Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-567

tC7. országos ülés 1891. november 8-áii, kedden. 219 törvényhozásiján tárgyalni, hogy azokat vagy általán el kell fogadni vagy általán el kell vetni. Egyes módosításokat, melyek a dolog lényegét illetik, nemzetközi egyezményeken tenni nem lehet. Hát hová vezetne ez, ha nem oda, hogy a magyar törvényhozás a maga souverain törvényhozó jogát másokkal megosztaná? Ezeket a dolog lényegére említve, legyen szabad a t. niinister urat egy kis fordítási hibára figyelmeztetnem. Az olasz meghatalmazott czímei közt az is előfordul, hogy a »Szt.-Móricz és Lázár-rend nagykeresztese<', holott a franczia szöveg, a mely pedig kétségkívül az eredeti, ezen urat csak azon rend főtisztjének, »grand oíücier«itek nevezi, a mivel a német szöveg is megegyezvén, "azon meghatalmazott »Gross officier«nek neveztetik. Szt.-Móriez és Lázár rendjének e szerint alkalmasint ugyanazon fokozatai vaunak, mint a franczia becsületrendnek, nevezetesen öt fokozata : az egyszerű lovagi, a tiszti, a parancsnoki, a fő- --agy nagyíiszti és a nagykeresztesi. A nagykereszt franeziáúl: grand croix, németül Grosskreuz. Ajánlom tehát a t. niiuister úrnak, hogy jövőre a fordításra az illető egyén által nagyobb gondot fordíttasson. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagy István jegyző! B. Kaas Ivor! B. Kaas Ivor: T. ház ! Szavaimat az igazságügyminisíer úrhoz intézem. A kereskedelmi minister úr nekünk előadást tartott úgy az egyezményről, mint annak gazdasági jelentőségérő! és gyakojlati értékéről a kereskedelemre nézve, úgyszintén azon szükségességről, a mely a külföldi szállításokra vonatkozó határozatoknak a a belföldi szállításokra való alkalmazását gyakorlati szempontból megokolja. Elismerem mindazt, a mit a kereskedelmi minister ixr mondott gyakorlati szempontból; nem vonom kétségbe — a mint hogy' részünkről senki sem vonta kétségbe — hogy ez az egyezmény jó, hogy annak határozmányai a nemzetközi kereskedelemnek megkönnyítésére és szabályozására szolgálnak és helyesen intézkednek; azt sem vonom kétségbe sem én, sem közülünk senki, hogy a nemzetközi forgalom sok tekintetben — bár nem minden tekintetben — összefügg a belső forgalommal és hogy tehát a mely elvek jók a nemzetközi forgalom szabályozásában, ugyanazon elvek helyesen alkalmazhatók bizonyos restrinctiokkal a belügyi szállításokra is. Én tehát e tekintetben az igen t. minister úrral nem vitatkozom. Egészen más szempontok azok, a melyek az ő beszédében engem arra indítottak, hogy a vitába avatkozzam. Nevezetesen ő hivatkozott az Ausztriával 1878-bvn kötött és törvénybe iktatott egyezségre és beiktatott szabályzatra, a mely KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XXVll. KÖTET. a vasúti szállításokra nézve törvénybe iktatja az 1854-iki és a többi rendeleteket és ebből, nem mondom, hogy jog nélkül, mert talán valami kevés alapja, van, de egy igen szomorú következtetést vont le, azt t. i. hogy létezik egy változhatatlan vasúti közösügy, miről eddig nem. mondom, hogy nem volt tudomásunk, de nem volt úgy praecisirozva, a mint a kereskedelmi minister úr kijelentette, hogy mi nem tehetünk semmit vasúti ügyekben, a nélkül, hogy

T azok iránt Ausztriával egyezményt ne kötnénk s azt újra törvénybe ne iktatnék. Itt tehát egy örökös közösügy állapíttatott meg, a melynek sem a pragmatica sanctioban, sem az 1867-iki kiegyezésben nyoma sincs. Én ennek közjogi vitatásába az igazságügyminister úrral szemben nem bocsátkozom mélyebben, mert megvallom, nem voltam ezen argumentumra elkészülve. De szörnyen bánt engem a a közösügyek ilyetén szaporítása. Ezt csak azért hozom fel, mert a t. minister úr Beöthy Ákos t. barátommal szemben azt mondta, hogy nekünk szükséges a 2. §. törvénybe iktatása épen Ausztriára való tekintettel, mert mi ezen ügyeket szabályozni fogjuk nemcsak a nemzetközi egyezményben megkötött jogi határozmányok szerint, hanem szabályozni fogjuk NémeTörszággal és Ausztriával kötendő külön egyezmények szerint; tehát mert ezekkel is akarunk nem tudom én minő egyezményeket kötni: adassék felhatalmazás a ministernek, hogy ő idebent a viszonyokat rendeleti úton szabályozhassa. Ha így állítja fel a minister úr a kérdést, akkor azt mondom,- annak épen ellenkező- jét bizonyítja; hiszen ha ezen egyezmény következtében alkudozásokba akar bocsátkozni Ausztriával és NémeTörszággal, akkor épen nem adhatunk neki szabadságot, hogy rendeleti úton intézkedhessek, mert hiszen ilyen új nemzetközi viszonyok megállapításánál, a melyekből praeiudiciumot alkotni nem akarunk, köteles minden ilyen dolgot a törvénymozás beleegyezésétől tenni függővé. Különben szabadságában állna végrehajtó hatalmánál fogva intézkedéseket tenni, melyek a nemzetközi egyezségeknek elébe vágnak. Áttérek most a jogi okoskodásra, mert ez volt tulajdonképeni oka felszólalásomnak. Ezt pedig az igen t. igazságügy minister úrhoz intézem, mert bár elismerem a kereskedelmi minister úrnak a vasúti forgalomban s a kereskedelemben való nagy jártasságát, de azt csak nem kívánhatom tőle, hogy mint első jogi capaeitás a. közjogot is képviselje e házban. Erre természetesen az igazságügy minister úr van első sorban hívatva, de tartoznék vele az igazságügyi bizottság is. usszehasonlítom most, t. ház, az egyezményzáradékát a második szakaszszal és hogy senki 32