa ugyanazt a semmiséget, mint végleges nyugdíjat, a. mire már ifjú korában elítélve volt. (Élénk helyeslés bal felől.) Ez tehát épenséggel nem állítható szembe az áílamhívatalnokok helyzetével, a, hol a 40 évi szolgálat nem hátrány, de előny, mert 30 — 40 év közt elérhetik a maximalis fizetést, vigy legalább is a chance meg van nekik adva, míg a tanítónál a 40 évi szolgálat nem más, mint hátrány és elítélés. (Élénk helyeslés és tetszés bal felől,) Ennélfogva, t. ház, én igen nagy súlyt