Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-574

5*4. otit\*o<i illés 1891. vagyonával, sem az, hogy másokat ejtsünk tévedésbe, mert azt megfizetnők az ország becsületes hírnevével. (Úgy van! jobb felöl.) Mi tudjuk, hogy a világkiállítások túlhaladott álláspontot jelentenek mindenütt a világon és hogy mai nap már csak speciális vagy országos kiállításoknak van értelmök. Mi tudjuk, bogy egy kiállítás nem teremthet újat, hanem csak feltüntetheti, összefoglalhatja a meglevő nemzeti erőket. Mi tudjuk, hogy jöhetnek pillanatok, mikor a parlamentnek nagy horderejű elhatározásaira mértékadó lesz, hogy ezen ház tagjai egész pontosan megítélhessék, hogy a magyar ipar milyen erős, vagy milyen gyenge. Ezeket tudva, kívánjuk az országos kiállítást, nem azért, mintha azokat a legenda szerű idegeneket, a kikről némelyek ábrándoznak, elkápráztatni óhajtanok, hanem abból a czélból, hogy magunk meríthessünk meggyőződést arra nézve, mely tekintetben gyarapodtunk tudásban és ízlésben és mely pontok azok, a hol az öntevékenységet esetleg az állási) erejével serkenteni, istápolni, vagy épen pótolni kell. (Helyeslés jobb felöl.) A ki így fogja fel a kiállítást, az nem adhat a kormánynak oly directivát, hogy minden előzőjét felülmúló fényes kiállítást rendezzen; mert, bocsánatot kérek gróf Zichy Jenő t. képviselő úrtól, ez az eljárás, ez az utasítás arra, bogy nagyot kell ám mutatni, — ez tükrözi vissza a provinciális észjárást, a kisvárosi hiúságot, a kisvárosi nagyzást, a kisvárosi üres versengést. (Zajos derültség jobb felől. Mozgás bal felöl.) Komoly nemzet, mely ily vállalkozásra készül, kell, hogy kormányának úgy szóljon, mint a hogy Cromwell szólott annak a festőnek, a ki az ő arczképét festeni készült. „Figyelmeztetem az urat, nézzen meg jól, mert ha az én képemről csak egyetlen egy himlőhelyet is kifelejteni talál, akkor én az urat elcsapom és bérét ki nem fizetem." így kell, hogy mi is szóljunk a kiállítás rendezőinek. A kik czégért akarnak ütni a világnak, azok kérhetnek fényes kiállítást, vakítóan fényeset; azok megrendelhetik jó előre, hogy csupa sikert tessék ám nekik felmutatni ; ellenben mi, kik állandó hasznot remélünk a jövőben a kiállítástól az ország számára, mi azt várjuk, hogy a mindnyájunk által örömmel constatált sikerek mellett mutassa ki különösen és takargatás nélkül a hazai ipar gyöngéit, mutassa ki, hová kell irányítani az iparoktatást, hol kell fejleszteni a műízlést és hol mutatkozik csirája, hogyha nincs is kiképezve, egy eredeti képességnek, a mely bátorításra, szorftl és támogatásra érdemes. Ábrányi Kornél: Ezt mind a millenniumnál . kell megcsinálni! ? Neményi Ambrus: És mert ezt a felfo- I KÉPVII. NAPLÓ. 18S7- 91 XXVII. KÖTET. íeessember %én, szerdán, g$Q gást én is osztom, és mert ezt a követelést tartom az egyedül jogosultnak, azért fogadom el ezt a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés jobb felöl.) ííagy István jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: Ismerem azon áramlatokat, a melyek a tárgyalás alatt levő ügy iránt uralkodnak és épen azért, mert ismerem, ugy érzem magamat e helyen, mint érezhette magát egykoron Dániel próféta az oroszlánok vermében. A különbség az, hogy őt bedobták, én önkéntesen állok ide. De remélem, hogy egyben találkozik sorsunk. A prófétát hite mentette meg a testi sérüléstől és egyéb bajoktól, engem pedigt. pártfcleim ég képviselőtársaim elnézése, a mennyiben az ellenkező véleményt meghallgatni készek lesznek. (Halljuk! Halljuk!) Mert azzal a, határozottsággal és nyíltsággal, a melyre kötelezve vagyok e helyen, kijelentem, hogy a világkiállítás eszméjét nem pártolom, hanem a leghatározottabban a nemzeti kiállítás mellett vagyok. (Élénk helyeslés jobb felöl. Helyeslések a szélső baloldalon.) T. ház! Mielőtt rövid érvelésemhez hozzáfognék, méltóztassanak megengedni, hogy gróf Zichy Jenő t. képviselőtársam leghatalmasabb mondásához fűzzek egy észrevételt; leghatalmasabbnak azért mondom, mert avval aratta a világkiállítás híveinél a legnagyobb tetszést. A mondás pedig az volt, hogy ő a világ-kiállítást azért tartja fontosnak és szükségesnek, hogy documentáltassék, hogy Magyarország független önálló állam, nem pedig egy provincia, a mire tehát egy nemzeti kiállítás lesülyesztené. Végtelenül sajnálom, hogy gr. Zichy Jenő t. képviselőtár sainhoz soha sincs szerencsénk akkor, midőn Magyarország függetlenségének és önállóságának ügye elvileg fel van vetve, (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) hanem esik akkor, a midőn bizonyos kedveskés és bizonyos eapacitalási mód némileg sikerrel kecsegtet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ábrányi Kornél: A véderő vitánál is ott volt! Herman Ottó: Sokat foglalkoztam világkiállításokkal és kiállításokkal egyáltalában; nehéz helyzetben sem sajnáltam az áldozatot, hogy azokat meglátogathassam. De én 1873-tól fogva lemondtam azon élvezetről, a melyet a mai korban egy világkiállítás egyáltalában nyújthatna. A világkiállítások megszűntek az ipar versenyterei lenni és óriási nagy vásárokká váltak, a melyeknek tulajdonképeni hivatásuk az, hogy egy városnak nagy előnyöket nyújtsanak, nem pedig az, a mi az első angol és az első párisi kiállítás hivatása volt. Es ha már most korunknak egész irányát és az abban uralkodó egészséges áramlatokat veszszük tekintetbe, akkor meg kell vallanunk, hogy igazi kiállítá42