Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-567

667. országos illés 1891 [november 3-An. kedden. 245 töivényjavaslat példát nem nyújt. Abban azonban teljesen egyetértek a t. képviselő úrral, hogy minden nemzetközi szerződés a lehető legalaposabb, legbehatóbb megbírálást igényli s hogy épen akkor van helye ennek a megbírálásnak, a mikor a kormány azt a törvényhozás tárgyalása alá bocsátja. Sőt kijelentem, t. ház, hogy a magam részéről semmiféle nehézséget nem láttam volna abban, ha a háznak bármely más bizottsága is tárgyalja ezen egyezményt, illetőleg törvényjavaslatot. De mert az egyezmény súlypontját egészen annak jogi oldala képezi és mert épen t. képviselőtársam felszólalása is azt bizonyítja, hogy aggályai közjogi és jogi szemponból eredők, inkább, mint bármely más szemponttokból: czéLszerünek tartottam, hogy épen a háznak jogügyi bizottsága tárgyalja ezen törvényjavaslatot a legbehatóbban és terjeszsze jelentését a t. ház elé. (Helyeslés jobb felöl.) Azt is mondottam, t. ház, hogy a jelen törvényjavaslat nem nyújt példát arra, hogy valamely jog, mely törvényeinkben gyökerezik, vagy valamely fennálló törvényünk sarkaiból kiforgattassék. Miről van itt szó, t. ház ? Szó van arról, hogy a nemzetközi fuvarozási jog iránt megkötött egyezmény az ország törvényei közé iktattassák. Ezen törvénybe iktatáshoz szükséges, hogy a leggondosabban megfontoljuk, vájjon forognak-e fenn oly körülmények, melyek a fenaálló magyar jognak vagy törvényeknek sarkaiból való kiforgatását jelzik? És ez, t. ház, tényleg nem áll, de nem is állhat akkor, a mikor a kormány e tekintetben a törvényhozás elhatározását kéri. Hiszen ezt az elhatározást a kormány a végből kéri, hogy ezen egyezmény törvényerőre emeltessék. És ha t. képviselőtársam elfogad ja és a t. ház is elfogadja ezen egyezményt magát, akkor az törvényerőt nyer s akkor a törvénynek sarkaiból való kiforgatásáról szó nem lehet. A dolog tehát valójában úgy áll, hogy egy fennálló törvény módosítása a törvényhozásnak saját elhatározása útján megy végbe. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A mi a t. képviselő úrnak azt az állítását illeti, hogy az ország ezen szerződés megkötésénél, mint külön szerződő fél szerepel s mégis az indokolás azt a szerinte nem correct kifejezést tartalmazza, hogy az egyezmény Ausztria Magyarországra nézve egységes módon köttetett .... Beöthy Ákos: Egységes szerződés! Baross Gábor kereskedelmi minister: E tekintetben csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy az indokolásnak számtalan tétele bizonyítja, hogy ezen egyezmény tárgyalásánál Magyarországnak önálló képviselete volt s annak megállapítására a maga külön képviselője által gyakorolt befolyást, csupán a szerződés aláírása történt Ausztria-Magyarország közös képviselője által egységesen. Ezt jelzi az indokolásnak ezen kifejezése: » Miután pedig az egyezménybe a nemzetközi helyzetnek megfelelőleg az osztrákmagyar monarchia, mint ilyen, egységes szerződő fél gyanánt lép be, a Magyarországból Ausztriába és viszont menő küldemények nem esnek a nemzetközi egyezmény hatálya alá«. Ez tehát, t. ház, nem mond egyebet, mint azt, a mi közjogi helyzetünknek tényleg megfelel s bizonyára tőlem van legtávolabb az, hogy bármi féle kifejezéssel vagy gondolattal érintsem azt a közjogi helyzetet, melyben ma a magyar korona országai törvény szerint vannak. (Helyeslés jobb felöl.) De hát miért is mondatott ez — és itt mindjárt kitérek egy más kérdésre, a melyet a képviselő úr érintett s a mi abból áll — hogy Ausztriával szemben viszonyunkat a szállítási jog tekintetében, illetőleg az üzletszabályzat szempontjából nem méltóztatott kellő figyelemre méltatni. T. ház, épenséggel nincs ebben semmi, a miért a kormányt hibáztatni lehetne. (Halljuk! Halljuk!) A kormány áll az 1878 : XX. és az azt követő törvények rendelkezései alapján. Ezek pedig következőképen szólanak (olvassa): »A létező vasutak mindkét állam területén egyenlő elvek szerint kezelendők*, majd pedig: »különösen az 1851. november i6-iki üzleti rendszabály a hozzá tartozó póthatározmányokkal együtt és az 1874. június 10-iki vasúti üzleti szabályzat mindkét állam területén változatlanul meghagyatik mindaddig, míg a szerződő felek egyforma módon meg nem változtatják*. Tehát az 1S74. június 10-iki vasúti üzletszabályzat érvényben áll Ausztria-Magyarország területén mindaddig, míg azt a felek kölcsönös egyetértéssel meg nem változtatják. Ha már most azt mondjuk, hogy a nemzetközi fuvarozási jog követkéz meny eképen szükséges lesz czélszerűségi okoknál fogva a belforgalomban is, illetőleg azon forgalmakban, melyek nem bírnak a nemzetközi forgalom természetével, szintén életbeléptetni, illetőleg ehhez képest módosítani az 1874. június 10-iki vasúti üzleti szabályzatot: akkor ez csakis Ausztriával egyetértőleg történhetik meg. És ezt a körülményt azért is bátor vagyok a t. ház figyelmébe ajánlani, mert eltekintve attól, hogy törvényes, leszek bátor később kimutatni, hogy következményeiben még a felhatalmazás kérdésére is ez mily jelentőséggel bír. De a t. képviselő úr kifogást emel a kártérítési kérdés tekintetében is s egyáltalán az indokolást nem tartja elegendőnek S különösen nem tartja kellőleg felvilágosítottnak azt, hogy a