Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-573
5?3. országos Ülés 1891. äeeeomber 7-én, hétfőn. 291 sereg kiegészítését nem ismeri; ez szórói-szóra megállapítható a törvényből. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) De ellenkezik, t. ház, a közös hadsereg intézménye a pragmatica sanetiovaí is. A pragmatica sancfio megállapít igenis kölcsönös védelmi kötelezettséget, de közös hadsereget nem (Úgy van! a tzélső baloldalon.) és ellenkezik az ország számtalan törvényeivel és mindazon törvénveive 1 , melvek az ország önállóságát és függetlenségét kötik ki; mert akárhogy szépítgetjük, t. ház, a dolgot, önálló állam önálló hadsereg nélkül nem létezik. (Úgy van! a szélső bal oldalon.) De ha veszszük, t. ház, a kíizös hadsereg intézménye mai viszony zatában a valódi alkotmányosságnak is kigívnyolása. T. ház! Az, hogy Magyarországnak alkotmányos törvényhozása a maija egészében nem gyakorolhatja az ellenőrzés jogát az államhatalom egyik szerve felett, szerintem alkotmányosságnak nem tekinthető. Mi, t. ház, önmagunkat áltatjuk ezekkel a mai állapotokkal, hangoztatjuk, kikötjük a törvényekben Magyarország függetlenségét, holott mai államszervezetünk lényegében tekintve az önállótlanságnak és függésnek tényleges bizonyítéka. Mivel mi, t. ház, a közös hadsereget alkotmányos úton önálló magyar had -öreggel kívánjuk felvált mi, ennélfogva mi a közös hadseregnek újonezokat meg nem szavazunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A törvényjavaslatnak a honvédség újonczjutalékára vonatkozó részét a párt elfogadja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek után, t. ház, nem mulaszthatom el még egy aggályomnak is kifejezést adni. (Halljuk! Haljak!) Nem azért teszem, mintha talán nagy súlyt helyeznék az esetleges különbözetre, a mi ennek folytán beáll egyik vagy másik ujonczjutaléknál, hanem igenis elvi szempontból, törvényhozási szempontokból vannak aggályaim ez ellen a törvényjavaslat ellen. E törvényjavaslat első szakasza így szól: »Az 1880 : VI. tcz. 14. §-a értelmében a közös hadsereg és hadi tengerészet számerejének biztosítása végett a mi gyár korom országaira eső 427 főnyi stb. úmnezjutalék ezennel megszavaztatik.« T. ház! Itt a hivatkozás tényleg hamis, mert az újonczjutalék nem az 1889 : Ví, tcz. 14. §-a szerint osztatott fel, mert az a szakasz hatirozottan rendeli, hogy az újonczjutalék a legutolsó népszámlálás eredménye szerint osztandó fel, holott, mint a t. rainister úr az indokolásban kijelenti, nem a törvény értelme és imperativ rendelkezése szerint történt a felosztás, hanem az előbbi 1880 ik évi népszámlálás alapján. Mondom, elvi szempontból tulajdonítok e dolognak nagy fontosságot. Ha a t. minister úr el akart térni az 1888 : VI. tcz. 18. §-ának imperativ rendelkezésétől, szerintem az lett volna kötelessége, hogy beterjesszen egy törvényjavaslatot, melyben megengedtetni kéri, hogy eltérhessen a véti tör vény rendelkezésétől és ezúttal még az utolsó előtti népszámlálás alapján osztathassák fel az újonczjutalék. Ha már most együtt tárgyaljuk az egyéves önkéntesek ti ; *,zti vizsgájáról szóló jelentést is, erre (Halljuk! Halljuk!) nagyon röviden a következőket; vagyok bátor megjegyezni. (Halljuk! Halljuk!) A jelentésből nyilvánvaló az, hogy a közös hadseregnél vizsgázó egyéves önkéntesek sokkal rosszabb positioban vannak a honvédségnél tiszti vizsgát, tevő egyévi önkénteseknél. A közös hadseregnél ugyanis aránylag több önkéntes nem tette le a tiszti vizsgát, mint a honvédségnél. Ez nyilvánvaló constatálása annak, hogy e körülményt a német nyelv nehézségei okozzák s hoiry az egyéves Önkéntesek nem ugyanazon mérték szerint vizsgáznak. Ezt egyszerűen csak constatálni kívántam s ezzel kapcsolatban egy kérdést vagyok bátor a t. honvédelmi minister úrhoz, intézni, kérve, legyen kegyes erre nekünk választ adni s megmondani, hogy a közös hadseregnél tiszti vizsgán megbukottak közül hány felelt meg gyakorlatilag a vizsgáknak és hány lett mégis a német nyelv nem tudása miatt a tiszti vizsgákon keresztül nem bocsátva? Azt hiszem, hogy ez a kérdés méltányos, ha a t. ház tisztán akar látni s hiszem, hogy a t. minister úr válaszolni is fog. Még egyszer kijelentem, hogy a törvényjavashvo 1 nem fogadom el. (filénk helyeslés a szélsőbalon.) Nagy István jegyző: Bolgár Ferencz! Boííár Ferencz: T. ház! Bár a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban úgy a közös hadsereg, mint a honvédség részére bizonyos számú újoncz kéretik, még sem tudjuk megítélni, hogy mennyi újonezot szavazunk meg, miután a póttartalék az új védtörvényben nem lett contingentálva. A régi törvény szerint., a melyen a póttartalék szama a jutalék 10%-ával volt megállapítva, egész határozottan tudtuk, hogy mennyi újonezot szavazunk meg és ekkor az újoncz-megajánlási joggal egész terjedelmében éltünk. Most az új törvény szerint, midőn minden férfi ki a közös hadseregbe, vagy honvédségbe nem állíttatik be, a póttartalékba jut, tényleg nem tudjuk, hogy mennyit szavaztunk meg. így tehát az új védtörvény nemcsak megcsonkította az uioncz-megajánlási jogot, de egyszersmind nem foglal magában oly határozatokat, melyek I alapján előre megállapíthatnók, mekkora vérI adót rovunk a nemzet vállaira. Ép így nem 87*
