Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-573

573. országos ülés 1891. deczember 7-én, hétfőn. 209 nél. Ez végre is a sorsnak, a véletlennek következménye. És valamint ez ezen terhekre vonatkozólag áll, úgy áll ez a financiális terhekre vonatkozólag is. Csakhogy ezen terheket illetőleg még egy más momentum is fenforog, azon momentum, hogy azoknak évről-évre, illetőleg időnkint való meghatározása a törvényhozás, a delegatio határozatától függ s hogy ezen financiális terhek évenkint változhatnak a ministeri javaslatok és a törvényhozás, illetőleg a költségeket megszavazó testületek betátása és akarata szerint, A védtöryény lehetetlen, hogy akként legyen megállapítva előre 10 évre, hogy változatlan fix kereteket szabjon meg a hadügyre vonatkozólag. Megszabhatja maximumát azon terheknek, melyek egyáltalán fenforoghatnak, de nem szabhatja meg ezen terhek mértékét. Ez bizonyos esetekben imperativ következményekkel jár annyiban, a mennyiben pl, meghatározza, hogy a legénységnek bizonyos gyakorlatokban részt kell venni és ezen gyakorlatoknak költségeit megállapítja, a melyek közvetlenül a védtörvényből folynak, mert az, hogy a legénységet be kell idézni, az, mint a véd törvény közvetlen eredménye fogható fel. De nem mondja azt, hogy norma] budgetet kell megállapítani a hadseregre nézve, a melyen belül kell maradni és a melyen túl nem lehet menni. És valóban nagyon czélszerűtlen volna egy normál bndgét megállapítása és a védtörvény következményeinek oly felfogása, mintha az fix, állandó pénzügyi keretet szabna meg, mert ha a törvényhozás a védtörvényt hosszabb idő;e alkotja meg — pedig csak hosszabb időre lehet azt megalkotni — akkor nem maradhat meg azon mindenkori minimumnál, melyre a hadsereg költségeit tényleg a pénzügyinmister hozzájárulásával és a delegatio által leszorítjuk, hanem szükségképen kell, hogy egy bizonyos tétel mellett maradjon meg, a mely múlhatatlanul magasabb lenne, mint a mekkora azon összeg, a mely most a közös hadsereg szükségleteire mindig a viszonyok tekintetbe vételével a fenforgó viszonyok közt valóban a szükséges költségek minimumának mondható, úgy, hogy ha azon a nyomon indulnánk el, melyet a t. előttem felszólalt képviselő úr és a pártja részéről felszólaltak tartottak szem előtt, azon eredményre jutnánk, hogy egy átlag budgetet kellene megszavazni, melynél a tényleges költségek vajmi gyakran magasabbak lennének, a mely budget maga mint átlagbudget tetemesen magasabb lenne azon átlag költségvetéseknél, a melyek ma terjesztetnek elő. Ha pedig a t. képviselő úr nem ezen álláspontra áll, hanem arra, hogy a védtörvény következményekép kell tekinteni mindazon összegeket, melyek nagyobbak, mint a védtörvény előtt e czélra kért összegek, akkor kérdem a t. képviselő úrtól: hol talál helyet azon összegek részére, melyek egy európai sitnatió következményei kép állanak elő, költségvetésünkben és melyek a költségvetést egyátalán nem a védtörvény következtében terhelik, hanem terhelik egyszerűen azért, mert hazánk biztossága szempontjából nem maradhatunk hátra oly védelmi eszközök tekintetében, a melyek alkalmasak arra, hogy mások részéről a támadó eszközök beszerzését ellensúlyozni és a mások részéről alkalmazott fegyvereket visszaverni lehessen. Pedig el fogja ismerni a t. képviselő úr, el is ismerte tényleg a delegatioban rövid idővel ezelőtt, hogy vannak a hadseregnek ily szükségletei, sőt hogy a jelen budget keretében nem is mentünk túl azon szükségleteken, a melyek közvetlenül épen ebből a szempontból megkívántatnak. Hol vannak tehát a védtörvény következményei ennél a budgetnél? Azon összegekben, a melyek egyszerűen a védtörvény imperativ parancsai következtében vétettek fel a költségvetésbe. De bebizonyíttatott és pedig ismételve, hogy például azon 53.000 frt, a mely a volt egyéves önkéntesek közííl kikerült tartalékos tisztek gyakorlataira vonatkozik, nem számítható ezen összegekhez, hanem ezen összegekhez csak az a 470.000 frt számítható, a mely minden tekintetben megfelel azon költségeknek, (Ellenmondás bal felől.) melyeket maga a pénzügyi bizottság és a képviselőház akkoriban a védtörvény szükséges következményei alatt értett, úgy, a mint ez az akkori ministeri jelentésekből is kiolvasható. Hiszen ez a vita akkor is feirforgott, akkor is megvolt a kétértelműség a védtörvény következményeire vonatkozólag. Ebből a kétértelműségből, midőn mi akkor is rámutattunk és megemlítettük, hogy a mi értelmezésünk más, mint a t. képviselő uraké, fegyvert kovácsolni a múltra vonatkozólag és fegyvert kovácsolni jelenlegi eljárásunk ellen, azt hiszem nem lehet. (HelyesHs jobb felöl.) A második kérdést, a mely felmerült. ÍIÍ egyéves önkéntesekre vonatkozó határozati javaslat vetette fel és azokban, a miket az igen t. képviselő úr e határozati javaslat indokolásául elmondott, engedelmet kérek, de legalább is némi félreértése forgott fel annak, amit Bécsben a delegatio alkalmával a közös minister kijelentett; mert nem azt mondta, sőt tiltakozott ismételt felszólalásában azon értelmezés ellen, mintha az egyévi önkéntesek második évi szolgálata egyáltalán kérdés vagy próba tárgyát képezhetné, csak azt mondta hogy kétségek merültek fel az iránt, vájjon vizsgák alkalmával és az egyévi önkéntesekkel való bánásmód tekintetében teljesen egyenletes és egyforma mérték alkalmaz-