Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-567
244 **'• országog ülés 1891. november 8-án, kedden. törvénynek más intézkedéseit is. melyek most már helytelenek, meg kellene változtatni. Köszönettel tartozom a t. minister árnak ezen kijelentéseért. Pár évvel ezelőtt épen én vetettem fel e kérdést és kérdeztem a kereskedelmi minister urat, nem szándékozik-e e törvényt megváltoztatni? Akkor a t. minister úr határozottan azt mondta : nem; most azonban mégis kisül, hogy meg kellene változtatni. Azt azonban elismerem, hogy ha a kereskedelmi törvényen nagyobb fokú változtatást kell tenni, az ilyen hirtelen nem történhetik; de ez nem akadálya annak, hogy azt az egynéhány paragraphust, melyről itt szó van, novellaris úton nem lehetne megváltoztatni. Én tehát, t. képviselőház, már ezen indokokból ellene vagyok ezen 2-ik szakasznak; ellene vagyok még ezenkívül más szempontból is. Először is ellene vagyok kereskedelmi szempontból. Én meg akarom óvni a kereskedelmet a minister úrnak rendszabályozási —igazán — féktelenségétöl; semmi a világon nem követeli meg olyannyira a szabadságot, mint a kereskedelem, mert az csakugyan csak a szabadság levegőjében él meg. (Helyeslés bal felől.) íme a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény megmutatta, hova visz a rendeleti úton való intézkedés. Az egyik rendelet a másikat éri és van olyan amabilis confusio, hogy nevethetne rajta az ember, ha a dolog oly szomorú nem volna. Mert hiába, minden ilyen rendszabályozás aláköti a kereskedelem vérkeringését, holott pedig az országnak érdeke, hogy az mentől erősebben lüktessen. (Helyeslés bal felől.) Ellene vagyok politikai szempontból is Ennél az intézkedésnél, mint a t. kormánynak minden intézkedésénél, igazán veres fonalként vonul keresztíil az a törekvés, hogy a jogállam helyére a személyes uralmat ültesse. Kincs oly kisebb vagy nagyobbszerű intézkedés, a hol ez a szeg a zsákból a fejét ki ne ütné. Jönnek mindenféle ürügyek: egyezer a fegyelem, másszor a magasabb kormányzati érdek, most az egyöntetűség érdeke; de mindezek az ürügyek nem képesek eltakarni a hatalmi viszketeg lólábát. De ellene yagyok, t. képviselőház, közjogi indokból is, mert soha nem fogom megengedhetőnek tartani, hogy rendeleti úton törvényt módosítsunk. A t. előadó úr különösen hivatkozott az Ausztriával való viszonyokra, melyek ez által érintetnek. Azt tartom, épen ezeknél a viszonyoknál nem lehet rendeleti úton tenni semmit, hanem a törvényhozás útján, kell intézkedni. (Helyeslés bal felől.) Méltóztatott azután arra is hivatkozni — és ezt úgy t. barátom, mint a bizottsági jelentés különösen hangsúlyozta — hogy ez a felhatalmazás elvégre is törvénybe iktattatik s ennek következtében törvényes alappal bír. Hivatkozott azután még a beezikkelyezett nemzetközi szerződésre, a melynek határozmányai most már törvényerőre emelkedtek. Engedelmet kérek, ez két külön dolog. (Úgy van ! bal felöl.) A nemzetközi szerződés tisztán a külforgalomra, ez a felhatalmazás pedig a belforgalomra szól. (Igaz!Úgy van .'bal felől.) Az utóbbira nézve tehát minden körülmények között törvény útján kell intézkedni. Ha áll az az egész fölfogás az ily felfogásoknak jogi erejét illetőleg, akkor az egész budgetet, valamennyi codexet így lehet elkészíteni. Es akkor hová jutunk? A kormányzati dietaturához. Igazán szomorú dolog, hogy a képviselőháí jogügyi bizottsága ilyen elveket, állít fel. Egyszer itt nagy ünnepélyességgel azt méltóztatott kimondani, hogy a jogügyi bizottság közjogi kérdések elbírálására magát incompetensnek tartja és valóban ez az egész felfogás és jelentés ennek nagyon fényes bizonyítékát szolgáltatja. (Tettes és helyeslés bal felől) De azért a jogügyi bizottság mégis tett valamit, egy szorosan stylaris módosítást a mi azonban szintén nem egyéb, mint a bysantinismusnak egy actusa. Az eredeti törvényjavaslatban az volt, hogy ezeket a. módosításokat a kormány keresztül viheti, ha azok szükségesek; erre a jogügyi bizottság azt a módosítást tette, hogy ha a kormány azt szükségesnek látja. (Derültség bal felöl.) Tehát mérvadó nem az objeetiv indok, hanem mérvadó a t. kormány tetszése. Egészen megfelel ez, t. ház, a bysantin jogtudósok azon híres axiómájának: »Quod principi piacúit, legis habét vigorem.« A mi magyarul annyit tesz, hogy a mi a ministernek tetszik, az törvényerővel bír. Ez oly tendentia, a melyhez mi hozzá nem járulhatunk s ennek következtében nem járulhatunk a törvényjayaslat 2. §-ához sem, melyben ezen irányzat kifejezésre jut. Van szerencsém tehát kijelenteni, hogy bár a törvényjavaslatot és a nemzetközi szerződést általánosságban elfogadjuk, a törvényjavaslat 2. § ához nem járulhatunk. (Helyeslés bal felöl.) Baross Gábor kereskedelmi minister: T. képviselőház ! (Halljuk !Halljuk !) Talán helyénvaló lesz, ha az előttem elmondottakra azon sorrendben, a mint azok felhozattak, válaszolni bátor leszek. A t. képviselő úr előrebocsátani méltóztatott azt, hogy a nemzetközi szerződéseket komoly és fontos dolgoknak tartja s épen ezért óvatosságot ajánl azok megítélésében és elfogadásában azért, nehogy a nemzet életét esetleg közelről érintő ilyetén nemzetközi szerződések által az ország valamely törvénye, vagy törvényes intézkedése sarkaiból kiforgattassék, a mire szerinte példát nyújt ez a törvényjavaslat. Azt hiszem, t. ház, lesz szerencsém kimutatni azt, hogy erre ez a
