Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-573

87S. orsíágos ülés 1891. decsembef 7-én, hetién. gQj lakó oláh, szerb, német ajkúak; tehát nem látják ezek a nemzetiségek, hogy tulajdonképen mi a hatalma a magyar államnak. Mert ha ő Felsége a magyar király érdekében soroltatnának be a magyar nemzeti hadseregbe a mi ifjaink ez országból és ha látnák az országban lakó nemzetiségek, hogy hiszen ős Budán ép ágy, mint Erdély szélén, vagy a legfelsőbb vidéken Txtróczban. Zólyommegyében minden tevékenységnek a hadseregben a hivatalban, a községben és egyházban a magyar állam hatalma adja meg az impulsust arra, hogy ez ország fentartassék: méltóztassék elhinni, nem volna szűk ség, hogy a magyarországi evangélikusok convenfben törjék a fejőket, hogy a panslavismust miképen kell megszüntetni, meri akkor panslavismnsról, vagy panromanismusról ez országban beszélni sem merne senki. Ez az, a mi engem aggodalommal tölt el; ez az, a mi kétségheejtőleg hat reám, hogy a bekövetkezhető európai nagy háborúság esetén hová jutunk, mivé leszünk, ha idebenn Szt.-István birodalmában ezen visszaéléseknek véget vetni nem tudunk és ha nem leszünk képesek odahatni, hogy a magyar állam hatalma ebben a birodalomban, ebben a 6000 mértföldnyi országban mindenütt egyformán tiszteltessék, beesültessék és effectuáltassék. T. képviselőház! Fáj ám az a tudat és elszomorító az a jelenség, midőn az a debreezeni vagy szegedi magyar fiú, a ki egy árva szót nem ért németül, a hadseregben megfosztatok azon nyelv gyakorlásától, a melyet ő édes anyja tejével szívott be nmgába, a hol nem mondják neki, hogy igazodj, hanem hogy richt eueh, a hol az egész gyakorlat a magyar nemzet nyelvével ellentétesen németül gyakoroltatik, mintha itt nagy Germania volna^ nem pedig magyar nemzeti állam. Tudom én, t. képviselőház, hogy azok az ősi erkölcsök, azok az ősi elhatározások, azok az ősi közszellemek ebben az országban ez idő szerint alusznak és nincs bennük elegendő báTörság, nincs elegendő ősi erő ezeket az alvó szellemeket felrázni tétlenségükből, hogy az ország mindazon jogait helyreállítsuk, a mely jogokat sem az isteni, sem az emberi törvények alapján tisztességgel és becsülettel el nem con fiscálhat e nemzettől senki; de hát, t. képviselőház, ez így sokáig nem tarthat, ennek a helyzetnek előbb-utóbb végének kell szakadni a nélkül, hogy ő Felsége örökös tartományait valami nagy szerencsétlenség érné. Csak egyre van szükség: hogy megérlelődjék a factorokban amott az igazságérzet, emitt a bölcsesség érzete, hogy egyik ne kívánjon hatalmaskodni a másik elnyomásával, hanem a magyar király gyakorolja jogait a magyar kormánynyal, az osztrák császár pedig az osztrák ministeriummal. Áz újonczjutalékról lévén szó, azt hiszem, időszerű megemlékezni azon szülőkről, kiket sokan odakünn, sőt egyes hatalmasabb emberek itt is a házban esőcseléknek szoktak nevezni. A véradót nem az a 845.000 szavazópolgár adja, a kik minket ide küldtek, hanem adja a 17 milliónyi szegény nép is. Mái

1 pedig én, a ki a kétszer kettőt mindig négynek találtam és soha sem ötnek vagy háromnak, azt hiszem, hogy a kiktől áldozatokat kívánunk, azoknak jogokat is adjunk. S ezért van ép most ideje annak, hogy szóba hozzuk az általános szavazati jogot. Mert ha az állam a véradót mindenkitől behajtja, akkor csak azért, mert valaki földi javakban szegény, nem szabad eltiltani attól, hogy ép úgy oda járuljon az urna elé, mint az egyfertályos gazda. Azt hiszem, nincs senki, a ki meg merné czáfolni, hogy az itt kívánt 42.711 katona nagy részének szüleit nem mi képviseljük. Mert e szegény harczbeli ifjakat leginkább oly szülők állítják elő, a kiknek sem a községben, sem a vármegyében, sem az országgyűlésen a választási jog megadja nincs. Tudom, t. képviselőház, hogy nem pengetek kellemes húrokat, midőn az általános szavazati jognak behozatalát kérem. De bár ne tessék ez azoknak a factoroknak, a kik a bécsi hatalomhoz oly közel állnak, én azzal nem törődöm s addig, míg e helyen leszek, annyi igazságosság és tiszta, józan felfogás mindig fog bennem élni, hogy minden kedvező alkalmat felhasználok arra, hogy a képviselőházat kötelességének teljesítésére fölhívjam. Mert ha a közös teherviselés elvét'méltóztatik alkalmazni, akkor az állvmélet kedvezményeit is ki kell terjeszteni mindenkire. Á napokban beszéltem, t. ház, egy negyed telkes pestmegyei gazdával, a ki hozzám jött és így szólt: a t. képviselő űr engem jól ismer, tudja azt is, hogy szegény viszonyok közt nevelkedtem és így írai és olvasni nem tanaihattam meg, de azt is tudja, hogy mint olyan jóféle magyar ember, józanul gondolkodni is tudok. Tetszik tudni, hogy nekem az Isten hét fiú-gyereket adott, a kikből hat katona és ha Ausztria-Magyarországnak ma hadat üzenne valaki, vagy pedig ő üzenne hadat egy más nemzetnek, a hat fiam elmenne, hogy az országot megvédelmezze. Az egyik fiam púpos lévén, arra hadmentességi adót vetettek. Ez után tehát ezt fizetem. S képzelje csak a képviselő úr, a mi jegyzőnk tudta azt, íiogy 48 as érzelmfí vagyok s kérem, mikor azt mondtam neki, hogy kifizetem az adómat, tíz krajczárt beuhagyott hátralékul az adókönyvemben s tőlem uram, a hét gyerekes apától,a kinek hat fia tényleges katona, a púpostól pedig