Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-568

S88. országos Ülés 1991. november S-éii, csSitílrWkfSa, 265 annyival haladják meg az előirányzatot, akkor a kiadásoknak is megközelítőleg annyival kell meghaladniuk az előirányzatot. Ez, t. ház, nem a consolidáltság elleni jelenség; ez egy örvendetes jelenség, mely minden államháztartásban elő fog fordulni akkor, ha szoros mértékké) határozzuk meg az előirányzatot úgy a kiadásoknál, mint a beyételeknél és a tényleges eredmény kedvezőbb az előirányzatnál. A t. képviselő úrnak a vagyonmérlegre vonatkozó észrevételeire csak azt kívánom megjegyezni, hogy ő, a ki annyit foglalkozott a külföldi példákkal, a mire ma is utalt — és bocsánatot kérek, ezt nem kifogáskép említettem fel a múlt alkalommal sem — tudni fogja, a legtöbb európai állam Láztartásában vagyonmérlegek nincsenek, azon egyszerű okból, mert ha a kereskedelmi törvénynek az egyes kereskedőkre nézve is kivételt kell tennie oly irányban, hogy ott, a hol az üzlet terjedelme nagy, a kereskedő nem évenként köteles vagyonmérleget készíteni: akkor az oly nagy üzletnél, a minő az állami háztartás, ily vagyonmérlegnek évről-évre pontos előállítása úgyszólván lehetetlen, vagy ha lehetséges is lenne, annyi meddő kiadással, oly költséggel járna, hogy az administratiot megnehezítené és a kiadásokat lényegesen szaporítaná. Azért, t. ház, a vagyonmérlegnél nálunk nem is arra kell súlyt vetni, hogy az egyes elemeiben praeeisen legyen összeállítva. Hiszen az a szakbizottság, a mely a zárszámadások összeállítása felett tanácskozott, igen behatóan foglalkozott azon kérdéssel is, hogy egyáltalában fentartsuk-e a vagyonmérleget, vagy pedig, minthogy az úgy sem a valódi állapotot tüntetik fel részleteiben is, az egészet ejtsük el; és akkor azon megállapodásra jutottunk, hogy igaz, a vagyonmérleg, mely évről-évre állíttatik össze, nem tünteti fel összes részleteiben a valódi állapotot; de viszonyaink közt tartsuk azt meg, nem azért, mintha követeléseink és tartozásaink főösszegének hű képét nyújtaná; hanem azért, mert egy tanúiságot lehet belőle meríteni: azt, hogy előrehaladás vagy hátramaradás mutatkozik-e kezelésünkben; és azért, hogy ezen tanúiságot, a melynek kedvéért érdemes a vagyonmérleget tovább is fen tartani, megszerezhessük, ugyanazon tényezők alapján kellett a vagyonmérleget előállítani, a melyek alapján ez eddig történt. Ha ezen eljárás alapján tesz összehasonlílítást a képviselő úr, akkor is azt fogja látni, hogy ezen vagyonmérleg is igen kedvező előrehaladást és fordulatot képez háztartásunkban: mert daczára annak, hogy 222 millió forintot írtunk terhünkre adósságkép a regalekötvények kibocsátásánál — a mi mindenesetre oly megKÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XXVII. KÖTET. terheltetést képez, a melynek ellenértéke az ítalmérési jövedékben megvan, de a mely nem állítható be a vagyonmérlegbe — azért mégis azt látjuk : a vagyonmérleg ezen óriási megterheltetés daczára, a zárszámadási bizottság jelentésében foglalt kimutatás szerint nem hanyatlást, hanem kedvezőbb állapotot tüntet fel. A mi a t. képviselő úrnak a pénzügyi politikára vonatkozó észrevételeit illeti, azt hiszem, talán nem is lenne helyén, ha a pénzügyi politikával ezen kérdéssel kapcsolatosan bővebben foglalkoznám. Csak azért akarok itt vele foglalkozni, mert, megengedem, a zárszámadási bizottság bizonyos elismerést fejez ki a kormánynyal szemben, a melyhez a t. képviselő úr hozzájárúlni nem akar. Legyen meggyőződve a t. képviselő űr, hogy, azt hiszem, a kormánynak egyetlen tagja sem fog kifogást tenni az ellen, ha az elismerések teljeseit mellőztetnek és a lehető íegrigorosúsabb mértékkel méltóztatnak a kormány politikáját, eljárásának helyességét vagy helytelenségét megbírálni. De ha a t. képviselő úr az ilyen jelenségeket mellőzni óhajtja s azt kívánja, hogy egyes bizottságok ilyen elismerő hangon ne nyilatkozzanak: akkor ne hozzám forduljon a képviselő úr és ne is azokhoz a bizottságokhoz, hanem forduljon önmagához : mert legyen róla. meggyőződve, ha az elismeréssel szemben azon az oldalon nem túlságos rigorositással, nem igazságtalansággal, hanem a dolgoknak igazságos, helyes és valódi mérték szerint való megítélésével fogunk találkozni: akkor lehet, hogy azok az elismerések is elmaradnak, de azután az a sok gáncs szintén el fog múlni, a melylyel minket gyakran méltatlanul illetnek. (Élénk tetszés jobb felöl) A mi már most a pénzügyi politikának helyességét vagy helytelenségét illeti, természetesen nem vindicálhatom azt a saját politikámnak, mert a kormány politikája az, engedje meg a t. képviselő úr, hogy e tekintetben bővebh bizonyításba ne bocsátkozzam; mert a mikor ő azt állította, hogy e pénzügyi politika nem helyes, mindjárt maga felsorolt olyan okokat, a melyeket én nem osztok: t. i. az Ausztriával való viszonyt és levonta belőle azt a következtetést, hogy ilyen körülmények közt ő nem is tud helyes pénzügyi politikát képzelni, mert az lehetetlen. Beöthy Ákos: Nem azt mondtam. A vámokra és fogyasztási adókra értettem ! Wekerle Sándor pénzügyin inister: Minthogy a vám- és kereskedelmi szövetség 1887-től kezdve tiz éyre meg van kötve, ezzel tehát elismeri a képviselő úr, hogy 1897-ig helyes pénzügyi politikát követni nem tudna, 34