Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-574

574. orsüágos Illés 1891. deeüomber MM, szerdán. 321 pességének növekedése folytán is egészen máskép fogadhatjuk őket, mint 1885-ben. (Nagy mozgás a szélső halóidalon.) Végre még egy szempontot kell tekintetbe vennünk és ez az, vájjon kívánatos-e kiállítás gazdasági érdekekből ? Kétségtelen, hogy gazdasági kiállítások ezélszerűbben rendeztetnek vidéki helyeken, a hol azokhoz könynyebben hozzáférhet a vidéki gazdaközönség, azon osztály, mely hosszabb utakra nem igen szokott vállalkozni; azonban összekötve azt egy ilyen országos nemzeti ünnepélylyel itt Budapesten, kétségtelen, hogy a mi különösen gazdasági iparunkat, de meg különben nevezetesebb vetőmagvainkat és a tenyészállatok közvetítését illeti, az azokra nézve mindenesetre csak üdvös és hasznos lehet. Azonban ez általános szempontok mellett a közgazdasági bizottság kénytelen volt még egy külön szemponttal is foglalkozni, tudniillik azon kérdéssel, mely a közgazdasági bizottságban is felmerült és azóta hírlapokban is gyakran szellőztetett, vájjon világkiállítás legyen-e, vagy országos nemzeti? (Halljuk! Halljuk!) A közgazdasági bizottság határozottan az országos nemzeti kiállítás mellett foglalt állást és pedig több szempontból. Az első szempont az volt, hogy miután egy nemzeti nagy ünnep rendezéséről van szó, azt hittük, ezen keretbe csakis egy nemzeti kiállítás illik be, mert a világkiállítás igen könnyen disharmoniát szülne és egy nemzeti ünnepen, ámbár szívesen látjuk minél nagyobb számmal az idegen vendégeket, a gazdáknak, a háziuraknak nekünk kell lennünk. A másik az iparpolitikai, vagy ha úgy akarjuk mondani, a nemzetgazdasági szempont. Mint már előbb szerencsém volt jelezni, a mennyire üdvösnek és az iparra nézve hasznosnak véljük egy országos nemzeti kiállítás rendezését, ép annyira nem fogadhatjuk el hasznosnak, sőt ellenkezőleg veszélyesnek tartjuk egy világkiállításnak rendezését. Kétségtelen, hogy iparunk az újabb időben jelentékeny lendületet vett és nincs okunk azt szégyenleni, azonban ha összehasonlítjuk a szerencsésebb körülmények közt fejlődött nagyobb országok iparával, kétségtelen, hogy a mi iparunk még zsenge ifjú kúrát éli és ennélfogva egy világkiállításon semmi esetre sem foglalhatja el az első helyet. De vegyük egész gyakorlatilag a kérdést. Világkiállítást rendezhet v-agy oly nemzet, a melynek még semmi ipara nincs, a melynél tehát egy világkiállítás a megalakuló nemzeti iparnak alapját volna hívatva megvetni, vagy rendezhet oly nemzet, melynek elég erős ipara van ahhoz, hogy felhívja a világversenyt KÉPVU. NAPLÓ. 1887--92. XXVII. KÖTET. maga ellen és azon reményben lehet, hogy ezen világversenyben büszkén győzelmesen megáll. Mi a középen állunk; van már iparunk és annak- kiterjesztését keli előmozdítanunk, de arra még semmi esetre sem vagyunk elég erősek, hogy a világversenyt magunk ellen felhívjuk, A harmadik szempont, a pénzügyi szempont. Az országos kiállítás kétségkívül sok pénzbe fog kerülni, de az a pénz itt marad, a mit mi költünk, az az országban marad, az nem megy ki és hasznára fog szolgálni úgy iparunk fejlődésének, mint a cultura emelkedésének. Az tehát csak egy kölcsön adott tőke, a melynek kamatai nemzetgazdaságunkban, azt hiszem, bőven meg fognak térülni; ellenben, ha közösen tekintetbe veszszük népünk azon gyöngeségét, a mire már előbb is czéloztam, hogy a külföldi tárgyakat annyira kedveli, mennyi pénz fogna ismét egy világkiállítás által a külföldre vándorolni, a honnan az soha többé vissza nem térül. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ellenkezőleg í) Hiú az a számítás, egész önkényes, hogy a kiállítás alatt besereglő idegenek itt csupán magyar tárgyakat fognak venni, ha másféle tárgyak vásárlására is van alkalmuk; mert igaz ugyan, hogy az angol nem fog angol tárgyakat s a franczia nem fog franezia tárgyakat vásárolni, de az nincs kizárva, hogy az angol itt franczia árúkat vegyen és megfordítva: épenséggel nem következik az tehát, hogy magyar tárgyakkal fogják magukat ellátni. De a tisztán országos nemzeti kiállításon , . . Gr. Károlyi Gábor: Arra senki sem jön! (Zaj.) Perlaky Elek előadó: Engedelmet, de én sokkal jobb véleménynyel vagyok e tekintetben és jobban ismerem a külföld rokonszenvét, melyet irántunk táplál. Gr. Károlyi Gábor: Ezt mindig beszélik! (Sálijuk! Halljuk! jobb felől.) Perlaky Elek előadó: Ha mi egy speciális magyar kiállítást rendezünk, az mindenesetre fog annyi vonzerővel bírni, mint egy roszszúl rendezett kisszerű világkiállítás. (Mossgás a szélső baloldalon.) Ábrányi Kornél: Nem kell rosszul rendezni, hanem jói! (Zaj.) Gr. Károlyi Gábor: Hát ne rendezzék rosszul. (Zaj.) Meszlény Lajos : Jól ismerik magukat! (Mozgás jobbról.) Beöthy Ákos: Nem bízik a minister ügyességében. (Derültség.) Perlaky Elek előadó: Azt méltóztatnak mondani, hogy ne rendezzük rosszul. Hát, t. ház, a ki figyelemmel kísérte utóbbi időben a világkiállításokat és figyelemmel kíséri azokat az óriási 41