Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-567

252 567. orszíigos ülés 1891. november 3«án, kedden. tével a jelen törvény hatályát veszti«, tehát beáll, hat a nemzetközi vasúti forgalom és kereskedelem terén az, hogy ezen egyezmény nem hatályátfogja veszíteni, a minek lehetősége egyáltalán kizárva nincs, tehát feltehető. Az esetben ezen javaslat is, a mely törvénynyé válnék, hatályát veszítené. Mi következnék ebből? Következnék egyenesen az, hogy hatályút vesztvén azon meghatalmazás, a mely az igen t. kereskedelmi minister úrnak adatik, hatályát veszítené az a rendelet is, melyet a t. kereskedelmi minister úr bocsátott ki, mely a kereskedelmi törvénytől eltérő határozmányokat tartalmaz. És így ott fogunk állani, hogy Ismét érvénybe lép, vagyis visszaáll előbbi hatályába azon kereskedelmi törvény, a mely ezen rendelet élteimében módosíttatott; holott valószínű, hogy a mennyiben ezen elvek, határozmányok a forgalmi, kereskedelmi életbe már átmentek s előnyösnek bizonyultak, nagy zökkenésnek lesz kitéve a kereskedelmi forgalom, mert hirtelenében azokat pótolni nem lehetvén, legfeljebb törvény útján újból fölhatalmazandó lenne a kereskedelmi minister arra, hogy ismét rendeletileg intézkedjék, vagy alkotmányjogunk értelmében azon másik, egyedül helyes törvényszerű eljárás volna követendő, hogy a törvényhozás útján történjenek az ily módosítások és változtatások. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek szerint, t. ház, nagyon megfontolandónak tartom azt, hogy ily törvénybeli rendelkezésre, rendeletek útján való intézkedésre felhatalmaztassék-e, vagy sem a kereskedelmi minister? (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) A kifejtetteknél fogva tehát szerény nézetem az, hogy ily meghatalmazás meg nem adható. Különben ez az egyezmény sorsára egyáltalában nem lesz befolyással; mert a mint az beczikkelyeztetett, azonnal érvénynyel bír a nemzetközi vasúti árufuvarozásnak tárgyát képező ügyletekre; azonban ettől eltérő, a belforgalom tárgyát képező fuvarozási ügyletekre nézve, szerény nézetem szerint, csak úgy lehetne eljárni törvényszerűkig, ha e tekintetben a maga útján törvényjavaslat nyújtatnék be. Ugyanis a törvényhozásnak az által, hogy a törvények hosszasabb eljárási módon, különféle retortákon át, különböző bizottságok tanácskozásai utján hozatnak létre, czétja az, hogy lehetőleg nyíltan, kellő megfontolással, el nem hirtelenkedve, a nyilvánosság kellő tiszteletben tartásával alkottassanak a törvények, hogy azokhoz ne csak a törvényhozó testűlet maga szólhasson hozzá, hanem az illető szakirodalom, a nagyközönség, a hírlapok, szóval mindazon tényezők, a melyek egy állam ügyét érdeklőleg azoknak előnyére válhatnak és érvényesülhetnek. Minthogy pedig épen a kereskedelmi ügyletek igényelnek rendkívül beható megfontolást, hogy milyen joghatályokra való tekintettel köttessenek: kívánatos, hogy ha módosítások történnek, azok menjenek keresztül mindazon retortákon, a melyek szükségesek arra, hogy megi nyugvást teremtő törvények alkottassanak. Épen azért, mert ez a törvényjavaslatban foglalt módon nem fog megtörténni s mert egy egyszerű kereskedelmi ministeri rendeletből a nagyközönség, a kereskedők, a joggal és igazságszolgáltatással foglalkozók nem fognak minderről oly könnyen és oly biztosan tudomást nyerni: épen azért tartanám szükségesnek, hogy a kereskedelmi törvények e tekintetben netán szükséges módosítása a maga rendes útján történnék ; annyival inkább, mert még azt sem tartom kétségtelennek, hogy ha a nemzetközi vasúti árúforgalom tekintetében valamely megállapított határozmány helyes és indokolt is, ugyanaz feltétlenül helyes és indokolt és elfogadandó lenne a belforgalomban is, a mennyiben kérdés, hogy

T a kivételes helyzet a sajátos körülmények, de talán kereskedelmünknek e tekintetben való elmaradottsága is nem teszik-e hátrányossá, hogy a mit hasznosnak találtunk amott, itt a belforgalomban is föltétlenül, minden módosítás nélkül alkalmaztassák. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Még csak arra akarok kitérni, hogy ezen fontos egyezmény, a mely kereskedelmünket és forgalmunkat gyökerében érinti, mindenesetre megérdemelte volna, hogy a képviselőház illetékes szakbizottsága elé terjesztessék, értem a közgazdasági bizottságot, mely az ily kérdésekben szakszerűen indokolt jelentést és véleményt szokott előterjeszteni. E tekintetben pártolom a tett indítványt, a törvényjavaslatot általánosságban a tárgyalás alapjául elfogadom, fentartva a 2. és 3. §-ra nézve tett kifogásaimat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját. Bokros Elek előadó : T. ház! Kötelességemnek tartom Beöthy Ákos t. képviselő úrnak néhány megjegyzésére igen röviden reflectálni. (Halljuk!) Első észrevételem arra vonatkozik, hogy Beöthy t. barátom hibáztatja a javaslatot benyújtó minister urat, de hibáztatja az igazságügyi bizottságot is, hogy sem az indokolásban, sem jelentésében a tárgy kellően kimerítve, a nemzetközi tárgyalások menete előadva, minden egyes dispositionak eredete és indokolása bőven kifejtve nem lett. Megvallom, t. ház, nem tartom lehetségesnek, hogy bármely törvényjavaslat, még a leg-