Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-573

W&. orsíägos Ölés 1891. deesember j.én, hétfőn. 308 újonezoknak bizonyos számát, nem pedig egy, a törvényben elő nem hozott számot kérek. így a törvényhozás határozottan tudja, hogy hány új újonezot szavaz meg, holott ha feltételesen kérem az űjonczok megszavazását, egy határozott számot előmutatni nem lettem volna képes. Ez tehát az oka eljárásomnak és én azt hiszem, ebből semmiféle hátrány nem származik. A mi az egyes eseteket illeti, Tóth Ernő t. képviselő úr azon kérdést intézte hozzám, vájjon a magyarországi illetőségűek közül a gyakorlati vizsgán hányan buktak meg? Felelhetem, hogy megbuktak 55-en. Bolgár t. képviselő úr azt mondja, hogy nem tudni, hány újonez lesz megszavazva ezen törvénynyel, mert a póttartalékosok száma korlátlan. Méltóztassék megkülönböztetni az ixjoncz és a póttartalékos fogalmát. Hogy hány újonezot szavaz meg a törvényhozás, azt — gondolom — világosabban nem lehet kimondani, mint avval, hogy 42.711 újonez fog a közös hadsereghez és 12.500 a honvédséghez besoroztatni. Szerintem a dolgot praecisebben előadni lehetetlenség. (Helyeslés jobb felöl.) A mi a póttartalékosokat illeti, ez egészen más természetű szolgálat. Nagyon jól méltóztatik tudni és a védtörvény tárgyalása alkalmával, azt hiszem, elegendően megmagyaráztam, hogy miért kértük akkoriban a régi rendszernek, tudniillik a póttartalékosok eontingentálásának megváltoztatását. A doloü: tehát, azt hiszem, bővebb magyarázatra nem szorul. De legalaposabban összezavarja a t. képviselő úr a védtörvény következményeit a békelétszámmal, a tiszti létszám szaporításával stb. Ezek egymástól különböző, külön álló dolgok. Azon költségek, a melyek a tiszti kar esetleges szaporításából és azon költségek, melyek a békelétszám esetleges szaporításából származnak, nem közvetlen következményei a véderő törvénynek. A véderő törvény, engedelmet kéiek, csak a lehetőséget adja meg arra, hogy ha a béke idejében a szükség a létszám felemelésére előáll, a szükséges emberanyag rendelkezésre álljon, de arra nézve, hogy béke idején tényleg be fog-e következni a létszám felemelése vagy sem, a véderő törvény absoiute nem mérvadó. Vannak bizonyos költségek, melyek közvetlenül a véderőtörvényből következnek. Azok a költségek, melyeket a véderő törvény tárgyalása alkalmával íelhoztam s melyeket Bolgár Ferencz t. képviselő úr is említett s melyeknek összege, ha jól emlékszem, körülbelül 40.000 frtot tesz... Beöthy Ákos: Az a maximum! B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Ily intézkedésaél lehetetlenség egy krajezárig előre kiszámítani : mi lesz az eredmény. A költséjrek tehát körülbelül 485.000 forintban állapíttattak meg, de ez összeget az új véderő-törvényből közvetlenül kimutatott szükséglet eddigelé még el nem érte. A t. képviselő úr a delegatio tárgyalása alkalmával is felhozta e kérdést s én szám szerint — most ugyan a számok nincsenek kezeimben — kimutattam, hogy ez összeget eddigelé a hadügymínister még nem követelte, hanem az első évben, tudniillik 1889-ben, kevesebbet, 1890-ben valamivel többet és most 1892-re, ha jól emlékszem, 460.000 frtnyi szükségletet mutatott ki, a mi még mindig nem 485.000 frt. A hadiigyminister 1892-re — a mint mondom — 460.000 frtot követel, tehát kevesebbet annál az összegnél, a melyet a véderő törvény tárgyalása alkalmával mint maximumot javasoltam. Azt is méltóztatott mondani, hogy a hadügyi kormányzat a törvény határozatait nem respectálja, a mennyiben a hadiigyminister újabb alakulásokról beszélt, nem véve tekintetbe a póttartalékosok nagy számát és már a népfelkelők intézményéhez akart nyúlni. Engedelmet kérek, a póttartalékosok és a népfelkelő-kötelesek közt nexus csak bizonyos tekintetben áll fenn. Minthogy ugyanis a népfelkelési törvény következtében háború esetén a véd kötelesek nagyszámban állanak rendelkezésre, annyival később kerülnek behívásra azon népfelkelőkötelesek, kiket a közös hadsereg, vagy a honvédség kiegészítésére használhatunk, mennél több póttartalékosunk van a közös hadsereg és honvédség csapatainak kiegészítésére háború idejében. Van azonban a népfelkelésnek más hivatása is, mert népfelkelési csapatok szervezése is volt contemplálva. Ez egyébiránt nem is egészen új intézkedés. Erről már az 1868-ik évi népfölkelési törvényben is van szó, habár az kivihető' nem volt, de az eszme már azon törvény meghozatalakor is a törvényhozás előtt lebegett. A népfölkelésnek tehát tulaj donképen egészen más hivatása van, mini pusztán csak az egyes csapatoknak kiegészítése. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy e szerint a hadügyminister nem tartja meg a törvény rendelkezéseit, a mennnyiben a törvényben a hadi létszám 800 meg annyi ezerrel van megállapítva. Először is tévedés, hogy a hadi létszám a közös hadseregben 800 és annyi ezerrel van megállapítva. Volt a régi törvényben igenis; az új törvényben csak az újonczjutalék van benne, hanem különben a dolog, mint ezt a véderő tárgyalása alkalmával magyarázni bátor voltam, egyre megy ki. Egészben véve tehát a hadi létszám 800.000. De eugedelmet kérek, miért kértük mi a póttartaléknak határozott számban való besoroztatását? Miért kértük