Képviselőházi napló, 1887. XXVII. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-567

240 507. országos ülés 1891. november 8-án, keddeü. vasúti árú-fuvarozás Ugye az, a mely a nemzetközi érintkezésben legközelebb hozza egymáshoz a különböző államok polgárait. Ennek bővebb illustratioja nem lévén szükséges, felesleges rámutatnom arra, liogy alig van valaki, ki életében egyszer, sőt gyakrabban is, életének minden évében internationalis fuvarozási ügylet által érdekelve ne lenne. Az érintkezésnek e sűrűsége mellett a bonyodalmak egész sorozata támadt azon kérdésekből, hogy internationalis áruszállítás alkalmával a feladó, vagy leadó vasút jogszabályai irányadók-e az egész fuvarozási ügylet naegbírálásánál; ha követelések támadnak, melyik vasútnál, a feladónál, vagy a külföldi leadónál, vagy viszont indítandók-e meg a keresetek és e kereseteknél melyik államnak, a feladó, vagy a leadó állomásnak magánjogi törvényei alkalmazandók-e? Ezenkívül az egész vonalon átmenőleg a vasutaknak egymás irányában való felelőssége, a felelősség érvényesítésének módja és az alapúi veendő magánjogi törvények, a vasutak egymás közti viszonyában, továbbá a magánjogi törvények a keresetek elévülésének kérdésében, mindezek a zavaroknak és bizonytalanságoknak oly tömegét állították elő, melyeken csak részben segítettek a köteleki díjszabások, a melyek ideiglenes szerződés jellegével bírván, a nehézségek egy némelyikét igyekeztek elhárítani, ele állandó és véglegesei^megnyugtató állapotot teremteni nem tudtak. És Európa kormányai csak a ténylegesen fenforgó szükségletnek feleltek meg akkor, midőn egymással érintkezésbe lépvén, egy internationalis magánjogi eodificatio alapját tették le, mely a berni egyezségben nyert végleges befejezést. Ez az egyezség szabályozza és codificálja a magánjog azon részeit, a melyek internationalis fuvarozási ügyleteknél "a szállító felekkel szemben és a vasutaknak egymás közti viszonyában végleges megoldási alapot nyújtanak. Hogy ez az egyezség létrejöhetett, ez a, modern polgárosxUtságuak egyik legnevezetesebb vívmánya és különös örömmel kell eltelnünk azért, hogy ép e szabályoknak legtöbb dispositioja majdnem szó szerinti átvétele a nálunk érvényben levő kereskedelmi jognak, melynek egyáltalán nem hibája, sőt előnye az, hogy a német kereskedelmi joghoz símxu és csak hazánk speciális viszonyainak követelményei folytán tér el attól egynémelyekben s ebben egyúttal azzal szemben haladást jelez. Azonban elkerülhetetlen volt, hogy midőn ily tágkörű nemzetközi egyezség köttetett, annak egyes dispositioi némely alárendelt kérdésben éltéi ést képezzenek a szerződésbenrészt vett egyes nemzetek kereskedelmi törvényei alól. Az eltérések azonban korántsem érintik kereskedelmi törvényünk alapelveit, hanem csak oly egyes alárendelt intézkedéseit, melyekben a változtatás az előbaladás jellegével bír és ennélfogva épen úgy elfogadható általunk, mint elfogadtatott más nemzetek, pl. NémeTörszág által, melynek velünk majdnem azonos kereskedelmi törvénye van. Az előnyök tehát, melyek a nemzetközi viszonyok ezen alapos szabályozásából erednek, oly kétségtelenek, hogy felmentve érzem magamat azon feladat alól, hogy a t. házat tovább färaszsz^m azon előnyök e'ősorolásával; és kétségtelennek tartom, hogy e nemzetközi szerződés beczikkelyezése tekintetében mindnyájan egyetértünk. A törvényjavaslat azonban nemcsak ezeket tartalmazza, hanem a 2-ik szakaszban felhatalmazást foglal magában a kormány részére a tekintetben, hogy e nemzetközi szerződésben a vasúti fuvarozásra nézve megállapított dispositiokat a belföldi forgalomra és különösen a köztünk és az osztrák örökös tartományok között fennálló nemzetközi szerződés folytán egységes területen levő forgalomra is kiterjeszthesse. Ezen kiterjesztésre, a jogot rendeleti úton kívánja a kormány és a törvényjavaidat a vasúti üzleti szabályok átvizsgálása útján magának megadatni. Ennek előnyös volta már abból is kétségtelenül kitűnik, hogy ugyanezen egy területen ugyanegy fuvarozási intézetnél, tehát a vasutakon különböző jogszabályokat alkalmazni, aszerint, a mint az árú külföldre, vagy az osztrák örökös tartományokba czímcztetik, már egymagában zavaroknak forrása. De másfelől kétségtelen, hogy vannak a nemzetközi egyezségben megállapított oly dispositiok is, melyeknek kiterjesztése a belföldi és az osztrák tartományokkal való forgalmunkra nem képezi ugyan a kereskedelmi törvény módosítását, ha életbeléptetésük égető szükség. Ilyen, hogy például egyebet ne említsek, az, hogy a kereseti jog elévülése a jogviszonyból eredő követelésekre nézve különbözően nyilvánul. Például a számítási hibákon alapuló követeléseknek akár a fél, akár a vasút részéről érvényesítésére eddig semmi más korlátoló szabály nem létezett, mint a magánjogi elévülési szabályok; és így bekövetkezett az az eset, hogy egész irodák támadtak és ágensek működtek, kik 10 —15 és 20 éves fuvarleveleket előkerestek, azok alapján a különböző vasutak ellen hibás számítás czímén kereseteket indítottak, tehát oly időben, midőn azok ellenében a vasutak időmúlás, az adatok és irományok eltévedése, egy szóval, az idő távolsága miatt alig tudtak kellő védelmet találni. Ezen visszaélésekre vezető állapotok megszüntetését czélozza a nemzetközi egyezség azon szabálya, mely hasonló keresetekre egy évi rövid elévülési határidőt szab. Elvileg alapját találja ez a mi kereskedelmi