Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-574

320 SÍ4. orsííígos fllés 1891. iememhev 9-én, szerdán. korra vall, hanem a nemzetnek ifja erejére, mely reményekkel tölthet el mindnyájunkat, hogy nemcsak dicső múltunk volt, hanem jelenünk és jövőnk is van. Ez az érzelem ösztönözte a magyar közérzületet arra, hogy az ezeréves fennállás örömünnepét egy nagy nemzeti ünnepben megtartsa, hálával a múlt iránt, reménynyel a jövő felé. (Zaj és mozgás a baloldalon.) És a kormány megértvén a nemzet szívverését ez irányban is, élére állt e mozgalomnak és azt hasznos irányban vezetni vállalkozott. Az ünnepélynek nem szabad üres, csillogó fényű pompának lennie, hanem kell, hogy maradandó becsű legyen; kell, hogy egyik eszköze legyen annak, hogy ismerjük meg önmagunkat. (Zaj és 'mozgás a szélső baloldalon.) Ha fontos, t. ház, a magán ember életében azon régi bölcs mondás: ismerd meg magadat, ez különösen fontos egy nemzet életében és én meg vagyo< győződve arról, hogy ha mi magyarok megismerjük önmagunkat elfogulatlanul, akkor igen sok chauvinismus, mely a nemzetet talán tálsebes, megerőltetett haladásra kívánja bírni és a mely ennélfogva csak vészé lyes lehet, el fog némulni; de viszont elnémul. azon elbátortalamtás is, mely a nemzetet önérzetétől, jövőjébe vetett reményétől akarja megfosztani. (Zaj a szélső baloldalon.) Es ha tekintetbe veszszük, hogy mi nié<r mindig mennyivel adózunk a külföldnek oly tárgyakért, a melyeket itthon is ép oly jól és jutányosán kaphatnának meg és hogy ezen tünet nek egyik f

őoka épen az, hogy hazai közönségünk nem ismeri hazai iparunkat; ha tekintjük másrészt azt, hogy még igen sok gazdagvidéke van hazánknak, a hol az élet nemesebb szükségletei iránt, a miket a művészet és ipáiéi égit ki, az érzék még tiilkevéssé van kifejlődve, a hol tehát iparunk még nagy területeket hódíthat meg és ha végre nem hagyjuk számításon kívül azon keleti indolentiát, a mely népünknek— sajnos — egyik sajátsága, a melynél fogva folytonosan ösztökélni kell és vele mintegy megkedveltetni, megízleltetni a művészet és ipar által nyújtott kellemetességeket: én azt hiszem és a közgazdasági bizottság is ebből indáit ki, hogy mindezekre egy kiállítás igen alkalmas közvetítő eszköz. Ezért a közgazdasági bizottság örömmel üdvözölte egy kiállítás rendezésének eszméjét. Látjuk, t. ház, a külföldi példákból, hogy mindenütt, a hol valamely iparágkezdődőben, föllendülésben volt, ott azt kiállítások rendezésével iparkodtak elősegíteni. Nekünk, mint számra nézve kis nemzetnek, különösen a művészet és ipar támogatásában kell határozott, hazafias nemzeti politikát követni: nem elég azt az úgynevezett nagy politikában hangsúlyozni, hanem szükséges mindennapi szükségleteink kielégítésénél folytonosan figyelembe vennünk azt, hogy a mit mi saját hazai iparunkra költünk, annak a haza veszi hasznát és így hazafias irányban kell e tekintetben is a társadalmi életben ép úgy, mint a magánéletben hatnunk és dolgoznunk. Ez a szellem emelte a franczia, az angol, a belga, a svájezi ipart és bár tiszteletben tartják a szomszédországok kifejlett iparát is, bár szívesen ellesik azok találmányainak titkait és alkalmazzák is azokat, de első sorban minden franczia a franczia, minden angol az angol ipart fogja szeretni, támogatni és emelni. Csak mi magyarok vagyunk azok, a kik még mindig túlságosan szerelmesek vagyunk a külföldi iparba. Ezen önmegismerésnek és ítgyszólván beszámolásnak egyik alkalma és módja lenne az a kiállítás, a melyet a milleninm ünnepére a kormány javaslatba hoz és a közgazdasági bizottság a kormány javaslatát úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadásra ajánlja. (Halljuk! Halljuk !) A törvényjavaslat maga rövid és világos. Az 1. §-ban most még csak elvileg mondatnék ki, hogy 1895-ben egy országos nemzeti kiállítás rendeztetik. A második és harmadik szakasz intézkedik a további teendőkről, hogy tudniillik a kormány lépjen érintkezésbe az illetékes körökkel, a költségvetést készítse el és annak idején terjeszsze a törvényhozás elé. Végre a 4. § ezélszerűségi szempontból az iránt intézkedik, hogy addig, a míg ezen 1895-ben tartandó kiállítás bevégeztetnék, semminemű más kiállítása kormány engedélye nélkül ne legyen. Két komoly ellenvetés hozatott fel általánosságban a kiállítás ellen. Az első, hogy nem fogja-e ez iparosainkat túlságosan megerőltetni ? Erre a legilletékesebben megfelelt a tegnapi tanácskozás, a melyet a nagyiparosok tartottak és a melyben határozottan az országos nemzeti kiállítás rendezése mellett nyilatkoztak. A második kérdés az volt: vájjon nem korai-e még 1895-ben egy kiállítás tartása az 1885-iki után? A közgazdasági bizottság azon nézetben volt, hogy nem. Hisz épen 1885. óta ^fejlődött hazai iparunk annyira, hogy azt megismerni szükséges és hasznos; de hazánk közgazdasági viszonyai és különösen a közlekedési módok ép 1885. óta fejlődtek annyira, hogy az 1895 ben rendezendő kiállítás egész más chanee-okkal áll szemben, mint az 1885-iki, miután sokkal inkább leszünk képesek a külföldi vendégeknek nemcsak itt az ország fővárosában kényelmet nyújtani, hanem a mennyiben hazánkat megismerni akarnák, közlekedési eszközeink szaporodása következtében is, de meg vidéki városaink elfogadó ké-