Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-573

310 573. országos ülés 1891. deczeniber 1-én, hétfőn. ható-e és kijelentette, hogy ez irányban igyekezni fop: a kellő intézkedéseket foganatosítani. (Igaz! Úgy van! jóbb-felől.) Az, hogy az ' intézmény a maga czélját elérte, világosan be van bizonyítva ; he van bizonyítva számok által és pedig oly számok által, a melyeknek visszahatása költségvetésünkre és pedig kedvező irányban, kétségtelen. Be van bizonyítva az, hogy mielőtt ez intézkedés meghozatott, igen számosan, a kik képesek lettek volna az igényeknek megfelelni, nem akarták a tiszti vizsgát letenni, azért, mert a tartalékos tisztté létei esetleges költséggel és alkalmatlansággal járt volna; be van bizonyítva az, hogy a hadseregben óriási mennyiségben hiányoztak tényleg a tartalékos tisztek, a kik háború esetén mulhatlanúl szükségesek; és he van bizonyítva, hogy ez intézkedés által bekövetkezett az, hogy mindenki a tiszti vizsgát letenni iparkodván, a tartalékos tiszti létszámban való hiány tényleg megszűnt és hogytényleg sokkal kevesebb a panasz az egyéves önkéntesek szolgálata tekintetéhen, mint azelőtt volt. S engedelmet kérek tisztelt képviselő úrtól, azt, hogy elveszítjük a qualiíásban, a mit a quantitáshau nyerünk, e tekintetben egyáltalán nem lehet állítani; mert az által, hogy a tiszti vizsga esetleg könnyebbé válik — dato non concesso még egyáltalán nincs kimondva az, hogyazok, a kik a másodévi kényszer nélkül ugy is letették volna a tiszti vizsgát, ezentúl gyengébb tisztek lennének, mintha a régi rendszer alatt tették volna a vizsgát. A qualitás egyáltalában nem változhatott esnem is változott; mert azok, akik a régebbi rendszer alatt letették volna a tiszti víszgát, most is leteszik azt és kétségkívül a tartalékos tisztek élén állanak; a többiek talán nem ütik meg azon mértéket, amelyét megütöttek azok, a kik tényleg letették; de azok megütik azon mértéket, mely szükséges. És végre itt nem az eszményi tökély, hanem a gyakorlati szükség szempontja, a döntő. A mikor tehát látjuk ezt és mikor meg vagyunk győződve, hogy bár súlyos társadalmi állapot árán, de mégis azt, a mi háborúban arra képesít, hogy rendkívüli több költség nélkül kellőleg szervezett csapatok tisztekkel elláthatók legyenek; mikor látjuk, hogy ép azon részről, a melyet a soldateska vagy a nrilitarismus képviselőjének tekintenek a túloldalon, merülnek fel aggályok, de nem azért, mintha azt hinnék, hogy e tartalékos tisztek esetleges feladatoknak nem volnának képesek megfelelni, hanem mivel sokan nem a hadsereg igazgató köreiben, de azon kivííl szívesebben látnák, ha a tiszti helyek száma megszaporíttatnék s egyáltalában nagyon érzik azt a terhet, melyet mi érzünk s mely a tiszti állások betöltéséből budgetünkre hárul. Mikor tényleg így állnak a körülmények, azt hiszem, egyáltaltalában pálczát nem törhetünk ez intézmény felett és azért részemről minden határozati javaslat elvetésével egyszerűen a törvényjavaslatot és a jelentést elfogadom. (Élénk helyeslés johb felöl.) Nagy István jegyző: Horánszky Nándor ! Horánszky Nándor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Rövid akarok lenni, de lehetetlen elhallgatnom az ellőttem szólott t. képviselőtársamnak iménti feszólalását, mert én valóban nem tartanám óhajtandónak azt, hogy a törvényhozás niveauja, előterjesztések ismerete és kötelességtudás tekintetében odaszállít-'ssék le, hogy itt e teremben hirdetni lehessen oly felfogásokat, oly tényeket és oly nézeteket, a melyek a kormánynak előterjesztésével és számszerű adataival homlokegyenest ellenkeznek. (Derültség a hal- és szélsőbaloldalon.) Egyetértek én is, t ház az előttem szólottál abban, (Halljuk! Halljuk!) hogy meddő vita ma már a felett beszélgetni és azt vizsgálni, hogy a véderő törvénynek milyen pénzügyi következményei vannak; meddő vita azért, mert a törvény meg van állapítva és így azon törvény végrehajtásának pénzügyi következményeit viselni kell, de nem meddő semmi körülmények között az, hogy habár utólag is, rámutassunk arra, hogy midőn előterjesztések történnek, midőn törvényjavaslatok terjesztetnek elő: akkor a t. kormány mellőzi azon őszinteséget, a melylyel a törvényhozással szemben eljárnia kell minden tekintetben, különösen pedig a teherviselés tekintetében. Épen ebből a szempontból, minthogy némileg önmagam számára is elégtételt kívánok szerezni azokért, a mik ellenemben a véderővita alkalmával elmondattak, bátor leszek néhány megjegyzést tenni a véderő törvénynek pénzügyi következményeiről; reményem, hogy, a t. minister úr a válaszszal kitérni nem fog, . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Soha! Horánszky lállűor . . . hanem meg fogja azt adni azon alapon, a melyen a kormánynak előterjesztései állanak. Én annak idején a véderő törvénynek pénzügyi következményeit három szempontból difficultáltam. (Halljuk! Halljuk!) Difficultáltam először abból a szempontból, mert felfogásom szerint a véderő törvénynek azon következménye, mely a póttartalék számának tekintélyes emelkedésével fog előállani— ezt mondám akkor — nem lett a kormány által kellő őszinteséggel feltárva; difficultáltam másodszor abból a szempontból, hogy a véderőtörvénynek — a mint állítottam — egy másik következménye az is lesz, hogy a békelétszám budgetszerííleg is emelkedni fog és ezen létszám-emelkedés termé-