Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-574
674. országos ülés Í891. (közember 9-én, szerdán. 3Í9 minister úr azt mondja, hogy azért szolgálja le a második évet, hogy ennek végével bizonyos vizsgát tehessen le s a hadsereg-ben mégi 4 * bizonyos állást foglaljon el. Ezt megengedem, de miféle felfogás az, t. ház úgy állítani fel a katonaságra vonatkozó tété leket, hogy minden polgár, a ki ép kezű és ép lábú, tartozik katonává lenni; a műveltebbeknél úgy állítani fel a tételt, hogy az illető tartozik magának a hadi tudományból annyit szerezni, hogy tisztté lehessen? Vájjon nincs-e az emberi, természetnek az a variánsa, még pedig fenséges és magasztos variánsa, mely ösztönszerűen irtózik az összes hadi dolgoktól? Vájjon azok, a kik az emberiséget leginkább megszolgálták a tudományok, a művészetek és a polgári munka terén, nem iszonyodtak-e a katonaságtól? Vájjon nem képzelhető-e egy oly felfogás, elme, hogy absolut becsületesség mellett nem birja felfogni a katonai tudományokat, úgy, a mint látunk természeteket, a melyek nem veszik be a számtant, vagy más disciplinákat? (Felkiáltások a szélsőbalon: A magyar nyelvet! Nagy derültség.) Mit akarunk, hogy mindenkit kényszerzubbonyba kényszerítenek és hogy mindenkit e kényszerzubbony behatása alatt kiállítanak az önök fegyvereivel? Én ily felfogásnak soha pártolója nem lehetek, nem fogadtam el a törvényjavaslatot és nem fogadom el az első szakaszt Most végűi, t. ház, még egy megjegyzést kell tennem. Én képviselői kötelességemet iparkodom becsületesen teljesíteni a magam felfogása szerint. Tisztelem a házat, a törvényhozás előtt feltétlen tisztelettel meghajlom és nagyfontosságot helyezek arra, hogy magamviselete olyan legyen, a minőnek itt lennie kell és azért érzé kényen veszem azt, ha rendreutasításban része sülök az Elnök: székből. Bokros Elek t. képviselőtársam, e ház alelnöke rendreutasított tegnapelőtti felszólalásom egy tételéért. (Halljuk!) Én, t. képviselőház, polémiát folytatni nem akarok és lemondok arról, hogy irt bővebb fejtegetésekbe bocsátkozzam; de, t. képviselőház, az Elnök: rendreutasítás, a minő súlyosa tekintetben, hogy a képviselő az ellen nem is remonstrálhat, épen abban gyökeredzik, hogy annak absolut igazságosnak kell lennie; már pedig én egész tiszte lettel azt mondom, hogy éu a minapi rendreutasítás indokát, úgy, a mint az kifejtve volt, igazságosnak nem ismerhetem el, hanem egyoldalúnak tartom, mert az az éles szó, amelybe én eoncludáltam, az értelme szerint olyan, hogy azt egy tételre nem lehet, csak ellentétekre lehet alapítani s ha t. képviselőtársam, mint annak az ülésnek az elnöke, azt mondja, hogy »az a magasztos történeti tény*, a melyet ő értett és ennek felhozása miatt engem rendreutasított, hát ez a kérdésnek csak egyik oldala, mert én felállítottam egy másik történeti tényt evvel a magasztossal szemben és kifejeztem azt, hogy a kettő együtt nem eompatibilis. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) LIa tehát engem a t. elnök úr mind a, két tételért rendreutasít, elismerem, hogy nem egy oldalúlag járt volna el. (Mozgás a joboldalon és felkiáltások: Hát ez nem polémia?) De így szabad állítanom, hogy a. rendreutasítást azon indokolással, a melyet ő használt, nem érdemeltem meg. (Mozgás jobb felől. Helyeslés a szélső baloldal.) Különben kijelentem, hogy a szakaszt nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. képviselőház! (Halljuk!) A képviselő úr maga is kijelentette, hogy nem akar polemisálni az Elnök: rendreutasítás ténye ellenében és így felszólalásának végét egyébnek nem tekinthetem, mint azon szavak magyarázatának, a melyekért rendreutasíttatott.(Helyeslés a szélsőbaloldalon.)E szerint erre nézve további intézkedés szüksége fenn nem forogván, ha senki sem kíván szólani, kérdem a t. házat, méltóztatik e az első szakaszt elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadta a szakaszt. Következik a 2. §. Yarasdy Károly jegyző [olvassa a 2. §-t). Elnök '. Ha nincs észrevétel, kimondom, hogy a t. ház többsége a szakaszt elfogadja. (Helyeslés.) Következik a 3. §. Yarasdy Károly jegyző [olvassa a 3. §-t). Elnök: Elfogadtatik. E szerint a törvényjavaslat részleteiben is elfogadva lévén, végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a napirend második tárgya: a közgazdasági bizottság 825. számú jelentése az 1895. évben Budapesten tartandó országos nemzeti kiállításról szóló törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem a t. ház méltóztatik a jelentést felolvasottnak tekinteni (Helyeslés) és így az általános vitát megnyitom. Az első szó a bizottság előadóját illeti. Perfaky Ede előadó: T. képviselőház! Hazánk ezredéves fenáHasának ünnepét szándékozik a nemzet megülni 1895-ben. Melyik igaz hazafimik keblét nem dagasztaná a legmagasztosabb érzelem, megemlékezvén arról, hogy hazánk annyi vész és vihar után, melyeknek részint földírati fekvésénél fogva, részint pedig népének törhetien szabadság-érzeténél fogva folyton ki volt téve, nemcsak fennáll, hanem úgy a politikai, mint közgazdasági élet minden terén fejlődést mutat, oly fejlődést, mely nem agg
