Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-567
587. országos ülés 1891. november 3-án, kedden. 253 szervesebb codifleationalis munkálat is oly kimerítő indokolással és a bizottságok részéről oly részletes jelentés kíséretében kerüljön a ház asztalára, mely minden más adatszerzést és tanulmányozást fölöslegessé tesz. Ez a berni nemzetközi egyezség egyike volt a legnyilvánosabban és legkimerítöbben tárgyalt nemzetközi egyezményeknek, melyről, nem is reflectálya arra a hivatalos adathalmazra, melyre az igen t. minister úr hivatkozott — olv kimerítő irodalom van, hogy a -kérdés iránt magát bárki közepes igyekezetté] a legnagyobb alapossággal informálhatta. Hogy egyebet ne említsek, .alig féléve jelent meg Joseph Schwab-tól Lipcsében Doncker és Humblot kiadásában egy kimerítő jogi munka, mely ennek a nemzetközi szerződésnek az eredetét, az a fölött folyt tárgyalás folyamát, annak minden egyes phasisát és az indokolást bőven tartalmazza. E munka könnyen megszerezhető lett volna és a t. ház nem kívánhatja, hogy egy egész irodalmat terjeszszen a kormány, akár a ház, akár a bizottság rendelkezésre. Annyi bizonyos, kárát vallottuk annak, hogy Beöthy Ákos t. képviselőtársam e munkát nem olvasta, mert ha olvasta volna, megkímélte volna magát és minket is két oly irányú felszólalástól, melyben alaposan tévedett. 0 ugyanis először úgy találja, hogy a mi kormányunk, illetőleg képviseletünk a nemzetközi egyezség megkötésénél nem járt el elég gondossággal állami önállóságunk és különállásunk érvényesítésében. Ha t. barátom e munkát : elolvasta volna, épen az ellenkező meggyőződésre jut, mert abban az áll, hogy a nemzetközi érintkezések és egyezkedések bírálói a javaslat hibájának tulajdonítják azt, hogy Magyarországnak ennél az egyezkedésnél külön önállósága jutott kifejezésre és hivatkoznak például arra, hogy a zárjegyzőkönyvnek a fejében, melynek tartalma e törvényjavaslathoz is csatoltatott, Ausztria és Magyarország mint két külön önálló állam lett enumerálva; hivatkoznak arra, hogy az 1886dian aláírt conferentialis jegyzőkönyben, melyen az egyezkedő államok betűsorban lettek felsorolva, azok következőleg vannak felsorolva: Belgien, Deutschland, Osterreich, Eussland, Schweiz, Ungarn. Magyarország tehát mint egészen különálló szerződő állam lett felemlítve és pe-lig Ausztriával együtt. Ez esetben tehát a helyett, hogy a kormány részéről mulasztás történt, vagy hibás elnevezés használtatott volna, talán még némi túllépés történt közjogi helyzetünk correct kifejezésén, annyira, hogy ebből nem sérelmet, hanem inkább dicséretet kell a kormány képviselői részére elmondani. (Helyeslés jobb felöl.) A másik, a mi ugyan már nem alkotmányjogi sérelem, hanem a beterjesztett nemzetközi egyezmény egy alárendelt dispositiojának bírálata, szintén elmaradt volna, ha a képviselő az általam említett munkát elolvassa. Az egyezmény 34-ik szakaszában ugyanis a kártérítés mértékéül a feladott árúnak a feladás helyén volt forgalmi értékét állapítja meg. S ebből t. barátom arra a következtetésre jut egy igen természetes és helyzetéből kifolyó combinatio útján, hogy az nem egyéb, mint a kereskedelmi minister úrnak a nagymérvű államosításból kifolyó tisztán fiscalis érdeke. Én, t. ház, igen örvendenék, ha kereskedelmi ministerünknek viszonyainkból kifolyó tendentiája elég sulylyal birt volna arra, hogy ezen egész Európára kiterjedő nemzetközi egyezmény irányát megszabja; azonban sajnálattal be kell vallanom, hogy ez nem így van; ezen dispositio nem a mi viszonyainkból és nem a kereskedelmi minister úrnak fiscalis tendentiájából folyik, hanem egészen másból. A dolog úgy áll, hogy eddigelé a nemzetközi kereskedelmi forgalomban a kártérítések számára köteléki maximalis értékek voltak megállapítva és ezek képezték a kártérítés maximumát, így pl. NémeTörszágban mázsánként 30 forint maximalis kártérítés volt megállapítva és így volt a köteléki díjszabási tarifákban a maximalis tételek e^ész sorozata meghatározva. Ezzel szemben nem a vasutak érdekei, hanem a kereskedők és forgalmi érdekek számára követeltetett és érvényesíttetett az, hogy a maximális tételek tarifáját eltörölték és mindenütt az árúknak valódi kereskedelmi árát vették a kártérítés alapjául. Ez tehát egy a vasútnak nem javára, hanem terhére történt dispositio. Az, mi azon kérdést illeti, hogy a leadás vagy a feladás állomásának forgalmi értéke legyen-e irányadó, ez normális viszonyok közt és különösen a belforgalomban, a melyre Beöthy Ákos t. képviselő nr hivatkozott, majdnem semmit sem jelent, mert mindkét esetben van hozzá- és leszámításnak helye, tudnillik, ha a feladási állomásnak értéke vétetik számítás alapjául, akkor hozzá adják a megfizetett fuvardíjat, ha pedig a leadási állomásé vétetik, akkor levonják. Marad tehát mindkét esetben az illető helynek értéke, mely normális viszonyok között a belföldi forgalomban ugyanegy. A külföldi kereskedelemben pedig Beöthy Ákos t. képviselő' úr az- eltérést maga is igazoltnak találja. Fel kellett szólalnom azonban a t. képviselő úrnak egy vádja miatt, a ki az igazságügyi bizottság részéről megdöbbentő bysantinismusnak találja azt a módosítást, melyet a 2-ik szakaszban adott meghatalmazás szövegébe beiktatott. A dolog úgy áll, t. ház, hogy a 2 ik szakasznak a kormány, által benyújtott szövegében az foglaltatik, hogy a felhatalmazás megadatik arra, hogy a
