Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-573

573. országos ülés 1891. deczember 7-én, hétfőn. 209 nél. Ez végre is a sorsnak, a véletlennek követ­kezménye. És valamint ez ezen terhekre vonatkozólag áll, úgy áll ez a financiális terhekre vonatkozó­lag is. Csakhogy ezen terheket illetőleg még egy más momentum is fenforog, azon momentum, hogy azoknak évről-évre, illetőleg időnkint való meghatározása a törvényhozás, a delegatio hatá­rozatától függ s hogy ezen financiális terhek évenkint változhatnak a ministeri javaslatok és a törvényhozás, illetőleg a költségeket meg­szavazó testületek betátása és akarata szerint, A védtöryény lehetetlen, hogy akként legyen megállapítva előre 10 évre, hogy változatlan fix kereteket szabjon meg a hadügyre vonatkozólag. Megszabhatja maximumát azon terheknek, melyek egyáltalán fenforoghatnak, de nem szabhatja meg ezen terhek mértékét. Ez bizonyos esetek­ben imperativ következményekkel jár annyiban, a mennyiben pl, meghatározza, hogy a legény­ségnek bizonyos gyakorlatokban részt kell venni és ezen gyakorlatoknak költségeit megállapítja, a melyek közvetlenül a védtörvényből folynak, mert az, hogy a legénységet be kell idézni, az, mint a véd törvény közvetlen eredménye fogható fel. De nem mondja azt, hogy norma] budgetet kell megállapítani a hadseregre nézve, a melyen belül kell maradni és a melyen túl nem lehet menni. És valóban nagyon czélszerűtlen volna egy normál bndgét megállapítása és a védtörvény következményeinek oly felfogása, mintha az fix, állandó pénzügyi keretet szabna meg, mert ha a törvényhozás a védtörvényt hosszabb idő;e alkotja meg — pedig csak hosszabb időre lehet azt megalkotni — akkor nem maradhat meg azon mindenkori minimumnál, melyre a hadsereg költségeit tényleg a pénzügyinmister hozzájáru­lásával és a delegatio által leszorítjuk, hanem szükségképen kell, hogy egy bizonyos tétel mellett maradjon meg, a mely múlhatatlanul magasabb lenne, mint a mekkora azon összeg, a mely most a közös hadsereg szükségleteire mindig a viszonyok tekintetbe vételével a fen­forgó viszonyok közt valóban a szükséges költ­ségek minimumának mondható, úgy, hogy ha azon a nyomon indulnánk el, melyet a t. előttem felszólalt képviselő úr és a pártja részéről fel­szólaltak tartottak szem előtt, azon eredményre jutnánk, hogy egy átlag budgetet kellene meg­szavazni, melynél a tényleges költségek vajmi gyakran magasabbak lennének, a mely budget maga mint átlagbudget tetemesen magasabb lenne azon átlag költségvetéseknél, a melyek ma terjesztetnek elő. Ha pedig a t. képviselő úr nem ezen álláspontra áll, hanem arra, hogy a véd­törvény következményekép kell tekinteni mind­azon összegeket, melyek nagyobbak, mint a védtörvény előtt e czélra kért összegek, akkor kérdem a t. képviselő úrtól: hol talál helyet azon összegek részére, melyek egy európai sitnatió következményei kép állanak elő, költség­vetésünkben és melyek a költségvetést egyáta­lán nem a védtörvény következtében terhelik, hanem terhelik egyszerűen azért, mert hazánk biztossága szempontjából nem maradhatunk hátra oly védelmi eszközök tekintetében, a melyek alkalmasak arra, hogy mások részéről a támadó eszközök beszerzését ellensúlyozni és a mások részéről alkalmazott fegyvereket visszaverni lehessen. Pedig el fogja ismerni a t. képviselő úr, el is ismerte tényleg a delegatioban rövid idővel ezelőtt, hogy vannak a hadseregnek ily szükség­letei, sőt hogy a jelen budget keretében nem is mentünk túl azon szükségleteken, a melyek köz­vetlenül épen ebből a szempontból megkíván­tatnak. Hol vannak tehát a védtörvény következ­ményei ennél a budgetnél? Azon összegekben, a melyek egyszerűen a védtörvény imperativ parancsai következtében vétettek fel a költség­vetésbe. De bebizonyíttatott és pedig ismételve, hogy például azon 53.000 frt, a mely a volt egyéves önkéntesek közííl kikerült tartalékos tisztek gyakorlataira vonatkozik, nem számítható ezen összegekhez, hanem ezen összegekhez csak az a 470.000 frt számítható, a mely minden tekintetben megfelel azon költségek­nek, (Ellenmondás bal felől.) melyeket maga a pénzügyi bizottság és a képviselőház akko­riban a védtörvény szükséges következmé­nyei alatt értett, úgy, a mint ez az akkori minis­teri jelentésekből is kiolvasható. Hiszen ez a vita akkor is feirforgott, akkor is megvolt a kétértelműség a védtörvény követ­kezményeire vonatkozólag. Ebből a kétértelmű­ségből, midőn mi akkor is rámutattunk és meg­említettük, hogy a mi értelmezésünk más, mint a t. képviselő uraké, fegyvert kovácsolni a múltra vonatkozólag és fegyvert kovácsolni jelen­legi eljárásunk ellen, azt hiszem nem lehet. (HelyesHs jobb felöl.) A második kérdést, a mely felmerült. ÍIÍ egyéves önkéntesekre vonatkozó határozati javas­lat vetette fel és azokban, a miket az igen t. képviselő úr e határozati javaslat indokolásául elmondott, engedelmet kérek, de legalább is némi félreértése forgott fel annak, amit Bécsben a delegatio alkalmával a közös minister kijelen­tett; mert nem azt mondta, sőt tiltakozott ismé­telt felszólalásában azon értelmezés ellen, mintha az egyévi önkéntesek második évi szolgálata egyáltalán kérdés vagy próba tárgyát képezhet­né, csak azt mondta hogy kétségek merültek fel az iránt, vájjon vizsgák alkalmával és az egyévi önkéntesekkel való bánásmód tekintetében telje­sen egyenletes és egyforma mérték alkalmaz-

Next

/
Thumbnails
Contents