Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-573

301 Bfc wisáfoi fllée 1SU. öocüemüer ?•*«, hétttn. hadmentességi adót fizetek, megvonták még a szavazati jogot is. Már engedjen meg a t. képviselő ár, én azt hiszem, hogy nem &z az Isten kormányozza már ezt az országot, a ki régen kormányozta, hanem a minden szentekre bízta annak kormányzását, a kik kormányainknak szabad tért engedtek, hogy ott is, a hol nem is volna lehetséges és szabad, elszedjék jogainkat. T. képviselőház! Őszintén megvallva, én Mihály gazdának igazat adtam és azt mondtam: megérdemli a magyar nemzet, hogy az isten maga, a ki ez idő szerint nem nagyon törődik vele, elhagyja, mert a mely nemzet saját magával nem törődik, azt az isteni gondviselés is rendszerint el szokta kagvni. Meg van írva, hogy: „Ember munkálkodjál és segítségem veled lesz, ha pedig magad rest vagy és nem törődöl a közügyekkel, a hazáddal, a községekkel, pusztákkal és a határokká], én is elhagylak." Ezt csak azért hoztam fel, hogy eclatans példával szolgáljak arra nézve, hogy Magyarországon ez a véradó már a köznépben is aggodalmat kelt. Aggodalmat kelt pedig nézetem szerint annál inkább, mert behozatott ugyan az úgynevezett hadmentességi adó, de hogy ez az adó hova folyt be, rendeltetésére lett-e fordítva, ezt idáig a krónika nem tudja. De azt se tudja, hogy hány magyar-honos harezképtelen és hány osztrák-honos harezképtelen részesült évenként segedelemben a hadmentességi adó arányához képest? Pedig úgy látom, t. ház, hogy azt a hadmentességi adót bizony drákói szigorral hajtják be, helyes is; mert törvény van rá, behajthatja a honvédelmi minister. Es a mi most leginkább nyelvemre adta a szót s felszólalásra késztetett, az a kezemben lévő kimutatás, a mely az állampénztárba 1891. június 1-től szeptember végéig befolyt bruttó bevételekről és azoknak az 1890. év megfelelő időszakával való összehasonlításuk eredményéről szól. Én t. ház, figyelemmel olvastam az, állami bevételeket, de hogy a hadmentes ségi adóból mennyi folyt be, annak az itt felsorolt 45. tétel alatt semmi nyoma; holott pedig tudom, hogy mindig szedik. És ez nem olyan kicsinyes dolog, mert a törvényhozás azon ezélzattal és elhatározással szavazta meg a hadmentességi adót, hogy az alapúi szolgáljon a harczképtelenné vált katonák segélyezésére. Ez az oka, t. ház, hogy felszólalok s ez adta az impulsust arra, hogy a t. ház elé határozati javaslattal járuljak, melynek tartalma íme a következő: »Határozati javaslat. Miután a „hadmentes*égi adó'

: azért lett törvény által megalkotva és kivetve, hogy ezen adóból a harczképtelenné vált katonák segedelmet kapjanak: szükséges tudni, hogy a hadmentességi adóból a harezra képtelen katonák fentartására évenkint milyen összeg fordíttatik. Ez alapon utasítsa a t. képviselőház a honvédelmi minister urat, hogy sürgősen mutassa ki, hogy a hadmentességi adók milyen összeget képeznek, mikép kezeltetnek és hány magyar honos és hány osztrák-honos harczképtelenné vált katona húz abból segedelmet, milyen öszszegben.« Méltóztassanak ezen határozati javaslatot elfogadni, a mely, azt hiszem, a had mentességi törvénybe nagyon is beilleszthető. Egyébként, t. ház, elfogadom Tóth Ernő, Bolgár Ferencz és Irányi Dániel határozati javaslatait. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök! A képviselő úr felolvasván határozati javaslatát, annak újabb felolvasása felesleges. Szólásra feljegyezve senki sem lévén, a vitát bezárom. A honvédelmi minister úr kíván szólni. (Halljuk! Halljuk!) B, Fejérváry Géza honvédelmi minister: T. ház! Méltóztassék nekem megengedni, hogy a felhozottakra reflectálva, a talán téves nézetekre is felvilágosítással szolgálhassak. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Hogy önök, t. képviselő urak, ott a szélső baloldalon, az ujonezokat meg nem szavazzák, az sem nem először, sem nem utolszor történik. Ez azon alapnak természetes következménye, a melyen önök állanak 8 azon elveknek kifolyása, a melyeket önök vallanak, de a melyekben én természetesen nem osztozom (Halljuk'. Halljuk!) Tóth Ernő t. képviselő úr kifogásolja, hogy az újonezok számát a régi népszámlálás alapján terjesztettük elő. Az indokolásban felhoztam és a t. előadó úr is említette azon okokat, a melyek kényszerítettek, hogy most ez idén még az 1880-iki népszámlálás alapján kérjem az ujonezokat. A védtörvény rendeli, hogy az újonezozás márczius 1-ével vegye kezdetét. Miután a statistikai hivatal az adatok feldolgozását, ezt az óriási munkát még sem nálunk, sem Ausztriában be nem fejezte és Ausztriában — a mint tudom — az még később lesz készen, mint nálunk, ennélfogva most a kellő adatok nem állanak rendelkezésemre. Azt igenis tehettem volna, hogy a számot illetőleg csak föltételesen kérjem a törvényhozást, adjon engedélyt az újonezozásra és majd az újonezozás után, a midőn az adatok rendelkezésemre fognak állani, a végleges számbavétel alkalmával szabályoztassék a dolog; de én azt hittem sokkal eorrectebbül járok el, ha a törvényhozástól az