Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-567
567. országos ftlés 1891. november 8-4n, kedden. 243 •delmi törvény némely pontja is módosíttatik. Ezek közt a magam részéről legfontosabbnak találom a szerződés 34. czikkét, mely — gondolom — a kereskedelmi törvény 399. §-át változtatja meg. A 399. §. jelesen azt a rendelkezést tartalmazza, hogy ha a szállítmány elvész, vagy hiba történik benne, a kártérítés a rendeltetési hely árai szerint lesz megállapítva, a mely intézkedés a forgalom természetéből és a kereskede lem érdekéből folyik. Már most a nemzetközi szerződés kereskedelmi törvényünk e rendelkezését megváltoztatja oly módon, hogy kártérítéseknél a feladási hely árai lesznek mérvadók. Sokat gondolkoztam azon, mi lehet e változtatás oka és valóban jó is lett volna, ha velünk ismertetve lettek volna a conferentiák tárgyalásai, hogy erről meggyőződést szerezzünk, így tehát ennek okát csakis a magam észleletei alapján a következőkben véltem feltalálhatni. (Halljuk! Halljuk!) A nemzetközi magánjognak egyik legnehezebb kérdése az, hogy ha pl. per folyik egy országban, mondjuk Magyarországon, az aetusokat kénytelenek más országban, pl. Francziaországban vagy Angliában felvenni. Ez igen bonyolulttá teszi a dolgot, mert mindenütt másmás perrend uralkodik, a perrendek e különböző volta, pedig igen gyakran materialis hatással bír. A 399. §. hatálya alatt tehát az egész eljárás igen complicálttá válik. Pl. egy mairyar kereskedő szállít Liverpoolba, Marseillesbe, vagy New-Yorkba, a szállítmány elvész, vagy baja történik és a kereskedő itt Pesten megindítja a keresetet. Ha már most a kártérítésre neki a new-yorki vagy liverpooli árak szerint van joga, természetesen ezen helyeken experteket kell kihallgattatni, a mi az eljárást nagyon complieálttá teszi. Hihetőleg ezen akart segíteni az egyezmény azzal, hogy a feladási árakat vette alapúi s akkor azután az egész tárgyalás egy helyen történik, ott tudniillik, hol a szállítmány feladatott. De bármiként legyen is a dolog, tény az, hogy ez az intézkedés az egyezménynek integráns része és ha ezt el nem fogadjuk, az egész egyezmény is dugába dől, a mit én sajnálatos dolognak tartok és éppen azért az egész nemzetközi szerződést a maga egészében elfogadom. Lényegesen másképen áll azonban a dolog a második szakaszra nézve, a melyben a kormány felhatalmazást kér arra, hogy a belforgalomnak egész területén, a melyet tehát a nemzetközi szerződés nem érint, rendeleti úton a kereskedelmi törvény említett szakaszain esetleg módosítást tehessen. Én ezt a felhatalmazást helytelennek tartom quo ad rem és quo ad formám. Az intézkedést nem tartom helyesnek és nem tartom helyesnek ily alakban. Először is tehát ismét hangsúlyoznom kell azt, hogy ez a felhatalmazás nem szükségszerű folyománya a nemzetközi szerződésnek, úgy, hogyha mi ezt a 2. §.-t nem is fogadjuk el, a nemzetközi szerződés még akkor is teljesen intacte megvan. (Úgy van! hal felől.) Kénytelen vagyok tehát kimondani: ez semmi más, mint ürügy, hogy a t. minister úr a nemzetközi szerződés firmája alatt hatalmaskodás! tényt követhessen el. Nem tartom helyesnek ezt az eljárást érdemleges szempontból sem. Először is a belforgalom területén nincsenek azok a területi nehézségek, mint a külforgalomban, minthogy itt a tárgyalás természetesen nem a külföldi, hanem a hazai bíróságok előtt folyik. De különben is szerintem, mint már az imént is mondtam, a, kereskedelem és forgalom érdekeinek és természetének az felel meg, hogy a kártérítés alapjául a rendeltetési helyen levő árak szolgálnak. Ha a kereskedő portékáját eladja. elküldi valahová, ezt azért küldi el, mert jobb árt remél értté kapni, mint otthon, különben nem küldené és ha a szállítás tényleg hiba nélkül történt meg, ő a rendeltetési helyen lévő árt, tehát a magasabb árt kapja meg. Ennek következtében, ha a szállítmány a vasút hibája miatt szenved kárt, ezt a vasútnak a maga egészében meg kell téríteni. Azt mondta a t. előadó úr, azért van szükség erre a felhatalmazásra, mert bizonyos egyöntetű eljárást kell foganatosítani. Engedelmet kérek, az egyöntetűség megvan abban, hogy kártérítés jár; de a mi a kártérítés nagyságát és kulcsát illeti, abban nem lehet egyöntetűség, mert az mindig és folytonosan változik. Én megmondom az igazi okot, a mely a t. minister urat erre az eljárásra vezette. (Halljuk! bal felől.) Ugyanis a vasutak államosítása következtében az állam effectuálja a szállítást és í<ry, ha baj történik és az állam perrel támadtatik meg, abban az esetben, ha a rendeltetési hely árai szerint állapíttatnék meg a kártérítés, sokkal magasabb árt vagy díjat kellene fizetnie, mintha a feladási hely árai számíttatnak. Gondolom, ez a körülmény" vitte a minister urat erre. Ezt pedig mindenesetre igen helytelen dolognak tartom, mert semmi sem demoralizálja annyira a polgárokjogérzetét, mintha őket az állam ilyen eljárás útján igazaitól elüti és kártérítés fejébe kevesebbet ad nekik, mint a mennyi jogosan eompetál (Helyeslés bal felöl.) De ha már szükségét látjuk a törvény megváltoztatásának, hát azt törvény útján kell megváltoztatni, nemiedig így rendeleti úton. (Helyeslés bal felől.) Erezte ezt maga a t. minister úr is. Indokolásában ugyanis felhozza, hogy a kereskedelmi törvény novellaris úton való megváltoztatásának az volt az akadálya, hogy akkor a kereskedelmi sí*
