Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-574
3M Sf 4. ftrsüáeos ülés 1891. áecíemher 9.én s sserdáa. előkészületeket, melyek a chicagói világkiállításra történnek s ha látjuk a statistikai adatokból, hogy a párisi világ-kiállítás . . . Gr. Károlyi Gábor: Nem Perlaky rendezte! (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Elnök: Ne méltóztassanak a képviselő urak minden kisebb elmésséget nyíltan előadni, (Derültség.) mert ez zavarja a szónokot. Perlaky Elek előadó:. -. hogy a párisi világkiállítás költsége negyven millió frank volt, a melyhez képest igaz, hogy a bevétel 50 millió frankot tett, de számítsuk be azt is, hogy az állam és a város 25 millió frank subventióban részesítette a kiállítást, tehát a tényleges veszteség 15 millió frank, daczára annak, a mi csak Parisban lehetséges, hogy a látogatók száma 32V* millió volt. A ki mindezeket látja, az nem mondhatja, hogy ne rendezzük rosszul a kiállítást, mert miképen gondolhatjuk mi azt el, hogy Budapest képes lenne a látogatók ilyen rendkívüli tömegét befogadni ? Hiszen Parisban az idegenek száma állandóan meghaladja a 150.000-et, míg nálunk öt vagy hatezer. Méltóztassék már most elképzelni, hogy ha ide csak 30—40 ezer idegen jön, mennyire felszöktetné ez az árakat és bekövetkeznék az, a mi 1873-ban Bécsben történt — ott pedig csak 7 millió volt összesen a látogatók száma — hogy a túlságosan felszökött árak következtében a külföld csakhamar tartózkodott a kiállítás látogatásától. ilyen körülmények közt komolyan lehetne attól tartani, hogy a kiállítás egy nagy kudarczra vezetne. Ehhez a közgazdasági bizottság nem járulhat. De tekintsük pl.*'a chicagói kiállítást. Ott az amerikai államok a kiállítási czélokra inasuk 18 millió dollárt, tehát 36 millió forintot aranyban ajánlottak fel, azon kívül az idegen államok körülbelül 10 milliót ajánlottak. Már most kérdem, minő féktelen chauvinismus kell ahhoz, hogy mi a, mi erőnkkel ezen óriási erőfeszítésekkel szemben versenyre szálljunk jó eredmény reményével? Mindezen okoknál fogva a közgazdasági bizottság — ismétlem — határozottan egy országos nemzeti kiállítás rendezése mellett foglalt állást. Nem elég azonban, t. ház — és ezt felszólalásom befejezéséül vagyok bátor mondani — hogy a kormány és a törvényhozás hasson közre ennek létesítésére. Az sem elég, hogy iparosaink azt teljes lélekkel felkarolják, hanem szükséges, hogy ezen kiállítás és a millenniumi ünnepségek rendezésének létesítése iránt az egész nemzet melegen, hazafias érzülettel érdeklődjék és akkor a, miilenrami ünnepség fontos momentum fog lenni hazánk történetében. Zárköve lesz az a multak harezának és alapköve jövő fejlődésünknek a béke munkáiban és hazánk felviragozásának. Azért, mint a bizottság előadója, újólag bátor vagyok a törvényjavaslatot a t. háznak elfogadás végett ajánlani. (Helyeslés jobb felől.) Nagy István jegyző: Gr. Zichy Jenő! (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Zichy Jenő: T. ház! Ritkán szoktam igénybe venni a t. ház becses idejét, hanem ma kötelességem felszólalni, kötelességem pedig nemcsak azért, mert meggyőződésem az, hogy e törvényjavaslattal nem állunk a magyar állam önállásának magaslatán, hanem azért is, mert épen ezen kiállítás érdekében és a millennium megünneplése ügyében másfél évvel és egy évvel ezelőtt adtam be a kormányhoz két rendbeli emlékiratot, a melyek nemcsak az én véleményemnek, de oly körnek és csoportnak kifolyásai voltak, a mely kör az ország színe-javát foglalja magában, a mely körnek tagjai oly férfiak, a kik számolnak önmagukkal és a körülményekké! és állami létünk fejlődésével. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az első emlékírat a millennium megünneplésére yonatkozik, a másik emlékírat a világkiállítás tervezésével. (Halljuk! Halljuk!) Az elsőben felajánlottuk közreműködésünket ; a másodikban kértük a kormányt, hallgasson meg bennünket, hogy előadhassuk terveinket, a melyek alapján nem egy országos-, hanem világkiállítást kívánnánk létesíteni, a nélkül, hogy erre az állam erszényét igénybe vegyük. (Helyeslés bal felől.) Választ egyik emlékiratra sem tudtunk nyerni; mig nem végre egyszerre mintegy deus ex machina oly szakminister kezébe került a dolog, a ki szokott erélyével azonnal keresztülhajtotta minden fórumon az ügyet. Gratulálok hozzá; de hogy a sikerhez és a befejezett munkához fogok-e gratulálhatni: ezt én nem merem állítani. (Tetszés bal felől.) Sokféle jóslásokat hallottunk. (Halljuk! Halljuk!) így a t. előadó úr már azt jósolta, hogy a világkiállítás tökéletes fiaskó lesz, akképen szólván hozzánk, mintha bizony ilyen dologgal mi nem foglalkoztunk volna. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Minthogy a t. kormány nem hallgatott meg minket, hogy miben áll tervünk, engedje meg a t. ház, hogy annak részleteit főbb vonásokban ha nem fárasztom aazal, itt adhassam elő. (Halljuk! Halljuk !) A kormány részéről nem hallgatták ugyan meg, de rásütötték arra, a ki ezen ügyben dolgozott — s az én voltam — a bélyeget, hogy külföldi vállalkozókkal, szédelgőkkel és zsarolókkal áll össze és azokkal akar itt, Magyarország kárára és szégyenére világkiállítási esperimenüi mot csinálni.
