Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-578

578. országos ülés 18W. dcmmber W-án, szerdán. 399 intézkedések bevétetnek a törvényi)e, nem sok polgáriiskolai tanító lesz, a ki 30 évi szolgálat után nem válik rokkanttá s nem veszi igénybe egész fizetését; (Úgy van! jobb felől.) akkor pedig a mathematikai mérleg sem fog megállhatni, mert a 3V« százalék nem fogja fedezni a szükségletet. Ezen kivűl más indok is szól az ily kivételes intézkedés ellen. Ha ez a kivételen intézkedés tétetik

1 a polgáriiskolai tanítók javára, fölmerül az a követelés, hogy az más szolgálati Agaknál alkalmazottakra is kimondassák. Ha igazságos, jogos és méltányos az, hogy 30 évi szolgálat után teljes nyugdíjat kapjon a polgáriiskolai tanító, miért ne lenne méltányos az azon állami tisztviselőnél, ki 30 évi szolgálat után épen úgy munkaképtelenné és rokkanttá válhatik, mint a polgáriiskolai tanító? De eltekintve ezen okoktól, a melyek miatt nem lehet teljesíteni e kívánalmat, a polgáriiskolai tanítók jelentékeny kedvezményben részesülnek e törvényjavaslatban, mert a míg az eddig fennállott törvény szerint 400 frtig 3 százalékot fizetnek, 400 frton felül pedig 8 —900-ig 10 százalékot: addig a jelen törvényjavaslat szerint 2 százalékot fizetnek az egész összeg után, mely fizetésöket képezi. Ezek után arra kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni, annyival inkább, mert minden netaláni hiány tiz év múlva, ha a tapasztalatok alapján ennek szüksége elő áll, úgy is orvosolható lesz. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Gr. Apponyi Albert: C ak néhány perezre fogom igénybe venni a t. ház türelmét, midőn zárszó-jogommal élek. (Halljuk! Bálijuk!) Mindenekelőtt kénytelen vagyok reílectálni a minister úrnak azon érvelésére, a melylyel a kormány ellen rossz időbeosztás miatt emelt vádamat czáfolni kívánta. Azt monda, hogy június havában adta be a törvényjavaslatot, nem rajta múlt, hogy sokkal előbb nem volt tárgyalható ! Erre nézve meg kell jegyeznem, hogy a vád nem is különösen a vallás- és közoktatásügyi minister ellen volt intézve, hanem a tanács^ kozások, a parlamenti tárgyalások vezetője eben; ha van a cabinetnek egy tagja, a kit ezer; szemrehányás illethet, ez a ministerelnök, (Úgy van! Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) a ki a ház tanácskozásainak vezetésére hivatva van. (Úgy van! a bal és szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Eltekintve a nyári eseményektől, hiszen egész október havában itt voltunk és jóformán semmit sem csináltunk, mint hogy a képviselők napidíjait megszavaztuk, (Úgy van! bál felöl.) ugy, hogy a nélkül, hogy messzire visszamennénk, bátran mondhatom: lett volna elég idő, melyben ezt a javaslatot minden kényszerhelyzet nélkül, a nélkül, hogy minden szónok mintegy az órát kezébe venni és a perczeket nézni kénytelen legyen, tehát alaposabban, kimerítőbben tárgyalhattuk volna és esetleges módosításainkat h keresztűlv ihettiik volna és nem lettünk volna abban a helyzetben, hogy ily hevenyészett módon e törvényjavaslatot keresztülvinni, keresztülhajtani kelljen. (Úgy van! bal felől.) Azt mondja a t. minister úr, hogy határozati javaslatom rá nézve szegénységi bizonyítvány volna. Nem tudom mennyiben volna az szegénységi bizonyítvány, ha ő azt, a mit a bizottsággal szemben tesz, hogy tudniillik az ott felmerült észrevételeket tekintetbe veszi és ennek alapján bizonyos kérdéseket reconsiderál, ha ugyanazt a plenumban tenné (Igaz! Úgy van! bal felől.) és ha a plenumban merülnek fel bizonyos óhajtások, ezek folytán a törvényjavaslatot újabb megfontolás tárgyává tenné. De határozati javaslatommal, bármennyire tiszteljem a minister úrnak egyéni véleményét és egyéniségének súlyát, nem hozzá, hanem a képviselőházhoz forlultam és a t. házat arra kérem, hogy nem a minister úrnak e tekintetben táplálható jogos, vagy jogosulatlan érzékenységét, hanem egyedül az ügy érdekét tekintse (Élénk helyeslés bal felől.) és egyedül abból a szempontból mérlegelje a dolgot, nem hogy a, minister úrra nézve helyeslést vagy nem helyeslést tartalmaz e az, hanem hogy az ügynek és a, tanítóknak érdeke és az irántuk való méltányosság mit kíván. (Élénk helyeslés bal felől.) Azt mondja a t. minister úr, hogy ha mi a tanítók számára — a mi határozati javaslatunkban benfoglaltatik — rokkantság esetére 30 esztendőién állapítjuk meg azon szolgálati évek minimumát, melyek teljes nyugdíj élvezetére jogosítanak, akkor alig lesz tanító, ki 30 év múlva rokkant nem lesz. Ez nem áll egészen így, mert eltekintve attól, hogy hiszen rokkantságot meg lehet állapítani hivatalosan, orvosi bizonyítványok, orvosi vizsgálatok által, (Igaz! Úgy van! bal felöl.) nem áll erdekében a tanítónak, hogy tanítói munkálkodása folytatását és az avval egybekapcsolt javadalmakat felcserélje a nyugdíjjal, mert hiszen nem teljesen azonos mindazon javadalmakkal, a melyeket, ő mint tanító élvez. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Ilyen a természetben való lakás, vagy a lakbérilletmény, fűtés stb. Méltóztassék a 4. §-t megnézni, vannak a tanítói javadalmazásnak akárhány oly részletei, a melyeket a tanító mint nyugdíjat nem élvez s azért a saját érdekében, a míg csak teheti, inkább tovább fog szolgálni és e javadalmazásokat tovább élvezi, semhogy azokról lemondjon. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Mindezeknél fogva csak még amaz általa-