Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-579
S79, országos ülés 18*1. decüemher 17-én, c»W(írt8kón. 405 ha tehát szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Maga a szakasz nem támadtatván meg, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatik. Azonban Kun Miklós képviselő úr azt kívánja, hogy a 2. sorban e szavak után: »fennálló gyakorló iskoláknak e szavak igtattassanak: »végleges minőségben alkalmazott tanítók és tanítónők kivételével, a kikre nézve az 1885 : XI. tez. intézkedése fentartatik«, a szakasz többi része változatlan maradván. Kérdem, méltóztatik-e ezt elfogadni? {Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. Elnök: Következik a 2. §. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a 2. §t). Elnök: A minister úr kíván szólani Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: T. képviselőház! Vezéreltetve azon töiekvéstől, (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) hogy a tanítók számára mindazon kedvezményeket biztosítsam a javaslatban, melyek a íinaneialis mérleget nem alterálják. magam részéről ezen most felolvasott második szakaszhoz toldást hozok javaslatba. Ezen toldás pedig a szövegnek második pontja végéhez volna csatolandó, t. i. igen ritka eset ugyan, de előfordult, hogy tanítók a 65-ik életévüket elérték a nélkül, hogy 40 évi szolgálatuk lett volna; tehát hogy ezen esetben a tanító önszántából is nyugdíjba mehessen, oly dispositiot kívánok felvenni, mint az az állami tisztviselőkre nézve fennáll és ezt akképen gondolom kifejezhetőnek, hogy ha a második szakasz végére ez tétetik : »vagy életük 65. évét betöltötték«. Ajánlom a, t. háznak módosítványomat elfogadásra. (Általános helyeslés.) Elnök: A módosítván y fel fog olvastatni. Bárdai Sándor jegyző (olvassa a módositványi): A 2. §. második bekezdésének végéhez tétessék: »vagy életük 65. évét betöltötték*. Madarász József jegyző: Illyés Bálint! Illyés Bálint: T. ház! Én a 2. §. azon pontjához kívánok röviden szólni és módosí'ványt benyújtani, a mely szerint a nyugdíjképesség 40 évi szolgálati időhöz van kötve. Már tegnap az általános vita folyamán többen szólaltak fel ezen álláspont támogatására és így maga a t. közoktatásügyi minister úr is felhozta a többek közt, hogy ennek az időnek redueálása megbon tana a umthematikai számítás egységét és a költségek szaporulatát idézné elő. Hát én ezt elhiszem, t. ház, hanem ezen a bajon egy kis jóakaratú utánszámítással és esetleg egy kis jóakaratú állampótlékkal könnyen lehetne segíteni. Felhozatott továbbá az is, hogy hiszen a tanítók nem is olyan rövid életűek, mert akárhányan vannak közöttük, a kik megérik és megünneplik az 50 éves jubileumukat. Én ezt is elhiszem, t. ház, de méltóztassék nekem is elhinni, hogy egyik életpályán sem lehet találni anayi idő előtt elbetegesedett, elroucsolt testű, úgyszólván időelőtt megaggott embert, mint a tanítói pályán. Ha ily időelőtt megaggott, elbetegesedett tanító még azután tovább is húzza az igát és végső lehel léte szakadásáig folytatja a tanítói hivatalt: ez nem szolgálhat érvül a 40 év fentartására ; mert ez ellen tiltakozik az emberi huinanismus, az emberi nemesebb érzelem egyfelől ; másfelől pedig tiltakozik egy egész megnyomorított nemzedék jövője, mert beteg munkától beteg eredménynél egyebet várni kétség kivtíl nem lehet. Bármily szép színben is akarjuk feltüntetni a dolgot, kétségen kivul be kell ismerni azt, hogy az egyik életmód hamarább roncsolja öszsze a testi szervezetet, mint a másik. Ki merné például a bányászt egy kathegoriába helyezni a íoldmívessel? És kérdem, vájjon nem ilyen bányász-e az a tanító, ki napestig izzad, küzd, nyeli az iskola porát és fojtó levegőjét, (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) hogy az emberi ezer meg ezer gyarlóság sziklái közül kikutassa, kifejtse azt a parányi kis fényes eret, melyet érteleidnek nevezünk? (Tetszés a ssélsö baloldalon.) Mert bizonyára nem keményebb a szikla, mint sok gyermek tudatlansága : nem pattognak jobban vissza a bányász kalapácsának ütései, mint sok gyermek makacsságáról a tanító intései. Óriási türelem, megfeszített szorgalom és munkásság kívántatik arra, hogy a tanító kifejtse a gyenge gyermek kebelében szunnyadó nemesebb erőket és tehetségeket. És ezen óriási munkán, megfeszített türelmen kivíO mennyi tövisei vaunak még e pályának, nem is tekintve az ünfentartás, a családi fentartás aggodalmait, küzdelmeit és keserveit. Azok, kik csak oly távolról is ismerik ezeket a töviseket, mint én, bizonyára nem fogják túlzásnak tekinteni ama régi állítást : quem dii oderunt, praeceptorem fecerunt. Ezért én részemről nagyon természetesuek találom azt, hogy azok között, kik ezen nemes és magasztos munkának szentelik életüket, sűrűbben fordulnak elő az esélyek, hogy legtöbb esetben id«'» előtt kopnak el a gyarló emberi szervezet kerekei és rugói; gyorsabban követ kezik be a nyugalomnak nemcsak óhajtása, de valódi szükségessége is. Ezért mi, kik e padokon ülünk, a nyugdíjképesség alapjául felvett 40 évi szolgálati időt sokaljuk s tekintettel a tanító testet-lelket emésztő küzdelmeire, lejebb kívánjuk ez időt szállítani és pedig a népiskolai tanítókra nézve 35 évre, a polgári és gyakorló iskolai tanítókra nézve 32 évre. Ily értelemben van szerencsém a következő módosítványt benyújtani (Halljuk! Halljuk! Olvassa):
